Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 13. szám
kor, amikor az embernek fia beül az ő dicsőségének királyi székibe, ti is beültök majd 12 királyi székbe és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvé- reit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjét az én nevemért, mindaz százannyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet .“ Hát kell ennél dicsőségesebb jutalom, mint amit itt ígér az Ür? Hogy akik néki hűségesen szolgálnak, azok királyi székben ülnek vele és mind a helyett, amit áldozatni hoztak itt a földön, odafenn kapják az örök élet boldogságát; százannyit kapnak mindenért cserébe. Hát hol van akkor ennek a példázatnak és az előbbieknek a harmóniája? Aki feleletet akar erre találni, annak azt a szempontot kell megkeresnie, amit Jézus néz, mikor ezeket mondja. Igen, az Ür megbecsüli az Ő tanítványait, megjutalmazza őket, — ez azonban nékik nem jár. Isten nem köteles az övéit megbecsülni, mert ő az úr, a szuverén felség. Mi néki csak teremtményei vagyunk, tehát nekünk ő nem tartozik semmivel, nekünk tőle nem jár semmi, ő megteszi szeretetből, boldogan, de aki a kegyelemből jogot formál, az szembetalálja magát az Isten felségével. Gondoljunk a szőlőművesekről szóló példázatra. Mindegyikkel megalkuszik az Ür és mikor elérkezik a fizetés ideje, először azokat fizeti ki, akik legkésőbb álltak be a munkába. Akkor morogni kezdenek azok, akik hamarább kezdték a munkát, a miatt, hogy egyformán akarja a munkásokt fizetni. Ez igazságtalanság, mondják. Nekünk többhöz van jogunk. És akkor az a gazda, aki szeretettel hívogatta őket a munkába a hivalkodás piacáról, — ez a gazda egyszerre a jog álláspontjára helyezkedik és azt mondja, hogy ha ti jogot emlegettek, akkor én is a jog álláspontjára helyezkedem. Ha én másnak többet adok, ahhoz neked semmi közöd, vagy a te szemed azért gonosz, mert az én szívem jó?! így találja szemben magát a jog álláspontjára helyezkedő Istennel a jog álláspontjára helyezkedő ember. Nem tudjuk, mi volt az oka annak, hogy Jézus ezt a példázatot elmondta. Lehet, hogy tanítványainál látta a jog álláspontjára való helyezkedést. Talán olyan tüneteket látott, GYEN ESI MORZSÁK Ezen a konferencián egy kis mustármagot kaptam. Mindannyiunk életében voltak kövek, amelyekben mindig megbotlottunk. A testvérek közül én vagyok az, akinek legtöbb harca volt. Mire hazajöttem, házasságom tönkrement. Van egy 5 éves kisfiam, az anyját elvitte a könnyelműség. Alighogy megházasodtam másodszor, ismét meglátogatott az Űr. Beteg lettem a háborúból hozott bajjal, a feleségem tüdőbajt kapott, a kórházban van. Nagy lázadó, bűnös ember voltam, vagyok,.— szeretnék jobb lenni. Ezt a sok bajt az Űr valami célzattal adta rám. Lehet. amely rangvitára adott alkalmat. Lehetséges, hogy valami ilyen mozzanat volt az életükben, és ez váltotta ki Jézusból ezt a példázatot, hogy megtanulják: Istennek velünk szemben semmi kötelessége nincsen és az embernek Istennel szemben semmi joga nincsen. Jogtalan szolgák vagyunk. Valamikor voltunk gyermekei Istennek, de ezt a jogunkat régen elveszítettük. A tékozló fiú a jog álláspontján követelte az örökséget, de mikor megtanulta, amit meg kellett tanulnia, akkor azt mondta: „Nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.“ Tudja, hogy a gyermek minden jogát elvesztette. Az következik tehát ebből, hogy nincs joga az embernek szemrehányással illetni az Istent. És ebben nekünk nemcsak a jogtalanság állapotát kell látnunk, hanem azt is, hogy haszontalan szolgák vagyunk, — • mert igaza van az Úrnak, hogy az a szolga, aki csak a kötelességét teljesíti, nem jó szolga. A jó szolga nem várja a parancsot, hanem parancs nélkül, magától végzi a dolgát és örül, ha ellesheti urának kívánságát. Vájjon melyikünk merné mondani, hogy mind teljesítettem Istennek minden parancsát, amit hozzám intézett prédikációban, bibliaórán, vagy a csendesórámban? Ebben az állapotban kell lennünk Isten előtt: a teljes jogtalanság állapotában. Istennel szemben kötelességeket hangsúlyozó ember, szállj le a lóról és vedd tudomásul, hogy haszontalan szolga vagy! így tanul meg az ember csendben lenni Isten előtt. Én, gyarló ember, el akartam dobni magamtól az életet. Nem sikerült. Észrevették. Az a mustármag, ami bennem van, talán megtanít imádkozni. Kérem, ha az imának ereje van, segítsenek. * Már hitrejutott voltam és akartam munkálkodni, de a magam erejéből. Most értettem meg, hogy Jézussal kell ezt megtenni. # Nyaralni jöttem ide. Az első napokban mindig csak nevettem az egészen. De az utolsó na- pcm hozzám is szólt az Űr. 4 ÉLŐ VÍZ
