Élő Víz, 1947

1947-december / 21. szám

ANGYALI ÜDVÖZLET

Fényben izzott a hegytető, a völgyben csend volt... ritka

csend.

Szél se rezdült, madár se szállt, mikor az angyal megjelent.

Kicsi kamrában tiszta lány borult le Istene előtt, alázat ömlött el szívén, úgy kért új naphoz, új erőt.

S míg lelke ég felé repült, nem látta, hogy leszállt az ég* s elküldte hozzá szent Ura, mennyei fényes követét... . ,

És szólt az angyal: Üdvözlégy! Áldott az asszonyok között, örvendezz választott edény,

Te kegyelembe öltözött.

A hang betölté a szobát, megremegett a Szűz bele, e szavak mit jelentenek?

A képzelet játszik vele? ...

S az angyal újra szólt: „Ne félj, az Ür veled van Mária, fiat fogansz, s méhed gyümölcse áldott lesz, Istennek fia.“

„Hogy lehet ez? Nincs hitvesem, én Istennek szentelt vagyok.“ „Nem a te dolgod tudni ezt, az Ür csodái oly nagyok!

A Lélek száll reád, az ő ereje költözik beléd.

Szent az, ki tőled származik, néki hódol a föld s az ég ...“

A Szűz lelkére fény derült.

Már érti, érzi mit jelent, hogy egyszerű asszonyi szív fogadja be a Végtelent.

Hogy embertestbe öltözik az Eszme, az örök Ige, és soha nem látott csodát láthat, akinek van hite...

Szívét mély hála tölti el, szeretne felkiáltani s kegyelmes Urát, Istenét legszebb szavakkal áldani.

De szürke az emberi szó, szegényes az emberi agy, s a legszínesebb szívvirág dadogó szánkon holtrafagy.

Ezért csak ennyit szól: Legyen! Legyen, amit az Ür akar,

az Ö szolgálója vagyok, kezdettől kegyelme takar.

Felelt az angyal: Ügy leszen,

Ámen ... s eltűnt. A kis szoba nem árulta el, mily magas vendéget látott asszonya ...

Kint mozdultak az ébredők, az élet ment szürkén tovább és senki se sejtette meg a legnagyobb, legszebb csodát.

De fent mennyei ajkakon új dal zendült, boldog zene, s az Élet könyvében kinyílt a megváltás fejezete.

F.renyóné, Várally Lenke.