Élő Víz, 1947
1947-szeptember / 15. szám
„Jézusé lettem/“ Azt is megtudtuk a morzsaszedés — és az egymással való beszélgetés — során, mily sok s néha szinte megdöbbentően egyéni üzenete volt azoknak az igéknek, amelyek a ruhára tűzött név-cédulákra Íródjak. A morzsa- szedés végén a kereszt alá került sok régen hurcolt, de most végleg megútált bűn: önzés, haragtartás, paráznaság, tisztátalan gondolatok, Szeurat Ala-Tornióban Aki teres — talál s a zörgetőnek megnyit- tatik, — ígéretünk van rá. ígéretem volt rá nekem is, s amint napról- napra zuhogott rám az ige zápora északsvédországi kicsiny községek szeurat jain, egyszerű parasztemberekkel félnapokig folytatott beszélgetésekben és társaimmal való beszélgetésekben, — éreztem, hogy számomra közeledik a megnyittatás és megtalálás napja. Szeurat, — Ala-Tornióban. Talán már a határnál elkezdődött, amikor a finn vámhivatal tiiszlfviselcji mosolyogva köszöntöttek. Nagyon régen nem láttak már magyar útlevelet. Ide, egészen messze északra pedig azelőtt is alig vetődött el egy-egy magyar. Tudtak is már előre rólunk és vártak. Vártak az ala-torniói papiakon is. Egyikünk már megszokottan vezetett bennünket a vendégszoba felé, ahol ő és más előttünk itt járók már áldott napokat töltöttek. Másnap a hatalmas templom egyre jobban megtelt. Egyszerű arcok százai velünk szemben. Sápadtabbak s a ruháik is szegényebbek sokkal, mint amit odaát Svédországban, a folyó túlsó partján már meg is szoktunk. De hatalmasan zeng az ének, s kezdődik az ige igazi zápora. Előbb még kicsit kételkedve hallgattuk a szeurati napok programmját. Naponta 6—8 egy órás prédikáció — és semmi más. De most már hangzik az ige. Lelkészek, földművesek, halászok, tanítók és tanárok váltják egymást a szószéken s egyre éhesebbek leszünk mi is az igére. Lassanként el is feledkezünk a csodálkozásról s idegesen keressük a tolmácsot. Ha másként nem megy, svédre tolmácsoltatjuk s úgy tovább magyarra, de hallani akarjuk ... Azután nekünk kell sorban a gyülekezet elé államink. Szívem egészen elszorult és a torkomban vert, amikor tolmácsom olvasta finnül az igét: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Jézus Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.“ Igen, bűnös vagyok és bűneim nagyok. Országhatárokon túlra is azok űztek és tehetetlenségem érzése rám nehezedett. És itt még sokkal inkább valósággá lett számomra a bűn. Mások következtek s egy-egy feltörő könyörgésre bűnök bocsánatát hirdették. A tömegből itt-ott ujjongó emberek kitörései hallatszottak, — s megrendülve — de idegenül hallgattam. restség, gyávaság. Nagy áldás volt együtt örülni a sok új testvérrel a kapott kegyelem felett, együtt megalázkodni, s ugyanazon Lélek által megújulni és szolgálatba indulni. Legyen áldott Isten ezért az alkalomért is, és adja meg az ő országának törvénye szerint, hogy a konferencia hullámai egyre több pontot érintsenek, s így vigyék tovább az áldásokat. Következett az úrvacsora. Az előkészítő beszéd szavai leverően és felemelően mutattak az út felé. Valaki vállamra tette a kezét: „Jézus Krisztus érdeméért megbocsáttattak néked a te bűneid!“ — Mások már az oltár előtt térdeltek1, én pedig csak ültem tovább a padban. Mint villámcsapás, úgy értek az előbbi szavak. Megdöbbentem, majd egyre inkább derülni kezdett a szívem. Hiszen tudtam, hittem, hogy Jézus Krisztus megbocsátja bűneinket, de ezt így még soha nem hallottam: megbocshtotta az én bűneimet, Nem, nem lehet ez igaz! És egy szó kezdett égetni, ami az igehirdetésből maradt meg: minden. Megbocsátotta minden bűnömet. Valóban így lenne ez, hogy minden bűnömet? Azokat is, amiket én megbocsáthatatlannak tartok? Újabb és újabb kör térdelt az oltár elé s én még vártam tovább. De egyszerre egészen átforrósodott a szívem. Már nem volt idegen az úrvacsorától jövők hangos ujjongása. Láttam, hogy ezek az emberek, egészen bizonyosan nem tudnának így, ennyire, senkivel sem törődve ujjongani, ha Jézus Krisztus nem bocsátotta volna meg valóban minden bűnüket! És elfogytak a kételyek. Barátaim, szeretteim bizonyára érthetetlenül néztek volna rám, ha akkor látnak. Boldogan, vidáman, mint amikor a kereskedő előtt felcsillan a régen keresett drágagyöngy, úgy siettem az oltár elé az értem elvégzett váltság hála vacsorájához. L. B. KÉSZÜLŐ EVANGÉIIZÁCIÓK: MISKOLCON szeptember 28-tól október 5-ig Turóczy Zoltán szolgálatával, . KISKŐRÖSÖN. október 19-től 26-ig Turóczy Zoltán szolgálatával, KAPOSVÁROTT október 26-tól november 2-ig Balikó Zoltán szolgálatával. % NE FELEDKEZZÜNK MEG AZ IMÁDSÁG SZOLGÁLATÁRÓL! 6 ÉLŐ VlZ
