Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 12. szám
Morzsák / A FÓTI PEDAGÓGUS-KONFERENCIÁRÓL Szomjúsággal jöttem, de kissé megfáradtán. Bizony, öregnek éreztem már magam. A mun hámon is nneglátszott ez: csinálják a fiatalok — mondtam. De az Úr mást mondott: Szolgálj! És láttam, hogy „öregek“ is tudnak átforrósodni, megtelni Szentlélekkel. Ennek a konferenciának az ajándéka nekem ez: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel * Meg szeretném köszönni az Úrnak azt a kegyelmet, amit kaptam. Békét kerestem. Kívülről nem látszott, mert erős, hatalmas ember vagyok, de belső háborgásban éltem. Végeztem kötelességemet, amit talán nem is egy emberhez szabtak. 8 hónap alatt itt hagyott édesapám, idegen országban, lelkész nem mondott áldást felette, én nem mehettem hozzá; aztán két hónapja itt hagyott a kislányom. Elvesztettem a belső egyensúlyt, bár külsőleg nem látszott rajtam. Hogy itt mit kaptam? Istenem — szavakkal nehéz kifejezni. Jó lenne nekünk mindig itt maradni. Hálás vagyok, hogy ilyen nehéz időkben is rendez az Űr konferenciát, hogy megha- sonlott lelkek megtalálhassák Őt. # Szörnyű elviselni azt a gondolatot, hogy milyen apokaliptikus mélységeket kell megjárni, míg az elfordult ember visszatér Istenhez. Én megtagadtam Öt, és ittvannak azok az emberek, akiket rettenetes mélységbe taszítottam, és vádaskodtam ellenük. Ha most nem állna mellettem Jézus, rettenetes dolog történnék velem. Nem lehet azt ép ésszel elviselni. Isten szörnyű büntetéseket mért rám, vissza kellett térnem Hozzá, de nem tudtam Jézussal találkozni. De ma így szólt hozzám: érted is megtöretett az én testem. Most már érzem, hogy ittmarad mellettem és vigyáz rám, és vannak, akik imádkoznak értünk. Együtt mentem elárult testvéremmel az Űr Jézus kegyelméért ma, és most végtelen megkönnyebbülés és felszabadulás vesz erőt rajtam. * Ez a világ mindig fontosabb volt nekem a konferenciánál. Most, amikor a legnehezebb volt eljönni, mert a családomnak a tüzelőt nehéz munkával kellett megkeresnem, kétheti alapos robot után kikérgesedett tenyérrel jöttem. Azaz az Űr hozott. Itt megtudtam, hogy eddig csak betűt tanítottam és kevés igét. Ami igét tanítottam, azt is a magam erejéből akartam beleplántálni tanítványaimba. Ott volt a baj, hogy nem tudtam imádkozni, valósággá tenni Krisztust számukra. De a Sátán is kivetette rám hálóját itt, el akarta vonni a figyelmemet és minduntalan kihullott az ige. De ha a kosárból kiömlik is a víz, a kosár megtisztul. Krisztus hívását két szó jelenti nekem: „Kövess engem!“ Sohasem vettem még részt konferencián, mert eddig iskolába jártam. Azt gondoltam, a konferencia olyan, hogy itt néhány tanár szid vagy dícsér valakit. Itt sokáig semmire sem figyeltem, de egy esti prédikáció minden szava nekem szólt és belém markolt valami. Köszönöm, hogy megtűrtek itt. Kérem, imádkozzanak értem. * Mindig azt hittem magamról, hogy jó evangélikus tanító vagyok. Most látom, hogy a három személy közül, akik a katedra mellett állnak, mindig magamat tettem előre és nem azt, akit kellett volna: Jézus Krisztust. Most már tudom, kit kell odaállítani, kire kell onnan felnézni! ■ , A GYENESI FIÚKONFERENCIÁRÓL * * * Megtérésemig sokmindenen mentem keresztül. Először materialista voltam. Azt hittem, hogy az anyag minden. Csakhamar azonban, éppen a legújabb tudományos könyvek olvasása után, rájöttem arra, hogy tudományos szempontból sincsen anyag, csak energia. Máshol kerestem megoldást. Politikában és társadalomtudományban. Ettől is el kellett azonban fordulnom. Végre Isten kegyelméből az írást kezdtem ol vasni és most minden megoldódott, végül is sok nyomorúságon keresztiV Jézusra találtam. • Egy evangélizáció után úgy éreztem, hogy egészen közel kerültem az Úrhoz. Azóta reménységem elveszett. Ellanyhultam és azt hittem, hogy Jézus engem már nem szeret. De most megbizonyosodtam felőle. Ö igazán szeret. Most igazán megtaláltam Őt. * Már hitre jutottként jöttem ide. És csakhamar rádöbbentem, hogy a hit legelemibb alapjával sem vagyok tisztában. Az Úr megalázott vélt meg gazdag adottságomban. * Nem beszélhetek morzsáról, mert én egy egész kenyeret kaptam. Sokat viaskodtam, sokszor visszaestem. De most mindent megkaptam. Imádkozzatok értem, hogy el ne távolodjam ismét. # „ ... de az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad...“ Én munkálkodtam már, de szeretet nélkül, lélektelenül. Most, ebben a morzsaszedésben egy egész világot kaptam: szeretetet! * Nagyon öntelt voltam. Talán a konferencia legutálatosabb tagja. Már-már feltámadt az ó- emberem. Otthon is a régi bűneim kezdtek kísérteni. Kérek mindenkit, bocsássatok meg. Most a Szentlélek erejével megújultan megyek haza. 2 ÉLŐ VÍZ
