Élő Víz, 1947
1947-október / 17. szám
1/Hiéii Ui&zek Nem tudom másként megfogalmazni a vár laszt, minthogy Jézus elszeretett a világtól és magához vont. Nem értelmi belátás vagy nézetváltozás útján jutottam hitre, hanem Jézus Krisztus jött egyre közelebb hozzám, kimondhatatlan szeretetet mutatott irányomban, legyőzött, és nem tudtam mást tenni, mint hinni Őbenne és indulni az általa megmutatott útra. Ez az élet legnagyobb nyomorúságában, a lelkiismeret mardosásakor történt velem. Benső életemben egyre jobban belekeveredtem a bűn és a hamisság hálójába. Nem volt kivezető út. Ekkor próbáltam meg: kiáltani Őhozzá, akit oly kevéssé ismertem. Ifjú hívő testvérek képében jött hozzám, akik a szabadulást a saját életükben megtapasztalva, Isten Leikétől vezettetve tárták fel előttem is az utat. Összetörve és' eltikkadva éltem át a nagy csodát: Jézus Krisztus elfogadta a nyomorult bűnöst, megtisztított minden hamisságól és szabadságot adott arra, hogy egészen új életet kezdjek. Nem lehetett semmi ellenvetésem és kibúvóm. „Megbocsáttattak néked a te bűneid.“ Ez olyan hatalmas feloldó erőnek bizonyult, hogy minden akadály eltűnt. Talán képzelődtem? Lehetetlenség! Egyedül a bűnbocsánat által eljutottam oda, ahová eljutni azelőtt semmimódon nem tudtam: évek óta viruló bűnök gyökerét is kiégette az evangélium szava. A romlott vágyak kötelei elpattogtak. Lelkiismeretemről elvétetett a vétkek szörnyű terhe. Az addig dédelgetett bűnöm is undorítóvá vált a számomra. Életem leggyengébb. pontján mutatkozott meg a legnagyobb erő. Semmi más hatalom nem tudta így megváltoztatni az életemet. Szürke elméletek halott Krisztusából hatalmasan cselekvő Krisztus lett, aki harcra indult a lelkemért és győzött. A hitemet nagyon erősítette, amikor láthattam, hogy számtalan ember, aki egészen „reménytelen esetnek“ számított, Őáltala új emberré lett. Ugyanakkor ritka vágyakozás támadt a szívemben minden után, ami Jézus Krisztusról beszélt. Megláttam, hogy az a Jézus, akiben én hinni kezdtem, a történelem leghatalmasabb alakja. Nem valami legendás lény, még ke- vésbbé távoli, vérszegény eszme vagy eszménykép, hanem a világot megmentő, feltámadott, élő Ür. Különösen érdekelt, hogy mit mondtak Jézusról azok, akik saját szemükkel látták: A tömeg: Ez úgy tanítja az embereket, mint akinek hatalma van. János apostol: Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. András apostol: Megtaláltuk a Messiást, ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus. Péter apostol: Nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. A szemtanú bizonyságtétele mindig megbízható. Valami kimondhatatlanul sokat jelent a számomra, hogy Krisztus első tanítványai nem a világ bölcsei és értelmesei voltak, hanem az egyszerű galileai nép. Az ő bizonyságtételük útján lett a Názáreti Jézus a világ országújának Krisztusává. Ez pedig csak a Jézus ígérte és adta erő által történhetett: Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátók: és lesztek nékem tanúim ... a földnek mind végső határáig. Mint egy a milliók között meghajtom térdeimet ő előtte és vallom: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, az én Uram és Megváltóm.
