Élő Víz, 1948

1948-január / 1. szám

1948 Már hónapokkal ezelőtt bizottságok alakul­tak az 1948. esztendő ünnepi lefolyásának elő­készítésére, megszervezésére és biztosítására. Most az évforduló alkalmával újságcikkek, fal­ragaszok és sok más jel figyelmeztet, hogy ün­nepi esztendő virradt ránk. Az év első napjai­ban őszinte szívvel kívánunk sokat szenvedett népünknek igazi ünnepi esztendőt. Azonban hadd mondjuk meg mindjárt az elején: ünnepelni csak megtiszult szívvel lehet. A magyar ember az ünnepléshez először min­dig megtisztálkodik. Ha valaki nem ölthetett magára tiszta ruhát, akkor nincs ünnepe, mu­tasson bármit a naptár, vagy legyen akármi­lyen családi alkalom. így van ez egy nép ünneplésével is. Hiába ér díszközgyűlés díszközgyűlést, öltenek zászló­díszt városok és falvak, hangzanak választékos ünnepi beszédek, ha a szívek mélyén továbbra is megmarad a széthúzás, irigység, rágalom és bosszú, akkor egyáltalán nem lesz ünnepi ez az esztendő sem. Pedig ideje lenne ünnepelnünk. És módunk is lenne hozzá. Hiszen a beszennye­zett szívek megtisztítója és egy nemzet életét is megmérgező bűnök elvevője: Jézus Krisztus még mindig közöttünk jár. Ügy, amint a hús­véti megnyílt sírból kikelt, átszegezett lábait és kezeit mutatva hirdet békessége. Az ő öt sebe elég mély ahhoz, hogy elférjen benne minden bűnünk. Minden magyar bűnünk. S ártatlanul omlott vére ma is elegendő arra, hogy elmossa szívünk minden szennyét, az összeférni nem tudó magyar sziveknek is minden szennyét. Járuljunk hozzá bűnbánattal, önelítéléssel, igaz megtisztulásra, hogy ünnepelhessünk a gondos, bajos, robotos esztendőktől elütő boldog, tiszta ünnepet. 1948-at a szabadság évének is nevezzük. Magyar népünk legendás szabadságharcának száz éves jubileumát üljük. Nagy örömünk, hogy szabadon ünnepelhetünk. Tudjuk, hogy mostani szabad magyar életünkben nagy része van a negyvennyolcas honvédek véres magve­tésének is. Ezért állunk tisztelettel az emlékük előtt. De itt is hadd kérdezzük szabadok vagyunk-e igazán? Vájjon az önkormányzat, politikai önállóság szabadságot jelent-e magá­ban? Jézus Krisztus, aki az ember életét a leg­mélyebben ismerte, és akit nem csaphatott be semmi látszat, azt tanította, hogy aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. Vájjon ki meri mondani, hogy nem sínyli a bűnnek a szolgasá­gát. Csak akiket Isten Fia megszabadít (a bűn­től), azok szabadok valósággal. Bárcsak hozna ez a "ritka ünnepi év a sza­badságszerető magyar népnek ilyen értelmű drága szabadságot! Bárcsak megsokszorozódnék 1948-ban a bűn bilincseiből megszabadult ma­gyaroknak a száma, akik Megváltójuk, Jézus Krisztus urasága alatt, szolgáló szeretettel épí­tik a szabad magyar hazát. Az evangélium egyházaiban 1948 az evan- gélizáció esztendeje lesz. Külön-külön és együt­tesen nagyobb odaadással és bátrabb kiállással szeretnénk hirdetni az evangélium örömhírét. Munkatársul hívuük mindenkit, akinek a szí­vében már visszhangot ébresztett a golgotái ke­reszt üzenete. A városok forgatagában, a gyá­rak robotosai között s a tanyák távoli világá­ban még mindig nagyon sokan vannak, akik nem tudnak váltságról és szabadulásról. Pedig nekik is szól, mindnyájuknak s nélkülük nem lehet igazi ünnepet ülni a szabadság nagy ün­nepén. Ha Isten kegyelméből és a hívő magyarok engedelmes szolgálata nyomán 1948 az áldott evangélizáció és a magyar lelki ébredés eszten­deje lehet, akkor bizonyosan a szabadság ün­nepi éve lesz, a Szabadítójára talált nép boldog ünnepe.

Next

/
Thumbnails
Contents