Élő Víz, 1947
1947-március / 2. szám
Atni a túfoslUfa* Mut moh Egy tyúktojás a világ legegyszerűbb dolgai közé tartozik. Mégis a világ legnagyobb titka rejtőzik benne: az élet. Hol van benne az élet? Keressük meg! A kísérletezőknek sikerült a tojást héja nélkül is fejlődésre bírniok s így per erői-percre közvetlen az ember szeme előtt játszódhatik le a testalakulás és az életre ébredés megdöbbentő jelensége.• A kísérlet könnyen végrehajtható egy pohárban is, ahol mint eleven rántotta, előttünk líszik a folyékony tartalom s egy titokzatos, láthatatlan formáló erő ujjai alatt egyre- másra kialakul belőle a szív, a szem, a szárny... A tojás héját mindenekelőtt mentesíteni kell a csíráktól. Alkohollal lemossák s az alkohol maradványait a héjon egy picike lánggal meggyújtják. A láng pillanatok alatt éllobog s most már egyetlen fertőző csíra Sem marad életben a tojáshéjon. A kísérletező ezután a tiszta pohár éléhez ütögeti a körbe forgatott tojást, úgyhogy a közepén körös-körül finoman megtörjön. És most — itt lehet elrontani a dolgot — a pohár felett hirtelen kétfelé húzza a tojást. A tartalma szépen beleesik a pohárba, -mintha lágytojásnak tálalnák fel. Hamar lefedik egy üveglappal és megfelelő meleg helyre teszik. Eleinte semmi különös. A tojás sárgán búslakodik a pohárban. Lassanként szétfolyik, mintha megapadt válna. Egy-két nap múlva azonban kialakul benne egy babszem nagyságú góc, amelyből vérerek ágaznak szerte. Ez a góc: egy szív. Még semmi sincs az állatból, csak egy kezdetleges szív és néhány pókhálószerűen szétfutó ér, de ez a szív már dobog! Sebesen lüktet, mint a zsebóra lendítőkereke és nagy igyekezettel hajtja szerte a tojás szép, rubintpiros vérét. Mellékesen szólva ezt a lüktető, ugráló pontocskát nevezték a régiek „punctum saliens“- nek, amely kifejezést más értelemben ma is használják. A titokzatos folyadék, a vér is a tojás anyagaiból képződött ki nem sokkal azután, hogy a még titokzatosabb motor, a szív kezdett a sárga tömegből kibontakozni. Hogy miként lesz a tojásból mindez, az egyszerűből a bonyolult, azt a legélesebb szem és legtudósabb elme sem tudta megállapítani. Titok? Nem. Csak meghaladja az eszünket. Mikor az ember elnézi ezt a bolondos lüktetést, önkéntelenül is azokra az ősrégi keleti mesékre gondöl, amelyekkel a régiek a leghatalmasabb problémát, az élet megszületését akarták magyarázni. Ez a félig tojás, félig állat, félig tárgy, félig személy szinte meseszerű, ködös állapot: az élet bontakozása az élettelen karjaiból. Némelyik „tojás-szív“ az élet küszöbe alatt marad egy hajszálnyira. Ha nem törődnek vele, akkor még egy darabig várakozik, hogy felébredjen-e, de aztán mégis csak benne marad a Nirvánában. Ha az ilyen tojást egy kicsit meglötyögtetik a pohárban, akkor esetleg felocsúdik a nyersanyagok élettélen világából az életre és szaporán lüktetni kezd. Lehet, hogy megtetszik' neki a lét és akkor tovább fejlődik. De lehet, hogy a határmesgyén, az élet és élet- telenség közt meggondolja magát. Megkóstolta egy percre az életet, azután sietve visszasüpped mégis a nemlét sötétségébe. Később a szívhez és az érrendszerhez s a bennük szaladgáló vérhez egyéb részek is kialakulnak a káoszból. Nagy szemek dudorodnak elő a folyadékból és noha még nem látnak ezek a gazdátlan, egyelőre senkihez sem tartozó szemek, az ember úgy érzi, hogy valahova az ismeretlenbe néznek, ahol az ő formálójuk áll és ujjai közt tartja a világot. Ha az embrión azután kialakultak már a végtagok kezdeményei is, akkor észrevehetjük, hogy az egész tömeg meg-megmozdul, mint a félálomból felébredni akaró alvó. így pohárban sikerült már 18 napos koráig nevelni az embriót, amikor már a pihe nyomai is feltünedeztek rajta. Még néhány nap és a tojás végleg megelevenedik. Ezt a néhány napot eddig nem sikerült még áthidalni. A pohárban nevelt embriók egytől-egyig elpusztultak eddig a 18-ik keltetést nap után; nehéz megmondani, miért. Talán egyszer sikerül a dolog s a pohárból felhangzik a maga jogát: az ennivalót, éhesen követelő csibe hangja. Ez talán szenzációja lesz az élettannak cs érdekessége az újságoknak, de a lényeghez nem visz közelebb s az életet nem értteti meg jobban. Összehalmozhatunk nagyon sok kísérleti adatot és ismeretet; csak téglahordás. A lényeg, az épület, azonban nincs benn a téglában, hanem másutt rejtőzik; a szellemi világban. Az épület lényege ugyanis a terv s ez a gondolat anyag feletti síkjában létezik. Az élet lényege is anyagfeletti, miként anyag feletti valóság annak elgondolója, tervezője és kiformálója is. Csak a szellem világában közelíthető meg. Ügy mint ahogy a régi zsoltáros is megközelítette, aki így énekéit: „Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél... Nem volt elrejtve előted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt meg közülük. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid.. (Zsolt. 139, 13—17.) Ehhez a titokzatos, csodálatos Formálóhoz azonban nekünk sokkal több közünk van, hogy- sem megállhatnánk az egyszerű tudomásulvételnél: Ő nemcsak megalkotott bennünket, hanem fenn is tart. Ha megvágod az ujjadat, áz Ő törvényei szerint működő engedelmes természeti erők gyógyítják be. Jaj volna,' ha az 2 ÉLŐ VIZ
