Élő Víz, 1947
1947-október / 17. szám
Higyjetek az evangéliumban! Azonban nemcsak ilyen fájdalmat okozó mondanivalója volt Luthernek azon az 1517. októberi hajnalon. A megtérésre és bűnbánatra hívás után sokkal szelídebbre fordul a szava s. a megsebzett szívű bűnösökhöz már biztatva, bátorítva szól a 37. tételben: „Minden igaz bűnbánó keresztyén elnyeri a büntetéstől és a bűntől való teljes feloldozást... Minden igaz keresztyén részese a Krisztus és az egyház minden ' javainak...“ Jézus Krisztus nemcsak a bűnre mutat rá, hanem a bűntől való szabadulásra is. Neki nem abban telik a kedve, hogy teherré tegye rajtunk a bűnt, hanem hogy elvegye, még a bilincseiket is megoldja. Ezért az egyházban igehirdetői hivatalt rendelt a megrettent lelkiismeretek vigasztalására és bűnből való feloldozására. Ez különbözteti meg az egyházat minden földi szervezettől és teszi meny- nyei javak sáfáraivá. „Az egyház igazi kincse az Isten kegyelmének és dicsőségének legszentebb evangéliuma.“ (62. tétel.) Ezek is idegen szavak voltak abban a korban. A szentek és közbenjárók tömege eltakarta Krisztusnak a keresztjét a megsebzett lelkű bűnösök elöl. Voltak csodaszerek, ereklyéje búcsújáróhelyek, csengett a pénz, csak a Krisztus haláláról szóló s a hirdetésre rendelt evangélium nem hangzott. Ma Isten kegyelméből sokat változott a helyzet. Mindenfelé vannak evangélikus templomok, amelyekben több-kevesebb gyarlóságtól eltekintve tisztán hirdettetik az Isten Igéje. Csakhogy az evangélikus hívek nagy többsége is elkerüli a templomot. Még azok is, akik eljárnak az istentiszteletekre, sok esetben teljesen közönyösen hallgatják Krisztus bűntörlő vérének drága örömszavát. Valami megdöbbentő az, hogy evangélikus templomainkban éppen a Krisztus bűntörlő áldozatát személyekhez közelvívő evangélium: a bűnbocsánat örömhíre kelt a legcsekélyebb visszhangot. Számtalan igehirdető panaszkodik, hogy a napi eseményekből vett példákra figyelnek a hívek, a szép mondások, cikornyás hasonlatok tetszenek nekik, háborús emlékekkel még meg is lehet ríhatni különösen az asszonyokat, de ha Isten kegyelméről, Krisztusban megmutatott szeretetéről beszél, akkor legfeljebb a falak verik vissza az evangéliumot. Valami bénító közöny, fásultság üli meg a templomainkat — pedig a reformációkor az evangélium diadalát ünnepeljük. A mi reformációi ünneplésünkbe gyakran vegyült a kesergésnek és a panasznak hangja. Felemlegettük szórványsorsunkat, szegénységünket, üldöztetésünket. Most is nagy rá a hajlamosságunk. Egyet-mást elveszítettünk, meg is kell nélkülöznünk és könnyen gondolunk arra, hogy nélkülözhetetlen értékeket ragadtak el tőlünk. „Az egyház igazi kincse az Isten kegyelmének és dicsőségének legszentebb evangéliuma“ — ííta Luther Márton. Ezt pedig nem veszítettük el. Ennek a hirdetése nem korlátoz- tatott és senki nem is korlátozhatja mindaddig, amíg az egyház Urának célja van vele. S ha ennek a kincsnek a birtokában vagyunk, akkor ma is minden körülmények között gazdagnak kell tudnunk magunkat, mert olyan javaink vannak, amely nélkül az egész világ szűkölködik. Ez az igazi reformáció-ünneplés: ennek a ránkbízott, igazi drágakincsnek a hálás szívvel és örömmel való elhirdetése, osztogatása és hű sáfári szolgálata. Amikor Luther Márton kiírta a wittenbergi templomnak a kapujára, hogy az egyház igazi kincse a Krisztus érdeme alapján rábízott kulcsok hatalma, a kereszten szerzett bűnbocsánat örömhíre, akkor az evangélikus templomot olyan hellyé teszi, ahova az egyháznak összes javai hívják, biztatják a lelki szegényeket, megfáradtakat és megterhelteket, ahol a bűnnel keservesen viaskodó lélek Isten bocsánatát kapja a bűnére, a gyengét a testvérek hite és imádsága erősíti, az elepedtet az élő víz üdíti s a bizonytalankodót Isten Lelke biztosan vezeti. Kedves Testvérem! Luther Márton azon az október havi utolsó hajnalon szívetek sebeit nemcsak feltépni akarta, hanem kínálva kínálja az egyetlen bevált gyógyító balzsamot is: Krisztus vérének bűntörlő evangéliumát. Nem maga találta ki, hanem az IJr Jézus Krisztus rendeléséből és megbízása szerint hirdette. Térjetek meg és higyjetek az evangéliumban. Hidd minden bűnödnek a teljes bocsánatát Jézus Krisztus véres ádozatáért. Ha ezt hiszed, részes vagy az anyaszentegyház minden kincsében, s a Krisztus vére megtisztította új életedben igazán ünnepelheted az evangélium diadalát. Lr AZ EVAXOGLIZiCIÓK 9ÍÁPTÍRA OKTÓBER 19—26. Kiskörös, Túróczy Zoltán és Józsa Márton. OKTÓBER 19—26. Szirák, Sréter Ferenc. OKTÓBER 19—26. Pesterzsébet, Kemény Lajos. OKTÓBER 19—26. Csepel, dr. Mády Zoltán. OKTÓBER 20—25. Budapest—Kelenföld, Balikó Zoltán. OKTÓBER 26—NOV. 2. Gyúró, Csepregi Béla. OKTÓBER 26—NOV. 1. Kaposvár, Balikó Zoltán. OKTÓBER 26—NOV. 2. Sopron, Koren Emil. OKTÓBER 31—NOV. 2. Főt, Férfiak konferenciája. NOVEMBER 2—9. Borgáta, Kovács Géza és Bernáth Erzsébet dn. NOVEMBER 3—9. Rábaszentandrás, Tekus Ottó, Knef- fel Pál és Malaga Elza dn. NOVEMBER 8—10. Mezőberény I. (ifjúsági), Balikó Zoltán. NOVEMBER 7—13. Sárszentlőrinc (gyülekezeti és egyhm. lelkészevangélizáció), Csepregi Béla és mások. NOVEMBER 8—16. Soltvadkert, Gyöngyösi Vilmos. NOVEMBER 9—16. Hatvan, Kemény Lajos. Levelező bibliaiskolánk vezérfonalának 1. füzetére lapzártakor kaptuk meg a kinyomatási engedélyt. A jelentkezők hamarosan kézhez kapják. élő víz 3
