Élő Víz, 1948
1948-június / 14. szám
KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG 2. Az imádkozó ember (I. Mózes 18: 22—25.) Sodorna pusztulásának kérdését joga lett volna Ábrahámnak közönyösen szemlélni. Személyesen semmi köze sem volt a városhoz- Nem lakott ugyan messze attól. Látni lehetett Sodo- mát onnan, ahol Ábrahám élt. Azt olvassuk I. Mózes 19: 27—28-ban: „Abrahám vedig reggel orra a helyre indula, ahol az Űr színe előtt állóit vala. És tekinte Sodorna és Gomora felé és az egész környék földje felé és látá és íme fel- szállá a földnek füstje, mint a kemence füstje.“ Sodorna pusztulását tehát jól lehetett látni arról a helyről, ahol Isten és Ábrahám között a nagy jelenet lejátszódott. Máskülönben azonban Ábrahám és e város között nem volt kapcsolat. Ábrahám nem járt oda vásárolni, sem szórakozni. Neki másütt voltak a szórakozásai. Éjjel né^te a csillagos eget, nappal gyönyörködött a zöld fűben és az állataiban. Ügy, mint pásztorai. Baráti társasága a családja és a pásztorai voltak. Nem volt benne vágyakozás Sodorna lidércfényei után. Isten Leikétől megvilágosítva csak bűnös örömnek találta Sodorna gyönyörűségeit. Nem volt Sodorna és Ábrahám között semmi összeköttetés. Olyan messze voltak egymástól, mint napkelet napnyugattól. Ezért lett volua joga közömbösen venni Sodorna elpusztításának tervét. Még az is érthető volna, ha Ábrahám Sodorna elpusztulása fölött kárörömet érzett volna. I. Mózes 13-ban van leírva Ábrahám és Lót kiilönvlása. Kánaán földjén olyan hatalmasan meggyarapodik Ábrahám és Lót jószágállománya, hogy a legelő nem elegendő nekik a jószágok legeltetéséhez és e miatt napirenden van a civakodás. Előbb csak a pásztorok civakodnak, mert mindegyik a maga nyáját tartja fontosabbnak s szeretné a másik nyáját távoltartani a jó legelőtől. De a civakodás ragadós. Átragad Ábrahámra és Lótra is. Előbb csak feszült a helyzet közöttük. A pásztorok ingerük gazdájukat a másik ellen. Közbelépést sürgetnek: Ne tűrd, hogy a másik is ott legeltessen!. Ebből azután szóváltás támad Ábrahám és Lót között. A szóváltás vége az, hogy Ábrahám, aki jóval idősebb, min Lót, hiszen Ábrahám édesapja nagyapja Lótnák, enged. Már belefáradt az örökös civakodásba és ezt az ajánlatot teszi Lótnák: „Ne legyen versengés közöttem é&kö- zötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen atyafiak vagyunk... Válj el, kérlek, fölény ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra mégy, én balra, térek.“ (I. Mózes 13: 8—9.) Micsoda bölcs és alázatos magatartás! ő az idősebb, neki szól az ígéret, mely e föld tulajdonosává teszi őt és mégis kitér Lót és pásztorai elől. Lótnák engedi a választást. Nem természetes az, hogy Lót ezt az ajánlatot elfogadja. Ö a fiatalabb, vendég itt, neki kellett volna tehát a választást felajánlania Ábrahámnak. De Lót nem ezt cselekedte. Azt olvassuk I. Mózes 13: 10—12-ben, hogy Ábrahám ajánlata után ,,Felemeié azért Lót az ő szemeit és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; inert minekelőtte elvesztette volna az Űr Sodornál és Gomorát, mind Czoárig olyan vala. az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. És választó Lót magának a Jordán egész mellékét és elköltözők Lót kelet felé: és elválnak egymástól. Ábrám pedig lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban és sátoroz vala Sodomáig.“ Minősíthetetlen az a kapzsi magatartás, amelyet az önző Lót tanúsít Ábrahám ajánlatával kapcsolatban. Végignézi a tájat egy hegyről és kiválasztja magának a legjobb földet. Látja a Jordán folyót, a vizet, körülötte mohón issza szeme a smaragdzöld rétet, a kitűnő legelőt és azt mondja, hogy megy keletre. A másik oldalra nem is néz. Ott hegyek, sziklák, kopár területek vannak, forrás sincs. Csak menjen Áb- rahám oda! Egészen bizonyos, hogy ha Ábrahájn alázatosan el is fogadta ezt, hiszen ő ajánlotta fel ezt a megoldást, azért- szívében ottmaradt a tövis és igen kapzsi embernek tartotta Lótot. Lehet, hogy ez is oka lehetett annak, hogy Sodomába be sem tette a lábáig A hírek azonban mégis eljutnak hozzá. Hallja, hogy Lót miként gazdagodik Sodomában. Előkelő ember lesz. A nép elöljáróivá választják. Bírói ténykedéseket végez. Lehet, hogy mikor hallják a jövő-menő emberektől, hogy milyen jól megy Lótnák és pásztorainak. Ábra- hám emberei szemrehányást is tesznek Ábrahámnak, hogy milyen ostobán viselkedett, mikor engedett választani Lótnák. Sokszor kell talán hallania, hogy most ő és pásztorai lehetnének olyan jómódban. Lehet, hogy a felesége, Sára, is sokszor tesz szemrehányást neki engedékenységéért. Bizonnyal ott volt Ábrahám szívében is a tövis e miatt s most, mikor hallja, hogy Isten elindul Sodorna elpusztítására, emberileg nagyon is érthető volna, ha azt mondaná: Mégis csak én vagyok az, aki okos voltam és Lót volt az, aki rosszul választott. Menynyi káröröm lehetett volna benne! Ha nem is Lót vagyonának pusztulása miatt, de az erkölcsi elégtétel miatt, hogy ime a kapzsi ember elvette jutalmát. Mondhatta volna Sárának és pásztorainak, akik annyiszor szemére hányták gyengeségét Lóttal szemben, hogy lám most mégis csak nyilvánvalóvá lett, hogy én cselekedtem jól. Ábrahámban azonban nincs semmi ebből a kárörömből. ÉLŐ víz 5