Élő Víz, 1947

1947-július / 9. szám

radt.“ (Jel. 14.) Vagy talán neked Jézus szava szól: „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába“. (Máté 9,

38.). Csak azt lásd meg, hogy itt van az aratás- nak rendelt ideje, és Isten gyermeke nem nézheti tétlenül az aratást. / V t

Amikor a gyenesdiási konferencia végefelé szóba került az Élő Víz-be írandó beszámoló szükségessége, valaki megjegyezte, hogy ez csak kevés embert érdekel. Mindössze a konferencia 70—80 résztvevőjét. A nagy többség azonban egészen másként vélekedett. Azt mondották, hogy a konferenciai beszámoló jobban érdekli azokat, akik nem vehettek részt a gyenesi csendeshéten, mint a résztvevőket. Régi „gyenesiek nek a konferenciáiról hazatértekhez intézett kérdés-sorozata, Gyenesen soha nem járt testvérek meleg érdeklődése is bizonyítja, hogy az ilyen beszámolót nagyon sokan olvassáik örömmel. Mivel pedig érdeklődés mutatkozott az előzetes tájékoztatóban nem közölt időbeosztás iránt is, hadd ismertessem a konferenciát a napi Programm sorrendjében.

Reggel hatkor csengetyűszó jelezte a felkelés idejét. A 45 percben megállapított mosakodóisi és öltözködési idő lejártakor újabb csen- getyűzés tudatta a kötelező egyéni elcsendese- dés kezdetét. Háromnegyed óra múltán — tehát fél 8-kor — reggelire hívott a konferenciát vezető lelkész csengetyűje. A nagyon mély és eleven erejű reggeli áhítatot — 8-tól 9-ig — Káldy Zoltán, a pécsi gyülekezet lelkésze tartotta, a vakon született meggyógyításának története alapján. (János 9.)

A reggeli áhítat után hat bibliakörre oszlottunk szét. Régi tapasztalat, hogy a konferenciák eredménye, sikere (ha ugyan szabad itt ezt a szót használni), a bibliakörökön dől el. Hiszen itt van alkalom a szívek felt árulás ár a, a különféle problémák felvetésére és megbeszélésére. A bibliakörökben aránylag jól kiegyenlítődik az a kényszerű kétféleség, amely a legtöbb konferenciának nemcsak velejárója, hanem sokszor tehertétele is, hogy t. i. a résztvevők egyrészt már hitre jutottakból, másrészt a hit dolgában járatlanokból állanak. Dávid egy-egy bűnbánati zsoltára volt a bibliaköri megbeszélések tárgya.

A fél 11-kor befejeződő bibliaköri megbeszéléseket félórás szünet követte, majd a délelőtti előadásra került sor. A kotiferencia előtt többen megjegyezték, hogy miért éppen a férfiak csendeshetének az előadásai olyan színtelenek. Miért nem választott a rendezőség a férfiak számára is olyan érdekes előadásokat, mint amilyeneket az asszony-, leány- és fiúkonferenciák ismertetőjében olvashattunk? Nos hát a „semmitmondó“ és „színtelen“ előadások felejthetetlen élménnyé nagyszerűsödtek. Élménnyé tette mindegyiket, hogy az előadók nem előadást tartottak a nekik kiosztott témáról, hanem bizonyságot tettek, beszámolót mondtak a saját maguk munkájának tapasztalatai alapján. A konferencia végén az egyik lelkész-résztvevő meg is állapította, hogy olyan munkalehetőségeket és olyan — addig észre sem vett vagy elhanyagolt — munkatereket látott meg, amelyekre azelőtt nem is gondolt. Az előadók a felelősség érzését keltették fel a hallgatóság körében. És ha az előadásokon meggyulladt szent láng el nem alszik, a városmisszió, a falumisszió, a fogházmisszió lelkes, új munkásokat kap az ezévi gyenesi férfikonferencia nyomán. A Magyar Bethel-ben folyó munka valósággal megrendítette a résztvevőket, s mindenki őszinte csodálattal és elismeréssel ádózott az elesettek között végzett munka lelkes vezetőjének. Nagyon élénk érdeklődés mutatkozott a szociális misz- szió iránt is. Az előadó nagyon világosan és határozottan kifejtette, hogy erre az áldozatos munkáira vállalkozók csak akkor érhetnek el komoly és maradandó eredményeket, ha egy szociális központ irányítja a munkát. A szociális központ munkások nélkül, a munkáisok szociális központ nélkül meg nem lehetnek. Az jiegyik hozzászóló megemlítette, hogy az Országos Luther Szövetség éppen a közelmúltban tűzte ki céljául a szociális munka szervezett végzését. Az előadót mindjárt fel is kértük, dolgozza ki a munkatervet, s juttassa el az Országos Luther Szövetség vezetőségéhez, amely aztán hivatva lesz a szociális központ megszervezésére és a munka elindítására.

Az 1 órakor kezdődő és minden nap bőséges, ízletes és nagyon változatos ételekből álló ebéd után hosszú, délután 5 óráig tartó szünet következett. Ez alatt megfürödhetett a Balatonban, aki akart. (Az első napokban azonban « hűvös, szeles idő lohasztotta le a fürdőkedvet, később pedig a magas vízállásúvá duzzasztott Balaton kiöntésének szélein hemzsegő piócák riasztották a kényesebbeket, — noha a piócákat mindig csak menekülni láttuk, támadni egyetlenegyszer sem.) Fürdés helyett sokan sétáltak, beszélgettek, pihentek, vagy éppen éneket tanultak. Volt közös énektanulás is az Új Énekek című füzetből.

Délután 5 órakor a hívők bűneiről tartott megbeszéléssorozatban a hitetlenség, engedetlenség, fösvénység, szeretetlenség és testiség kérdése került szóba, rövid bevezető-előadás után. Mi tűrés-tagadás, megvolt bennünk a „jószán- dók“, hogy éláltalánosítsuk a kérdéseket, és ne engedjük kellemetlenül személyessé válni, de a vezetőség is résen állt, s igyekezett vissza-visz2

ÉLŐ VlZ