Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 13. szám
DIÁKTÁBOR TAHIBAN Tavaly nyár óta az ország más-más vidékén, városokban és falvakban sokszor elmondogatták ezt a nevet: „Tahi“. Az egy éve hazakerült kicsiny lángok nem aludtak ki, hanem tüzet gyújtottak maguk körül. Sokan talán csak kíváncsiságból is el akartak jutni oda, abba a Tahiba, ahonnan tavaly egész kicserélődve kapták vissza a barátnőjüket, vagy barátjukat. De bizonnyal voltak olyanok is, akiket már a Jézus utáni vágy hajtott. Egyszer azután vége szakadt a várakozásnak és beköszöntött augusztus 4-e. Már a reggeli hajó is tahi táborosokkál vo\It telve. Délután aztán teljes lett a létszám. A hegytetőn levő, árnyas fákkal körülvett táborba 450 fiú és leány érkezett. Az első este bizony akadt egy-két kislány, aki a szállásán tőle elszakadt kedves barátnőjét siratta. (Az egyik bárokból pedig nagy sivítással egy megszeppent mókust hoztak ki a lányok.) Este, amikor minden elcsendesedett, újra eszembe jutott a reggeli ige és egyszerre megtelt a szívem ujjongó örömmel: „Kegyelem nék- tek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól.“ Igen, az Űr ezt akarja és fogja, is itt mindenkinek adni! Másnap reggel megkezdődött a konferenciai programm. A reggeli igék felolvasása és a kakaó elfogyasztása után bibliakörökre oszlottunk. A bibliakörök igéi Izráel népének egyes ébredést történetei voltak. A délelőtti előadások pedig végigvezettek bennünket a lelki élet egyes állomásain az újonnanszületéstől az újjászületésig. Ebéd után fürdés, pihenés, csendes beszélgetés volt egészen a délutáni előadásig, melyet megbeszélés követett. Amikor néhányon meghallottuk, hogy délutánonként nagy evangelizátorok életéről lesz előadás, kicsit lebiggyesztettük az ajkunkat: „Hát erre nem sok szükség van.“ Most látom csak, hogy mennyire tévedtünk. Moody, Schrenck, Finney és a többiek élettörténetén át az Úrnak egészen személyes üzenete volt a számunkra. Mikor a vacsorát befejeztük, a sötét estében fel-felvillanó tábortűz mellett Isten hívogató szava hangzott felénk. „Krisztus az én mindenem“ volt ezeknek az áhítatoknak az összefoglaló címe. Estéről-estére jobban gyűlt fel a vágy a szívünkben, bárcsak igazán mindenemmé lenne Krisztus! Kívülről már a hét elején is olyan örvende- zőnek, vidámnak látszott ez a sok ifjú élet. Egyedül az Űr látta azokat a kemény jégpáncéllal körülvett szíveket, amelyeket annyi fiú és lány hordott magában. És ennek a jégpáncélnak a megolvasztásához nem volt elegendő az augusztusi meleg nap, de elég volt Isten sze- retetének a melege. Ö készítette el azt az emlékezetes csütörtök délutánt is, amikor sok kemény lélek tört össze és sok hideg szív forrósodott át az Isten szeretetétől. A Miatyánkról szóló előadás után elhangzott a felhívás, hogy álljanak fel először azok, akik az újonnanszüle- tésben már új életet nyertek. Azután azok, akik a bűnbocsánat békessége után váigyakoznak. Minden egyes léleknek külön szólt Isten bűnbocsánata és áldása. Bánat- és örömkönnyek egyaránt hullottak és a végén csak úgy zengett az ének: „Óh jöjjetek, örvendjetek.. . Isten szeret!“ És így telt tovább a hét. Egyre inkább ezt kellett látnunk: Isten szeret. Az úrvacsorában teljessé lett az áldás. Any- nyira megtelt a szívünk örömujjongássalt hogyha a morzsaszedés el is maradt volna, mi akkor is csak arról a szeretetről tudtunk volna beszélni, ami itt Tahiban a mienk is lett. De nem maradt el a morzsaszedés és hullottak a morzsák. Igazán megismétlődött a kenyér csodája. Gyűjtöttük a morzsákat. A szeretteinkre gondoltunk és nekik akartuk elvinni őket. Amikor a következő napon hazafelé vitt bennünket a hajó, még a Kossuth-hídon siető embereknek is jutott a Tahiból hozott morzsákból. Beleharsogott a város zajába az ének: „Isten szeret.“ Ez a mondat sugározta be az ország sok- kicsiny otthonát ezen az estén és ez a mondat tesz most is boldoggá, örvendezővé bennünket r Tahiban járt ifjúságot. LEVELEZŐ BIBLIAISKOLA Október havában Isten kegyelméből levelező bibliaiskola indul azzal a céllal, hogy bibliaolvasó testvéreinket bevezesse a Szentírás világába. Nem bibliai elmélkedések közlése, sem új áhítatos irodalom alkotása a célunk. Tanulni akarunk, mert tudjuk, hogy sok mindent meg kell tanulnunk a Szentírás helyes megértéséhez. Azonban nem a hitetlen tudomány eszközeivel akarunk együtt tanulni, hanem a hívő megismerést elősegítő tudomány szakszerű vezetésével. Arra nincs módja bibliaolvasó testvéreinknek, hogy odahagyva hivatásuk területét hónapokra vagy évekre a komoly és tudományos bibliatanulmányozásra fordítsák idejüket. Ezért választottuk a levelező biblaiskolai munkaközösséget, amely több külföldi országban már igen hathatósan szolgálta Isten ügyét a keresztyén hívő megismerés kialakításával. A mindennapi munkának és hivatásnak hűséges és becsületes teljesítése mellett elvégezhető ez a levelező bibliaiskolai tanulmány is. Az első osztályba jelentkezhetik minden testvérünk, aki vágyódik a hívő megismerésre, gyakorlati keresztyén életet él, illetve igyekszik élni, kötelezi magát a komoly tanulásra, leckéjének esetről-esetre való pontos megtanulására, és az írásbeli feladatokat mindig pontosan kidolgozva megküldi szerkesztőségünk címére. (Bpest, V., Pozsonyi-út 14. IV. 19.) Magános tagok mellett különösen ajánlatos bibliaiskolai munkaközösségek szervezése. Az egyes, bibliaolvasó szórványhívőkkel, mint magános bibliaiskolai tanulókkal doglozunk együtt és levelezünk. Ahol azonban módot és parancsot ád az Űr, alakítsuk meg a bibliaiskolai közösséget, amely a helyi vezető felelős és szakszerű irányítása mellett a kéthetente megjelenő vezérfonal szerint együttesen sajátítja el a szükséges ismereteket és közösen úolgozza ki az írásbeli feladatokat. Ilyen közösségekből nem kötelező minden egyes tagra a feladat külön kidolgozása és beküldése. Ele6 ÉLŐ VlZ
