Élő Víz, 1947

1947-május / 5. szám

„Hun Uaqytak titeket árvákul!" Ma sokan vádolják a keresztyénség Urát «rőtelenséggel. Felhányják a keresztyének előtt, hogy Megváltójuk nem avatkozik bele a világ folyásába tevőlegesen, elnézi a gonosz diadhlát és sok szerencsétlen embernek a vesztét. Élőnek és hatalmasnak csak kevesen gondolják Őt, a nagy tömeg halottnak és jelentőségét veszített- nek tudja. Ilyen vádak hallatára a keresztyének szívét is elfogja olykor-olykor a keserűség érzése és olyan lelki állapotba kerülnek, amilyenben a tanítványok lehettek húsvét és pünkösd között. Nem tudják megérteni, hogy az élő és feltáma­dott Krisztus miért rejtőzik el a világ elől, mi­ért nem mutatja meg magát a tömegeknek és miért nem teszi kétségtelenné a halál felett vett diadalt! (János 14: 22.) Jeleket és csodákat sze­retnének, nemcsak a hívők számára kétségte­len, hanem a hitetlenek által is megtapasztal­ható jeleket és csodákat szeretnének látni a hí­vők is. Több gyakorlatiasságot, ellenkezést meg­törő és hitetlenséget oszlató megnyilvánuláso­kat. Az, hogy a világ gúnyosan kifogásolja a keresztyénségnek számára láthatatlan és meg­foghatatlan voltát, teljesen rendjén való. Ha az Isten országának ábécéjét, a bűnbánatnak és megtérésnek a prédikációját nem akarja meg­érteni a világ, akkor hogyan foghatná fel a Szentlélek munkáját. Jézus maga jelentette ki búcsúbeszédében: „Az igazságnak a Lelkét... a világ be nem fogadhatja, mert nem látja őt és nem ismeri őt.“ (János 14: 17.) De annál szé­gyenteljesebb, hogy sok olyan keresztyén van, akinek hitélete számára mindig kézzelfogható külsőséges dolgok és élmények szükségesek, kü­lönben lelki hullámvölgybe jutnak és a hely- bentopogás holtpontján vesztegelnek. Nem sza­bad ennek így lenni. Nyissuk meg a füleinket Jézus szavának a meghallására és a húsvét utáni helyzet megértésére. Jézus búcsúbeszédeiben minden kétséget ki­záróan feltárja, hogy az Ő testi eltávozása után a földön élő gyülekezet semmiben sem fog meg­rövidülni. „Nem hagylak titeket árvákul...“ (János 14: 18) — mondja és a Szentlélek elkül­dését ígéri. És éppen erről az időről állítja, hogy ekkor a tanítványok nagyobb dolgokat visznek véghez, mint amiket Őmaga csinált (János 14: 12). A szőlővessző különb csümölcsöt fog terem­ni, mint a szőlőtő. Amit Péter pünkösdkor, Pál mindenütt a világon, vagy ma az ő igazi tanít­ványai közül bármelyik véghez tud vinni, azt a testben járó Názáreti sem tette mind. De köz­ben megjárta a keresztet és véres áldozatával lerontotta a bűnbeesés átkát. Legyen nyilvánvaló minden hívő számára, hogy keresztyénségünk minden elesettsége és gyatrasága ellenére is .ma sokkal többet kapha­tunk Jézustól, mint halála előtt. Erre vonatko­zóan csodálatos ígéreteket adott búcsúbeszédé­ben. János 14: 13—14-ben kétszer is mondja: „Ha valamit kértek az én nevemben, én meg­cselekszem azt.“ Balgaság lenne azt hinni, hogy ez egyéni életünk kicsinyes ügyére vonatkozik csupán, amelyek úgy is mind rendbe jönnek, ha egyszer egész erőnkkel Isten országát keres­sük. Ez a keresztyéneknek a Lélek erejével vég­zett missziói munkájára vonatkozik, és az ő ne­vében való kérés az Ő munkájába való feltétel nélküli beállást, önmagunk akaratának a vég­leges felfüggesztését jelenti. így válnak valóra az ígéretei szerinti „nagyobb“ cselekedetek. Jézus második nagy ígérete hívei számára, hogy a Lélek hozzájuk megy és náluk marad. Vigyázzunk, ne tárjunk kaput is semmiféle ra­élő víz í

Next

/
Thumbnails
Contents