Élő Víz, 1947

1947-június / 7. szám

Templomépítés és evangélizáció a székelyföldi misszióban Amint az Evangélikus Evangélizáció kör­levelét, majd az ÉLŐ VÍZ-et kijuttathattuk a határon kívüli magyar evangélikus testvéreink­hez, sok kedves levelet hozott a posta válaszul, örömmel olvastunk minden egyes sort: hír­adást, beszámolót, kérést. Jólesett értesülnünk a terveikről, megosztanunk — akármilyen kis mértékben is — a terheket, és imádságba fog­lalni a szolgálatukat. A sok kedves, drága levél között, amit a határon kívülről kaptunk, egyik legnagyobb testvéri ajándék volt kapcsolatba kerülnünk a székelyföldi evangélikus missziói egyházközség háború utáni munkájával. Sok­szor volt a számunkra megszégyenítő és meg­alázó, de ugyanakkor lelkesítő és hitetadó az a hűséges helytállás és hősies erőfeszítés, amellyel a gyülekezet lelkésze és felügyelője a magyar evangélikuvsság gyepűjén, két vármegye terü­letén, a 103 községben szétszórt gyülekezetét gondozta. A háború utáni legnehezebb években templomépítés, könyvkiadás, intenzív evangé- lizáló szolgálat a Programm a legmostohább körülmények között élő evangélikus szórvány­ban! Nem lehet ez csak néhány ember ügye. Azért hozom nyilvánosság elé az alábbiakat, hadd legyen az ígéretes élet feletti öröm mind­nyájunk öröme, terhük és feladatuk mindnyá­junk terhe és feladata, s a székelyföldi evan­gélikus misszió ügye mindnyájunk szívügye. Közléseim jórészt magánlevelekből, az egyház­felügyelő leveleiből valók. Nem is igyekeztem megfosztani ezeket a sorokat a magán-jellegük­től. Én sokszor könnybelábbadt szemmel olvas­tam ezeket a híradásokat. És hiszem az ÉLŐ VÍZ olvasótáborát annyira testvéri közösség­nek, Isten gyermekei családi körének, hogy az olvasók is ilyen szívhez szóló levélként, testvéri híradásként olvassák. Evangélizáló szórványkáté. A székelyföldi szórvány gondozását nagy mértékben megnehezíti az, hogy lelkésze nem kapván fizetést, kénytelen volt a sepsiszent­györgyi Székely Mikó Kolégiumban tanári ál­lást vállalni. Nagymértékű időbeni lekötöttség. A maradék idő alatt hogy lehetne bicikli és motorkerékpár hiányában bejárni e nagy te­rületet? A.szétszórt evangélikusok tovább pusz­tulnak abban a tengerben, amelyben három­száz éve pusztultak. A gyülekezet felügyelője evangélizáló szórványkátét ír és ad ki a leg­nehezebb időben, hogy legalább ez juthasson el minden föllelhető evangélikus lélekhez. A káté címe „Zörgessetek ...“, alatta az íráshely is Je­lenések 3: 20. S mindjárt a bevezetés elárulja a lelket, amely az egész kátét áthatja: Nem vagyok egyedül, Testvérem, hanem az Ür Jézus van velem. Zörget szíved ajtaján. Nyisd ki szívedet. Be akar menni hozzád. Le akar ülni és vacsoráim veled. Óh milyen ke­gyelem! Milyen más lesz egyszerre a szíved. Királyi trónussá változik. Aki nem akarja meghallani, hogy az Űr az ajtó előtt áll és zörget, aki többre becsüli e világ javait, boldogulását és földi boldogságát, mint Krisztust és az Ő evangéliumát, aki meg­tagadja, elárulja evangélikus hitét s hűtlen lesz hozzá, akár gyermekeiben is, — annak nemcsak a teste hal meg, hanem elvész a lelke is... Az Ür közel! — Zörget! — Nyisd meg szívedet! — Add át neki magadat egészen. Ne félejtsd eh „Aki győz, annak nem árt a második halál!“ (Jelenések 2:11). Drága Testvérem! Szórványlátogatásaink és szór vány munkánk alkalmával több hívünk arra kért, hogy adjunk neki olyan könyvet, amelyből megismerheti evangélikus hitünket. A háborúban minden vagycnom megsemmisült. Állásomat elvesztettem. Beteg feleségemet s kis- lánykámat útban kellett hagyjam. Nincs egyet­len kis sarok, ahová fejemet lehajthatnám s Szeretteimet elhozhatnám. Deresedő fajjel újra próbálok nekibotorkálni az életnek. Első bi­zonytalan keresetemet nem új otthonkám alapí­tására, Szeretteim hazahozatalára, vagy meg­segítésére, hanem Isten dicsőségére s híveink felrázására fordítom. Nem dicsekedés akar ez lenni, hiszen mi mással dicsekedhetnék, mint gyengeségeimmel. Szégyelve kell, bevalljam: Mikor volt miből, nem adtam ki e füzetet. Igaz, még egészen kész sem volt. így hát most elsőnek pótolom mulasz­tásomat. De van kérésem is hozzád. Az a pár száz példány, amit nyomattam, gyorsan élfogy. További nyomatáéra egyelőre nincs erőm. Ha e füzetet elolvastad, de csakis akkor, ha egészen elolvastad, — s úgy látod, hogy te is félelős vagy az evangélium terjesztéséért, ha te is be akarsz lépni a gyújtogatok, a hitébresztők so­rába, akkor egyszer-egyszer mondj le egy mo­ziról, vagy más kis világi élvezetről és küldj pár fillért a Székely födi Evangélikus Missziói Egyházközség címére Sepsiszentgyörgyre, arra a célra, hogy további példányokat nyomassunk és hogy e füzet mindenkor, minden szórvány­hívünk asztalán ott lehessen. Hidd él, hűséges sáfárai leszünk filléreidnek. Munkámat úgy állítottam össze, ahogy az Igazság után szomjúhozó laikus lelkemben a kérdések felmerültek. Kérdezz Testvérem; Fe­lelek. Amit mondok, Szentlélek ajándéka az. Bombazápor közt, ágyútűzben újra belemerül­tem az Élő Forrásba: a Bibliába, Célom ébresz­tés. Felébreszteni az alvó szíveket és megerősí­teni a gyengéket. A többi úgy is az Űr dolga! Dicsőség legyen Istennek örökkön örökké/“ élő víz 3

Next

/
Thumbnails
Contents