Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 11. szám
istentelenkedő kijelentéseket mond, arról tesz bizonyságot, hogy neki ez a kérdés: KÉRDÉS. Neki ez nem közömbös; neki ez igenis probléma, amely nem hagyja nyugton. Az ilyen emher éppenséggel nem „lágymeleg“ s akkor már is ez a véleménye felőle a nagy Orvosnak: „állapota reményteljes“. e {j GYEN ESI MORZSÁK A FÉRFIKONFERENCURÓL. Isten kényszerített engem, azért jöttem Gyenesre. De nem tudtam, miért hozott ide Isten. Most már tudom. A szorítóba kényszerített Isten, hogy meglássam bűnös voltomat, hogy összetörjön és hogy felragyogtassa előttem az Ő kegyelmét. Hogy teljesen át tudjam adni magam Néki, hogy ne én tegyek ezentúl semmit, hanem Ő tegyen rajtam keresztül mindent. * Ügy éreztem, hogy már régen van Krisztusom. Mégis volt valami békétlenség bennem. Hittem abban, hogy amint vagyok, sok bűn alatt, — Jézus Krisztus úgy hajol le hozzám. De valamivel mégis elégedetlen voltam. Itt megtudtam: a szűk hellyel nem voltam megelégedve. Örökké a bűnöket látni, állandó sikertelenség, folytonos vereség, — háládatlan voltam. A legnagyobb ajándék, amit kaptam, hogy hálás vagyok a szűk helyért is. Végtelenül boldoggá, tud tenni, hogy a szűk helyen is ott lehetek. És megszélesedett előttem az aratásra váró mező. Azt gondoltam, hogy feladatom csak az Ige szolgálatából áll. Ebből is, igen, — de vár a „tett-keresztyénség“ is/ "" # Hitemben hullámzás szokott lenni, de a hullámvölgy mindig nagyobb, mint a hullám hegy. Most, a konferencia végén, hullámhegyen érzem magam. A sok itt kapott ajándék közül pedig a legnagyobb, amit kaptam, hogy Istent nem lehet sürgetni, és teljesen akaratlanul kell átadnunk magunkat Neki. A bemutatkozáskor azzal kezdtem, hogy egy folyton visszatérő bűnömre megnyugvást keresek. Említett bűnömet a Sátán sugallatára már-már úgy tekintettem, mint egy tövist a testemben. Bibliakörünk vezetője azt mondotta, hogy nem is ez a bűnöm, ezzel a Sátán a nagyobb bűnömet takarja, el, s eltereli figyelmemet a nagyobb bűnökről. És igaza van. Napról- napra jobban rádöbbentem a súlyosabbnál súlyosabb bűneimre. Viaskodtam magammal. A mosolygós arc csak álarc volt. Amikor püspök úr az áldást osztotta, sírtam, mint egy gyerek. De amikor úrvacsorát vettem, olyan boldog voltam, mint még soha. * „Megyek már ó Uram, megyek feléd!“ — ez, amiben összefoglalhatom a konferencia eredményét. Felébredtem. Az az út, amelyen jártam, az óember útja, a tételes törvény útja volt. De a széles út. Adja Isten, hogy tudjak haladni a keskeny úton, — a Kereszt felé. * Tegnap egyre azon gondolkodtam, hogy mi lesz az üdvösségemmel. Egyszerre csak a szemembe vágták, nem, azért kell imádkoznom, hogy nekem legyen üdvösségem, hanem hogy Istennek több olyan angyala legyen, aki Őt dicséri. Tehát nem azon van a hangsúly, hogy én üdvözüljek, hanem hogy növekedjék az a sereg, amely Isten dicsőségét zengi. AZ ASSZONYKONFERENCIÁRÓL. * * * Még nem voltam konferencián, de nagyon vágytam ide. S a vágyódás nem volt hiábavaló, mert megéreztem, hogy az Űr a közelemben van. Eddig pogáiny voltam tulajdonképpen, de most megfogta kezemet az Űr és ezután már Ő él bennem. Az énemet eltemettem,, az Űr lakozást vett bennem. # Négy éve voltam itt és úgy éreztem, hogy újonnanszülettem. De aztán a hitem mindig lúsebbedett. Most azt az igét kaptam: „az a mondásom ellened, hogy az első szer etetet elhagytadEz belemarkolt a szívembe, és most felkeltem és megyek az Űr után. * Napsugaras szívvel megyek haza és meg- könnyebbült szívvel. Az Űr megmutatta, hogy nem elég, ha megbocsátok az embereknek, hanem szeretnem is kell őket. * Először vagyok itt. Ügy érzem, hogy Isten felhasznált engem is és élő hitet nyertem. Ezt viszem haza és igyekszem otthon világító fáklya lenni. * Azt az Igét kaptam, hogy „Kelj fel, aki aluszol/“ Eddig azt hittem, hogy az Űr útján járok, most azonban megláttam, hogy nem. Na- I gyón megszégyenültem, amikor azt hallottam, hogy vannak konferenciázók, akik minden konferencián ugyanazon bűnök körül topognak és 4 ÉLŐ VÍZ
