Élő Víz, 1947

1947-május / 5. szám

„Hun Uaqytak titeket árvákul!"

Ma sokan vádolják a keresztyénség Urát «rőtelenséggel. Felhányják a keresztyének előtt, hogy Megváltójuk nem avatkozik bele a világ folyásába tevőlegesen, elnézi a gonosz diadhlát és sok szerencsétlen embernek a vesztét. Élőnek és hatalmasnak csak kevesen gondolják Őt, a nagy tömeg halottnak és jelentőségét veszített- nek tudja.

Ilyen vádak hallatára a keresztyének szívét is elfogja olykor-olykor a keserűség érzése és olyan lelki állapotba kerülnek, amilyenben a tanítványok lehettek húsvét és pünkösd között. Nem tudják megérteni, hogy az élő és feltámadott Krisztus miért rejtőzik el a világ elől, miért nem mutatja meg magát a tömegeknek és miért nem teszi kétségtelenné a halál felett vett diadalt! (János 14: 22.) Jeleket és csodákat szeretnének, nemcsak a hívők számára kétségtelen, hanem a hitetlenek által is megtapasztalható jeleket és csodákat szeretnének látni a hívők is. Több gyakorlatiasságot, ellenkezést megtörő és hitetlenséget oszlató megnyilvánulásokat.

Az, hogy a világ gúnyosan kifogásolja a keresztyénségnek számára láthatatlan és megfoghatatlan voltát, teljesen rendjén való. Ha az Isten országának ábécéjét, a bűnbánatnak és megtérésnek a prédikációját nem akarja megérteni a világ, akkor hogyan foghatná fel a Szentlélek munkáját. Jézus maga jelentette ki búcsúbeszédében: „Az igazságnak a Lelkét... a világ be nem fogadhatja, mert nem látja őt és nem ismeri őt.“ (János 14: 17.) De annál szégyenteljesebb, hogy sok olyan keresztyén van, akinek hitélete számára mindig kézzelfogható külsőséges dolgok és élmények szükségesek, különben lelki hullámvölgybe jutnak és a hely- bentopogás holtpontján vesztegelnek. Nem szabad ennek így lenni. Nyissuk meg a füleinket Jézus szavának a meghallására és a húsvét utáni helyzet megértésére.

Jézus búcsúbeszédeiben minden kétséget kizáróan feltárja, hogy az Ő testi eltávozása után a földön élő gyülekezet semmiben sem fog megrövidülni. „Nem hagylak titeket árvákul...“ (János 14: 18) — mondja és a Szentlélek elküldését ígéri. És éppen erről az időről állítja, hogy ekkor a tanítványok nagyobb dolgokat visznek véghez, mint amiket Őmaga csinált (János 14: 12). A szőlővessző különb csümölcsöt fog teremni, mint a szőlőtő. Amit Péter pünkösdkor, Pál mindenütt a világon, vagy ma az ő igazi tanítványai közül bármelyik véghez tud vinni, azt a testben járó Názáreti sem tette mind. De közben megjárta a keresztet és véres áldozatával lerontotta a bűnbeesés átkát.

Legyen nyilvánvaló minden hívő számára, hogy keresztyénségünk minden elesettsége és gyatrasága ellenére is .ma sokkal többet kaphatunk Jézustól, mint halála előtt. Erre vonatkozóan csodálatos ígéreteket adott búcsúbeszédében. János 14: 13—14-ben kétszer is mondja: „Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.“ Balgaság lenne azt hinni, hogy ez egyéni életünk kicsinyes ügyére vonatkozik csupán, amelyek úgy is mind rendbe jönnek, ha egyszer egész erőnkkel Isten országát keressük. Ez a keresztyéneknek a Lélek erejével végzett missziói munkájára vonatkozik, és az ő nevében való kérés az Ő munkájába való feltétel nélküli beállást, önmagunk akaratának a végleges felfüggesztését jelenti. így válnak valóra az ígéretei szerinti „nagyobb“ cselekedetek.

Jézus második nagy ígérete hívei számára, hogy a Lélek hozzájuk megy és náluk marad. Vigyázzunk, ne tárjunk kaput is semmiféle raélő víz

í