Élő Víz, 1947
1947-március / 1.szám
1 sieti ínuftkáia a sv diákok között A középsvédországi Sigtuna városka havas utcáin szokatlan forgalom bonyolódott le 1947. február 7-én. Stocktolmból, Uppsalából és a több mint félezer kilométerre eső Lundból, Maiméból és Göteborgból közel száz egyetemi és főiskolai hallgató igyekezett a dombtetőre épített „Stiftelse“, („Sigtuna Stiftelse“ az 1916-ban Manfréd Björquist által alapított belmissziói és ifjúsági központ neve) az evangéliumi ifjúság fellegvára felé. Nem azért gyülekeztek össze, hogy a hegyek között és a befagyott Mälaren- tó partján fekvő városka téli sportlehetőségeit végigélvezzék, hanem hogy Isten Igéje fölé hajolva az örök élet kérdéseiről beszélgessenek. Rövid ismerkedés és a konferencia megnyitása után az első előadó szavaira figyel mindenki. Előadásának címe: „Az én Atyám mind- ezideig munkálkodik“. Arról beszél, hogy az utóbbi években az emberek figyelme a történelmi események felé terelődött. A hitetlen ember számára a történelem nagy kavargó káosz, és Isten valóságának legjobb cáfolata. Az Igétől elszakadt keresztyén ember az Isten-igazolás kérdésével bajlódik, de sem a maga, sem mások számára nem tudja megoldani a nagy kérdést: része van-e Istennek a történelmi eseményekben. Egyedül az az ember igazodik el itt is, akinek Isten Szentlelke az Ige által világosságot adott. Az előadás után a résztvevők nyolc bibliakörre oszlanak szét a várszerű, zegzugos kon- ferenciázó épület és népfőiskola különféle részeibe. Az apostolok cselekedeteiről írott könyv fölé hajolnak a diákfejek. 17. fejezet 22—31. vers a bibliakörök textusa. A főkérdés minden bibliakörben: hogyan találjuk meg Istent. De ugyanakkor minden bibliakör boldog felfedezése az, hogy Isten már meg is talált bennünket, mi az ő közösségébe tartozunk, ami nagy örömöt, de ugyanakkor nagy felelősséget is jelent — mint azt a bibliatanulmányt az összes résztvevő előtt összefoglaló Magyarországon is járt svéd lelkész mondotta. Utána imádkozott, hogy Isten segítsen meg minden népet hatalmas munkája felismerésére, különösen pedig a svéd, norvég, finn és magyar népet! Este a „Stiftelse“ kápolnájában egy norvég lelkész evangélizáló jellegű igehirdetésével folytatódott a konferencia. Úsaiás 40: 26—31. volt a textusa. Igehirdetésének formája számunkra, magyarok számára, szokatlan volt: 5—10 perces igemagyarázat, illetve bizonyságtevés után imára kulcsolódnak a kezek és az elhangzottakért könyörgés száll az egek Úréhoz, majd ismét folytatódik az igehirdetés. Ez igen sokszor megismétlődik. A norvég lelkész bizonyságtételei főként a megszállás nehéz éveit idézik vissza, amikor is a norvég evangélikus egyház félelem nélkül ellenálló, áldozatok árán is, minden evangélium-ellenes hatalomnak és számtalanszor megtapasztalta az üldözés idején, hogy mit jelent az: „de akik az Ürban bíznak, erejük megújul .. “ Liturgikus esti áhítat zárta le a konferencia első gazdagon megáldott napját. Másnap már jóval a kápolnában tartott reggeli áhítat előtt lehetett látni a kápolnában orvostanhallgatónőket, technikusokat, jogászokat, teológusokat, amint a csendességben térdre- borulva könyörögtek az Úrhoz e nap megáldá- sáért. Az áhítat után pedig egy finn lelkész előadása következett: „Mit jelent a hitben való élet?“ A finn ébredések bibliai hangja és gyakorlati, mesterkéletlen, egyszerű mindennapi ke- resztyénsége jött közel mindannyiunkhoz szavain keresztül. Megértettük, hogy a „Szentlélek vezetésére való hagyatkozás“ nem szép frázis e nép fiainak az ajkán, hanem megtapasztalt, áldásthozó valóság. Azzal fejezte be előadását, hogy amikor havas téli estéken lelkészi szolgálat miatt át kell mennie a gyülekezethez tartozó távolabbi falvak valamelyikébe, az anyagyülekezet házainak kivilágított ablakai fényükkel kísérik egy darabig, végül azonban elvesznek a ködös éjszakában, csupán a templom tornyán kivilágított kereszt fénye látszik el a gyülekezet minden pontjára és megkönnyíti a hazatalálást, bármilyen sötét is van. Így hagyják el az embert mindig az emberi „világosságok“, amikor éppen a legnagyobb szükség lenne reájok, és egyedül a Világ Vilá gossága, a kereszten meghalt, de feltámadt Krisztus marad egyetlen útmutatóul minden időben! Mikor előadásának végén beszélgettünk a finn lelkésszel, felemlítettük neki, hogy a magyar keresztyénség már eddig is igen sokat kapott lelkiekben a finnektől, mire ő szerényen megjegyezte, hogy a finnek is a magyaroktól, hiszen a magyar ébredés ügyének különösen egyik munkását az egész országban mindenütt nagyon szeretik, lefordított könyveit sokan olvassák, és ma is nagyon várják Finnországba való ellátogatását. A bibliakörökben ezen a napon a hit csodájáról volt szó Zsid. 11. fej. alapján. Arról a hitről, amely a mi számunkra nem csupán Isten ígéreteiben való bizodalom, hanem amelynek tárgyi, elpusztíthatatlan, megszüntethetetlen alapja Krisztus golgotái áldozata. A délutánt barátságos együttlétben töltik el a konferencia résztvevői. Az egyiittlét egyetlen programmja a közös éneklés és énektanulás mellett az idegen országok vendégfiainak rövid bizonyságtétele Krisztus Igéjének országukban folyó munkájáról. Először egy kanadai fiatalember szól az amerikai ifjúság helyzetéről, maid a nemzetközi evangéliumi diákmozgalmakról. Majd egv oslói diáklány következik, aki a hazájában folyó evangéliumi munkáról tesz bizonyságot, utána két finn diák. Az egyik élő víz 3
