Élő Víz, 1947

1947-június / 7. szám

szer teheted! Én tudom, hogy nálatok sincsen pénz, de ha kiadnátok a „Zörgetek“-et és — te­szem fel — csak 1000 darabot eladnátok Ma­gyarországon 1 forintért darabját, ami nem utópia, akkor a kézdivásárhelyi — és azt hi­szem, Európa legkeletibb — evangélikus temp­loma tornyára felkerül a Krisztus váltságát hirdető kereszt, mely a mi számunkra is Isten­nek ereje. Úgy szeretném most a távolságot lelkem karjaival áthidalni, hogy megérezd felétek nyú­ló kezeimet, melyekkel testvéri szívvel az Űr diadaláért átölelnélek. Segítsetek! Nézzétek: nekem oyan nagy szükségem lett volna fogoly fiam tégláinak ellenértékére, de mert az Úrnak dicsőségére szánta: hű maradtam Krisztusom­hoz, és nem sorsom könnyítésére, hanem a kéz­divásárhelyi templomtorony teljes faszerkeze­tére fordítottam azt. Tudom, hogy az én drága fiam, aki még egy sorocska írást sem tudott nekem eddig küldeni, mikor a fogságból haza­jön, nagyon boldog lesz, látva, hogy a kézdi­vásárhelyi templom tornya, sapkája, a négy székely fiat or ny ócskával együtt akkor épült fel hitéből, amikor ő tehetetlen fogolyként ette ide­genben a bizonyára nem édes kenyerét“. Ügy-e, hogy a kézdivásárhelyi templomépí­tés nemcsak a székelyföldi misszió ügye, hanem mindnyájunk ügye? A te ügyed is. Ki fogjuk adni a szórványkátét a kézdivásárhelyi temp­lomépítés javára. Erre a célra adományt be le­het küldeni az ÉLŐ VÍZ előfizetésével és az evangélizációs munkára szánt küldeményekkel együtt az 53.064. sz. csekklapon. Kiváltságnak és megtiszteltetésnek érezzük, hogy részt vehe­tünk, akármilyen kicsit is, abban a hősi tem- plomépítésben. Evangélizáció is folyik a székelyföldi misszióban. Először Sepsiszentgyörgyön tartottak a diákok számá­ra evangélizáló csendesnapokat. 34 eyangélikus diák van. A szolgálatokat Kis Béla tépi. magán­tanár, csernátfalusi lelkész, Kovács László, a székelyföld missziói lelkésze és Bothár L. Vil­mos, a székelyföldi misszió egyházfelügyelője tartotta. Az ige élénk visszhangot ébresztett az ifjúságban. Sok kérdés vetődött fel. Különö­sen megható volt az elemisták evangélizációja. Húsvét utáni héten a felnőttek számára volt evangélizáció a sepsiszentgyörgyi imateremben. Első napon csak 15-en voltak s azután napról- napra szaporodott a hallgatóság. A később jö­vők sajnálták az elszalasztott napokat, és kér­ték az evangélizációs munka folytatását. A ki§ gyülekezetben, ahol törvényszéki bírótól el­kezdve minden társadalmi osztály képviselve volt, csodálkozó, kigyulladt, kérdező szemek fi­gyeltek az igehirdetőre. Hisszük, hogy a szívek is megnyiltak. Hordozzuk imádságunkban ennek a szét­szórt népnek a lelki gondozását, a közöttük fo­lyó evangélizációt! CxlJ\ ÉBRESZTŐ MUNKA A NAGYVILÁGBAN Az emberek százezrei a tíznapos londoni evangélizációs-had járatban Januári evangélizációs körlevelünk­ben -jeleztük, hogy 1947-ben Nagy JJritánniában az egész országot átfo­gó evangélizációs hadjáratot tervez tek, amelyen a londoni érseknek és a szabadegyházak londoni szövetsége .elöljáróinak vezetésével kb. 3000 evan- .gélizációs munkás közreműködésével a társadalom minden rétegét el akarják -érni. A tíznapos evangélizáció április 44—24-ig folyt le. Nincs módunkban számszerű beszámolót nyújtani, ha­nem ehelyett két olyan megnyilatko­zást közlünk, amely megérezteti ve­lünk ennek az evangélizációs vállal­kozásnak a jelentőségét. — Munkánk még nagyon a kezdet kezdetén van — moudta az evangélizá- cióban résztvevő egyik lelkész. — Sok esztendő türelmet és kitartást köve­telő harca van előttünk. Egy azonban bizonyos: a tíznapos evangélizációs hadjárat a nagy világváros életének 'a középpontjába talált. Londonnak •meg kellett látnia, hogy itt valami rendkívüli történik. Munkahelyükön, "utcán, tánctermekben, bárokban az emberek százezrei találták magukat szembe férfiakkal és nőkkel, akik sok­kal komolyabb és jelentőségteljesebb dologról beszéltek nekik, mint a hét­köznapok apró-cseprő ügyeiről. A ke­resztyén hit sok olyan embernek vált időszerűvé, akik már a létezését is el­felejtették. Mindez persze csak annyi, amilyen eredményt tíz nap alatt el le­het érni. De a mag el van vetve. S ha a szántóföld megkapja a szükséges gon­dozást, akkor a termés sem maradhat el. — Anglia evangélizálása, a nép­nek élő hitre juttatása — mondta Rochester püspöke, az evangélizációs hadjárat egyik élharcosa — sokkal nagyobb feladat, mint gondolnánk. Az angol nép elvesztette minden illú­zióját. Sötétben tapogatózik. Az em­berek megkeseredetten tekintenek hátra és reménytelenül a jövőbe. Itt új reménységre és az élet dolgaiban való igazi világosságra van szükség. A kereső emberek tudják, hogy sem­mi régi nem lesz elég. Éppen azért nekünk, akik látjuk, hogy döntő idő­Nagy dolog, hogy az egyházakban soha ennyire nem tapasztalt őszinte vágy van Isten eszközeként szolgál­ni. A különböző keresztyén körök so­ha ennyire nem vágyakoztak igazi ébredés után. Ipari vállalatok meg­nyitják kapuikat és keresztyén ige­hirdetőket kérnek. Az újságok felkí­nálják hasábjaikat, a rádió és a film soha nem sejtett lehetőségeket je­lent. A háború okozta lelki nyomo­rúság következtében sok fiatal keres­te meg újra a templomokat. De az is tény, hogy a nép nagy többsége nem törődik az egyházzal, ha éppen nem is felejtette el egészen. Az egyházi vezetőknek és a keresztyén bizony­ságtevőknek éppen azért utána kell menni az embereknek. Köznapi mun­kahelyükön és szórakozási alkalmai­kon kell hirdetni nékik az evangéliu­mot. Megfelelő módon istentiszteletet kell tartani azoknak a számára is, akik nem értik az imádság nyelvét és soha nem nyitották ki még a bib­liájukat. A nép lelki útmutatást, iga­zi világosságot vár lelki vezetőitől. ÉLŐ VÍZ 5

Next

/
Thumbnails
Contents