Élő Víz, 1947
1947-szeptember / 14. szám
Sale és mégi A nyári konferenciák nagy tömegeket mozgattak meg. Az országnak más-más vidékeiről érkeztek az emberek a különféle helyen megrendezett konferenciákra. Többezerre tehető azoknak a száma, akik a nyári pihenés vagy a nyári munkaidő egy részét a konferencián töltötték el. Ismerek asz- szonyokat, akik az aratási idő alatt szakítottak időt maguknak, hogy egy konferenciára eljussanak. Ezek tudták, hogy miért mennek a konferenciára. Ismertem olyanokat, akik nyaralásnak szánták a konferenciát és aztán igyekeztek megszökni onnan, mert mást vártak. Voltak olyanok is, akik mások „rábeszélésére?', imádságok meghallgatása által kerültek él a konferenciára s megújult lélekkel távoztak haza sze retteik közé. Isten reménységen felül nagyon megáldotta a konferenciákat. Számos konferencián oly nagy volt a résztvevők száma, hogy alig tudták elhelyezni őket. Emberileg könnyen meg tudnánk magyarázni a nagy létszámot. Vesztett háború után, nagy nyomorúság után az ember inkább keresi az Isten közelségét. Van azonban ennek másik magyarázata is. A kegyelmes Isten még mindig szeretettél közeledik a magyar néphez és ezért engedi meg, hogy szóljon az Ö Igéje. Ő akarja előkészíteni a talajt a mi számunkra, hogy sokkal komolyabban vegyük az Ő Igéjét. Az Ő beszéde sokak számára életet akar adni. A léha szórakozásokban megcsömör- lött ember ezt az életet kívánja. Több kell a mai embernek, mint amit ez a világ meg tud adni a számára. Azért mentek el a konferenciákra, mert hallani akarták Isten igazságát, mely örökké megmarad, nem úgy, mint a világ hazugsága. Sokan voltak a konferenciákon. Sokan voltak és mégis kevesen. Mert ha evangélikussá- gunk számarányát veszem alapul, akkor a magas létszám is nagyon kevésnek látszik. Tudom, hogy sokan el szerettek volna menni, de „közbejött akadályok“ miatt nem mehettek. Egyeseket visszatartott a hosszú út, másokat a pénztelenség. Ügy áll a helyzet, mint Jézus korában. Mily sokan hallgathatták volna Jézus beszédét és mégis milyen kevesen voltak mellette! Mily nagy tömegnek látszik a 4000 ember Jézus mellett, amikor megvendégeli őket és mégis, milyen kevés Izráel többi férfiaihoz képest! Mi nagyon soknak mondhatjuk a létszámot, de Isten egészen mást mondhat. Ő az elveszettekhez küldte Fiát. Akiket mehezen lehet megmozgatni, akik élik a maguk világát, akik nem törődnek az Ő Igéjének hallgatásával és még az imádság szárnyain sem közelednek az Istenhez. Tettél-e valamit ezeknek az érdekében? Vagy taLán elmentél mellettük gőgösen és büszkén, lesajnálva és lenézve őket? Ha pénztelenséged miatt anyagilag nem is tudtad támogatni őket, ott voltál-e mögöttük imádkozó szeretettel? Egy konferencián hallottam egy édesanyátólr „A leányom Tahiban volt konferencián és az egyik közösségi imaórán azért imádkozott, hogy én is elmehessek valamelyik konferenciára. Sok nehézséget láttam, magam előtt és az Isten úgy rendezte dolgaimat, hogy mégis eljöhettem erre a konferenciáraTudtál-e ezekért a sokakért ily felelősséget vállalni? Hiszen magad is tapasztalhatod, hogy mennyire mozdulatlanok, halottak egyes vidékek és gyülekezetek! És ha te magad is ilyen vidéken lakói, tettél-e valamit annak érdekében, hogy szólj másoknak és hívogass másokat konferenciára? Sokan voltak a konferenciákon? De ez a sok még több lehet az Isten kezében. Ti, akik ott, valamelyik konferencián találkoztatok a szerető Isten egyszülött Fiával, el ne feledjétekr hogy csak akkor maradhattok meg „soknak", ha együtt maradtok. Ne szóródjatok széjjel, mert akkor könnyebben tőrbe csal a Sátán. Csak akkor tudsz Isten országában szolgálatot végezni, ha együtt vagy a többiekkel az Ige mellett és a közös imádságban (Ap. csel. 2:42). A közös bűnbánatról se feledkezzél meg. Ne legyen számodra kegy és kiváltság, hogy konferencián lehettél, hanem érezd át az Isten ügyéért való szolgálat felelősségét. Az, hogy te konferencián voltál, még nemmentesít a kívánságoktól. De ezeket a kívánságokat csak akkor tudod sikeresen legyőzni, ha közösségben vagy Krisztussal és közösségben vagy a többiekkel. És itt a közösségben kell könyörögni azért, hogy az a sok áldás, amit konferenciákon keresztül az idén Istentől kaptunk, ne legyen gyümölcs nélküli, hanem\ sok gyümölcsöt teremjen, — hogy a sokból még több legyen. Jhu ,..Á f LEVELRESZLET „ ... még most is az első napok boldog önkívületében élek. Pehelykönnyűnek és végtelenül szabadnak érzem ezt a hitvány, utolsó szívet. Telekiabálnám az egész világot, hogy mit tett velem az Űr. Két kézzelfogható ajándékot is kaptam egy hét alatt. Hazajőve, haragosomnak — akitől levélben bocsánatot kértem a konferenciáról — szeretetteljes hangú levele várt reám. Azután — talán emlékszel reá, — hogy két elveszített barátnőmről tettem említést. Egyiket most visszaadta az Úr. A konferenciára egyáltalán nem a nagy kegyesség csábított, hiszen a konferenciákról már oly sokszor a lelki áporodottság nyomasztó érzésével jöttem haza. Csak most látom, hogy milyen jó volt közeli ismerős nélkül ott lennem. így egyedül tudtam lenni igazán Jézussal. S leszállított az önmagam számára emelt piedesztálról. Le tudtam rakni valóban bűneimet a kereszt tövébe. . . . hogy így szeressen Isten, ez teljességgel érthetetlen, csodálatos boldogság . . . munkámat azóta örömmel végzem . .. nem értem, hogyan tudtam oly sokáig vakon járni és hitetlenül... áldott legyen érette az Űr! . . “ 6 ÉLŐ VÍZ
