Élő Víz, 1947
1947-május / 6. szám
kötéllel, az anyja el is találta fiacskája gondolatát. — Jó utat! — kiáltotta vidáman feléje. — Az Ür áldjon meg sok örömmel! — és titkon finom, meleg cipócskákat csúsztatott melléje. Alighanem egész éjjel fönt volt, hogy ezeket megsüsse. — Békesség veled, édesanyám! Köszönöm — kiáltotta Mihályka és már siklott is odább a hajó. Amint kissé eltávolodtak a parttól, érdekes látnivalójuk akadt. A kintrekedt, csalódott emberek gondoltak egyet: vad versenyfutást kezdtek a tómentén. Szándékuk világos volt. Meg akarták kerülni futva a tavat, hogy előbb érjenek a túlsó partra, mint a hajók. Kiáltozva biz- tatgatták egymást. A kis Mihály ámuldozó és lelkesedő tekintettel követte őket. Hirtelen eszébe jutott, hogy integetnie kellene édesanyjának is, de az akkorra már régen eltűnt. II. örökkévalóságnak érezte Mihály e napokat. Boldog volt. Mintha megállt volna az idők fo- lyása. Nem tudta volna megmondani, két vagy három napja van-e már itt? Csodálatos volt az utazás a tavon. Végül is a hajófenékre került, ott heverve nézegette az úszó felhőket. Azok is annyira az örökkévalóság érzését keltették fel benne. Aztán meg elhallgatta az utasok csodálatos elbeszéléseit, melyekben a Prófétáról mondottak el egyet-mást. l)e most már ő maga is hallotta őt beszélni a mennyek országáról. Most is úgy érezte, mint a tengeren, hogy a föld és az ég összeölelkeznek. Ébren heverészve egész éjszaka ezen gondolkozott el. Tündökölve ragyogtak felette a csillagok, Édes szédülés fogta el, amikor beléjük meredt. Fennsíkon éjszakáztak. A gyermek úgy érezte, hogy a tó, a föld és a város, melyben édesanyja kézimalmát forgatta, vagy ruháját szőtte, valahol nagyon-nagyon mélyen terül el. Ez az érzés volt Mihályka legdrágább élménye. Itt közel volt Izráel Istene. Szorosan hunyta be a szemét. Olyan csodálatos itt lenni. És olyan biztonságos! Maga előtt látta továbbra is a zöld sikságot és a hullámzó tömeget, bár el volt csukva a szeme. Látta maga előtt a zöld vízben a villámgyors halakat is. Eszébejutott: fogott is belőlük kettőt. Majd ugyanilyen élénken jelent meg előtte Jézus arca. Az égen felhők úsztak végig, a lelkén pedig ilyen képek vonultak át. Amint a felhők közül kimosolyog a csillag, úgy ragyogtak ki az emlékezés képei közül a napközben hallott szavak. „Ahol ketten együtt vannak, nincsenek Isten nélkül.“ Ha tehát édesanyámmal együtt fonalat kö- tözgetünk.és ő Józsefről, ennek testvéreiről, Mózesről, Izráel népéről beszélget, ott van Isten. Bizonnyal akkor is ott volt, amikor Andrással első ízben sétálgattam a tengerparton és arról beszélgettünk, mi is lesz majd, ha megnövök. , És ahol valaki magában van, mondom nektek, vele vagyok.“ Most magamban vagyok, tehát itt a pusztában sem kell félnem senkitől. Ha oroszlán, vagy medve közelítene, úgy tennék, mint Dávid. Rávetném magam és megfojtanám. Ha valamikor meghal anyám és magamra maradok, Ö akkor is velem lesz. „Emeld meg a követ, ott találsz. Hasítsd szét a fát, ott vagyok.“* Különös szavak! De még különösebb, hogy minden szó úgy áll előtte, hogy szinte látja. Egyszer édesanyjával nagy útra ment. Az őszi munkában akartak segíteni a nagybácsinak. Akkor tűzhelyet kellett rögtönöznie. Nehéz volt a köveket megemelni és cipelgetni. Ha fordított egyet a köveken, rendszerint egész sereg apró összehúzódott állatka volt alattuk, vagy apró megriadt bogarak surrantak odébb. Gályát is szedett a tűzre. Mikor tördelte őket, valóban nem gondolt arra, hogy Isten van bennük. Mégis, jól megértette a mondottak lényegét: Isten mindenütt jelen van. Ha valaki nagy kő alá húzódnék, vagy egyenesen belebújnék a fa kel lős közepébe, Isten ott is jól láthatná. Mintha Istennek ezt a jelenlétét most is érezné. Látta a Prófétát és még egynéhány embert, amint fekvőhelyétől nem messze haladtak el, följebb a hegyen. Mintha a próféta arca rávilágítana mind az alvókra. Ha hazaérkezik, anyja majd megkérdezi, mit is mondott a Mester. Azért magában csendesen elismételgetett mindent, amire emlékezett. „Legyetek jó pénzváltók“ — erre is emlékezett.** Ez arra vonatkozott, hogy az ember szerezzen magának is, másoknak is igazi pénzt, amikor az örökkévaló országba utazik. Oda az a pénz szükséges, melyet abban az országban használnak. Ha valaki egy dénárral megy oda, el sem fogadják odafent. Még kétszáz dénár sem ér semmit. — Ennél a pontnál azután nem emlékezett bizonyossággal, mint is volt. Vala* „Ahol ketten együtt vannak, nincsenek Isten nélkül. És ahol valaki magában van, — mondom nektek — velő vagyok. Emeld meg a követ, ott találsz, hasítsd szét a fát, ott vagyok.“ Ez az evangéliumokban nem található mondat egy régi egyiptomi papiruszlapon került elő igen rossz állapotban és 'éppen ezért több helyen javítgatva. A nehezen érthető kijelentés, mely kezdetben egy ismert bibliai igére emlékeztet, nem értelmezendő panteisztiku- san. Hanem azt jelenti, hogy Isten ott van a magányos embernél is, még pedig nemcsak akkor, amikor imádkozik hozzá, hanem akkor is, amikor napi munkáját végzi. ** „Legyetek jó pénzváltók, akik csak az igaz pénzt fogadják el, de visszautasítanak minden mást.“ Jézus szavai közül, melyek az evangéliumokban nincsenek feljegyezve, ezek a ieggyakrabban idézettek (már a. II. századtól). A jó — igaz — pénz a mennyek országa. ÉLŐ VÍZ n
