Élő Víz, 1947

1947-június / 8. szám

A fnepsetesíieét e*vJUt Egy ember megy vala alá Jeruzsálem­ből Jerikóba és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén elmené- nek és ott hagyák félholtan. (Lukács 10: 30.) Ha a testi sebeket vizsgád gátjuk, a lelki se­beinknek sokféle fajtáját is felismerjük bennük. Az orvosi tudomány sokféle testi sebet ismer és gyógyít. Vannak egészen felületes sebek — kis horzsolások, — de láthatunk mély, fertőzött, sőt megöregedett sebeket is. Az elhanyagolt, meg nem mosott, bűzös, gyógyíthatatlan sebek az életet is veszélyeztetik, de előfordul az is, hogy gyógyultunk vélt sebek kiújulnak, mások elrejtve, eltakarva roncsolnak és ismét mások eltorzítják lelkünket. Ha bűneinket, lelki sebeinket kezdjük vizs- gálgatni, megtaláljuk közöttük a testi sebekhez hasonlókat. Minden ember sebzett bűnös; a kö zösségek, a nemzetek, az egész emberiség is az. A testi beteg vágyik a gyógyulásra. Az ember lelki sebeinek gyógyulásáról is azért beszélek, hogy sokakban vágy támadjon a lelki sebektől, a bűnöktől való szabadulás után. Az első lépés a gyógyulás felé: megérezni beteg, bűnös voltunkat. A legtöbb ember még idáig sem jut el! Ez a legvígasztalanabb álla­pot. — „Nekem nincsen bűnöm,“ — mondja a világ embere. A második lépés a gyógyulás felé: felis­merni, sorba venni sebeimet, mert igen sokan vannak. Szembe kell néznünk minden kicsinek vélt, minden elrejtett, minden elöregedett seb­bel. A következő és igen döntő lépés életünk­ben: meggyűlölni és orvosságot keresni sebeink­re. A gyógyulás lényege pedig az, hogy elfo­gadjuk és éljünk az orvossággal, amely fel van ajánlva minden betegnek. Mindegyik lépés ne­héz, de a hívőnek minden lépést meg kell tennie! Testvérem, engedd meg, hogy megállapít­sam rólad: te vagy a megsebzett ember! Ha a földi atya gyermeke betegágya mellett állva, szíve fájdalma miatt könnyeket hullat, a mi mennyei Atyánknak milyen nagy fájdalma le­het, mikor látja, hogy földi gyermekei lelki se­bektől borítva, a lelki-halál kapujában állnak! Van orvos a te számodra is, az én számomra is, sokak számára: az egyetlen, a hűséges, a leg nagyobb orvos, az orvosok királya: az Űr Jé­zus! Van orvosság mindnyájunk számára, az egyetlen, az ingyen való, a megbízható, kipró­bált orvosság: az Űr Jézus vére, amely a ki­apadhatatlan gyógyforrásból: a Golgotáról árad szerte! Ezrek és ezrek gyógyultak már meg e csodás gyógyszertől! Mikor valaki testi betegségből felgyógyul: szereti ajánlani a bevált orvosságot és a gyó­gyító orvost. Kövessük mi is ezt a szokást! Ne csak egynek, kettőnek, sokaknak ajánljuk ujjongó szívvel a mi orvosunkat! Az öröm és a hála kifejezése legyen ez gyógyulásunk után. Testvérem, minden sebed gyógyításra szorul, még a legkisebb lelki horzsólás is, mert abból is kaphatsz lelki vérmérgezést és elpusztít! A meg nem mosott sebek elveszítenek. Hadd mondjam azt is meg: a legnagyobb seb a szeretet hiánya; ha ez az egy sebed meg Gyógyul: a többi mind vele gyógyul. Ha te megtaláltad az Orvost és az áldott gyógyszert, akkor már közösséged is egészségesebb lesz ál­talad; ha te is, én is és sokan a sebesültekből — sebeket gyógyító samaritánusokká válunk: ak­kor elindul az emberiség nagy sebeinek gyó­gyulása. „Eredj el és te is eképpen cselekedjél Ne a mások gyógyulását várjuk, a magun­két kérjük! Ne kövessük azt a világi szokást, amely elkerüli, messziről nézegeti, esetleg pisz­kálja, felszaggatja mások sebeit. Ne osztogass sebeket! Egyet kérj szüntelenül: legnagyobb sebedből, a szeretetlenségből gyógyítson meg az egyetlen Orvos! jjy* j-> K [/

Next

/
Thumbnails
Contents