Élő Víz, 1947
1947-június / 8. szám
elől — bibliaórára, imaközösségbe. Nincs is Isten áldása az ilyesmin! A legszebb feladata egy hívő embernek, hogy családját és környezetét az Úrhoz vezesse. Szavaival, magatartásával, cselekedetével, — vagyis egész életével. Különösen nehéz helyzete és súlyos felelőssége van annak, akit hitetlen család, hitetlen munkatársak vesznek körül. Ha az ilyenek azt látják, hogy Isten dolgaival való foglalatoskodásunk közben elhanyagoljuk mindennapi tennivalóinkat, kötelességeinket, nemcsak miránk haragusznak meg, hanem megdühödnek mindenre, ami a vallással, Istennel, vagy legalább is a mi egyéni vallási életünkkel kapcsolatos. Így azután valósággal elvadítjuk Isten országától azokat, akiket épen és elsősorban minekünk kellene átvezetnünk a szoros ka- pun. Csaknem tragikomikus, hogy ilyen esetekben vajmi ritkán vesszük észre a magunk hibáit és mulasztásait. Családunk, környezetünk meg nem értését az „e világiak“ hántásának tekintjük, s gyakran még mártírnak is érezzük magunkat, amikor — egészen érthető — szemrehányás, szidalom ér bennünket az otthoni, a ház- kör üli munkák elmulasztása, gyerekeink, hozzátartozóink elhanyagolása miatt. Pedig a legtöbb esetben csak megfelelő idő- és munkabeosztás kérdése az egész. És aki életének nemcsak úgynevezett nagy kérdéseiben, problémáiban fordul Istenhez, akinek Istennel nemcsak templomban és bibliaórákon teremtődnek kapcsolatai, hanem mindennapi csip-csup ügyeinek elintézéséhez is segítségül hívja az Urat, az meg fogja találni a módját és lehetőségét annak, hogy mindennapi dolgait hiánytalanul elvégezhesse, s e mellett jusson ideje arra is, hogy akár háromszor napjában dicsérhesse a Mindenhatót. Bárcsak tudnák követni is Dániel példáját — minél többen — s ne csak csodálkoznánk rajta! Mert akkor a magunk élete is vonzó lehetne mindazok számára, akiknek hitre-jut ásóiban most talán épen mi vagyunk a legnagyobb ahadáh■ UM----------B ESZÁMOLÓ EVANGÉLIZÁCIÓ KISKUNFÉLEGYHÁZÁN. Május 15—22. között tartotta a kicsiny, 430 lélekszámú egyesült protestáns egyházközségnek a részére a második kimondottan evangélikus evangélizációt Báliké Zoltán. Evangélikusok kb. 50-en vannak a református lelkészi kimutatás szerint. Éppen ezért jelentett olyan sokat, amikor az első napról a hét végéig 75— 80 főről felugrott a jelenlevők létszáma 120 főre. A pünkösdi Lélek munkálkodott a hirdetett igén keresztül. Egymásután nyíltak fel a szívek, megindultak a magánbeszélgetések,- sőt magángyónások is. Az imaközösség számban, hitben erősödve könyörgött esténként az evangélizáeió áldásáért. Mintegy ötvenen vettek részt ezeken az imaközösségi alkalmakon, ahol sokan életükben először tárták fel szívüket az Űr előtt közösségben hangos szóval. Minden estére volt bizonyságtevő, kisdiák, férfi, fiatal leánykák s asszonyok. Az „Énekem az Ür“ énekeiből többet megtanult a gyülekezet és szívébe fogadta azokat. Különösen a finn énekek és a Stewart éneklapok szövegei és dallamai hódították meg valláskülönbség nélkül a lelkeket. Utolsó esti úrvacsoraosztáson 37 férfi és 68 nő vett úrvacsorát. Majd a morzsaszedésen, amelyen szinte kivétel nélkül mindenki ott maradt a késő esti órák ellenére is, mintegy harmincán tettek bizonyságot hitrejutásukról, hitük erősödéséről, illetve megtérésükről. 40.000 r. kath. lakos között élő apró kicsiny városi szórványunkat hatalmasan megmozgatta az Űr. A szüntelenül szálló könyörgések és imák erejétől függ megmaradásuk. KÉRJÜK AZOKAT A LELKÉSZEKET, akik a jövő évben gyülekezetükben az evangélizáeió szolgálatát kívánják igénybe venni, kérésüket szeptember 1-ig az illetékes püspöki hivatalnál, vagy lapunk kiadóhivatalában jelentsék be. _________________ E VANGÉLIZÁCIÓ JUGOSZLÁVIÁBAN. A Genfben megjelenő ökuménikus Híradóban olvassuk: A jugoszláv református egyház püspöke, dr. Ágoston Sándor, népevangélizációról számol he, amely az ország minden részében folyt. Egyidejűleg 40 református gyülekezet vett benne részt és 8 napig tartott. Naponta voltak reggel és este összejövetelek, amelyeket felváltva különböző lelkészek tartottak egy közös textus alapján. A délelőtti összejövetelek igéjét a református egyház által kiadott biblia- olvasó kalauz alapján — amely egy református családnál sem hiányzik — vették fel. Az esti összejövetelek témája „a szentek egyessége“ volt. NYÁRI KONFERENCIÁK GYENESDIÁSON: Július 19—24. Protestáns egyetemi hallgatóknak és hallgatónőknek. Vezeti: Maller Kálmán és Veöreöslmre. Július 27—aug. 1-ig: Diáklányoknak. Vezetik Veöreös Imre és Malaga Elza d. n. Augusztus 5—10. Diákfiúknak. Vezeti: Tekus Ottó. Augusztus 5—10. Vasárnapi iskolai vezetőknek. Vezeti: Veöreös Imre. Augusztus 13—18. Pedagógusoknak. Vezeti: Mády Zoltán. Augusztus 26—29. Lelkészeknek. Előadói: Turóczy Zoltán és Scholz László. Augusztus 31—szeptember 5-ig. Du nántúli leányoknak. Vezetik: Kovács Géza és Rác Ernő lelkészek, s a kerületi diakonisszák. Szeptember 7—12. Fiú- és leányfőiskolás találkozó. Vezeti: Kovács Géza és Veöreös Imre. IRGALMATLAN SAMARITÁNUSOH_ Csak aki leszáll a szamaráról, az tudja biztonságos helyre eljuttatni a rablók kezébe esett és megsebesített felebarátot. Sokan ezt úgy akarják csinálni, hogy maguk kényelmesen fennmaradnak a szamaruk hátán és onnan buzdító beszédet tartanak a megsebesített utasnak. Esetleg buzgón mutogatnak a vendégfogadó ház felé. És ha a sebesült és kifosztott ember lábra tud állni és kezdi vonszolni magát a fogadó felé, helyeslő- leg lovagolnak ők mellette és buzdítják, hogy tartson ki a lábrakapott nyomorult és ne hagyja félbe. De a rablók kifosztotta és megkínozta emberpára nem bírja soká, nem tudja messzire vonszolni magát, hanem ösz- szerogy és meghal az útszélen. És a mi samaritánusunk tovább lovagol, csóválja a fejét és azon elmélkedik, milyen kegyetlenek is a világ útón- állói ... 6 ÉLŐ VIZ
