Élő Víz, 1947
1947-december / 21. szám
Az elveszített karácsony Éppen benne vagy a karácsonyi előkészületek lázában. Bevásárlás, sütés, főzés, meglepetés-készítés, vagy talán a karácsonyi elcsende- sedésnek a tervezgetése. Tudod nagyon jól, hogy lesz karácsony, várod a karácsonyt és készülsz rá. És így vannak sókan mások. Talán mindenki, akit ismersz. Mit jelentsen akkor a fenti cím? Hála Istennek, még megvan a karácsonyunk. Senki nem akadályozza, tiltja és teszi lehetetlenné az ünneplést. Nem időelőtti-e elveszített karácsonyról beszélni? Semmiképpen nem. Nagyon-nagyon sokan máris elveszítették a karácsonyt. És ezidén nem fognak igazi karácsonyt ünnepelni. Lehet, hogy te is közöttük vagy, azért hadd beszélgessünk erről egy kicsit. Mondd, mi okoz annyi izgalmat, gondot és feszültséget az előkészületekben? Kinek takarítod a lakásodat, díszíted az otthonodat, tervezed a meglepetéseket és szerzed be áldozatok árán is az ajándékodat? Családodnak, barátaidnak, magadnak. Senki másnak? — senki más- nak! Hát akkor Te is elveszítetted a karácsonyt. Az előkészületek izgalmában az ajándékozás és meglepetésszerzés lázában teljesen elveszítetted Öt, Áki az igazi karácsonyi Ajándék. S most minden erőfeszítésed, ötleted és áldozatod Öt akarja pótolni. A karácsony ünnepi mámorában úszó keresztyén világ a legjobb bizonysága annak, hogy mi mindent el kell követnie az elveszített karácsony pótlására. Zsúfolásig megtelnek a templomok, ismeretlen arcok százai és ezrei tarkítják a megszokott gyülekezetét. Mégiscsak meg kell lenni a karácsonyoknak, ha ez a nagy ünnep elhívja őket az Isten házába, hogy hallgassák a karácsonyi evangéliumot és énekeljék a karácsonyi éneket. — A nagyünnepi keresztyének, a csak karácsonykor templombajárók bizonyosan elveszítették a karácsonyt. Különben nemcsak ilyen puszta vizitre járulnának a karácsonykor született Jézus Krisztus elé. Aki egy éven át el tud menni a templom mellett, hogy nem kívánkozik be, akit hónapokon keresztül nem hívogat a gyülekezet éneke, imádsága és az Isten igéje, az valószínűleg karácsonykor is csak gyermekkori emlékeknek akar áldozni, tisztes tradíciót akar fenntartani, vagy éppen még lerázni nem tudott kötelességet kíván immel-ámmal teljesíteni. De az igazi karácsonyt elveszítette. Hát a templom népének, a bibliás, imádkozó, tisztes gyülekezetnek csak van karácsonya. Hiszen ott voltunk minden adventi alkalmon, megragadtunk minden előkészületet, elmélyülést és felkészülést a karácsonyi Vendég fogadására. Hogy veszíthettük volna el a karácsonyt? — Mondd meg őszintén, van-e karácsonyod?! Csak magadnak valid be, de az Isten előtt, hogy a sok közönséges vasárnap sorában mi különöset jelent számodra a karácsony, az adventi előkészület után, hozza-e vájjon a beteljesedést? Kaptál-e valamit abból a nagy örömből, amit az első karácsony angyalai elhirdettek és helyet talált-e a szívedben az a békesség, amit a karácsony kínált fel a jóakaratú embereknek? Oh, a karácsonyt el lehet veszíteni kegyes életgyakorlat és vallásos előkészület közepette Js! Az első karácsonyon „akik sötétségben ültek, láttak nagy világosságot“. Azóta is ez a karácsony feltétele. A mennyei világosság csak ott ragyoghat fel és hozhat egészen új megvilágításba mindent, ahol nyilvánvalóvá lett a Krisztus nélküli élet sötétsége. Mindazok, akik a sötétséget világosságnak látják, magukat ezzel elhitetik, elveszítik az idén is a karácsonynak igazi ragyogását. ÉLŐ VlZ l
