Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 12. szám
3. A „sas-ember“: tágranyitott, jól látó szemmel, szélesre tárt lelki szárnyakkal emelkedik egyenesen az Isten napfénye félé. Nem csapkod, nem verdes; nem vakul meg és nem veszti el a fejét: mindig tudja, honnan indult s hol van oz a kőszikla, ahol fészket rakott. Melyik típusban ismertél magadraf És lehet-e a gilisztából, hangyából, bagolyból vagy a légyből, pilléből — sasmadár f Minden lehetséges az Istennél. Ez a csodálatos átváltozás is lehetséges. Akard és — engedd! ________________ F iúk csendesfjeíe Gyenesen Mielőtt elindultunk volna Gyenesre, számbavettük azokat a fiúkat, akik valószínűleg el fognak jönni. Milyen emberi módon gondolkodtunk! Azt gondoltuk, hogy a pénzes fiúk azok, akik legelsősorban jönni fognak. És milyen csodálatos a Szentlélek! Csak a lelkileg vak ember nem veszi észre az Isten munkáját. Csak az nem veszi észre, hogy azok, akik elindultunk Gyenesre, nem emberi eshetőségek szerint összehozott társaság, hanem a Lélek által hívott ifjak. Sokan bő pénztárcájuk ellenére vonakodtak. Többen a szülők tilalma miatt nem jöhettek, de hála Istennek, az Ő Lelke a szülők szívében is dolgozott; sok szülő az utolsó pillanatban mégis hozzájárult. Egyik jó barátom pedig csak két nappal a konferencia előtt gondolt rá, hogy jó lenne eljönni, és még az elindulás napján nem volt pénze. Még délben sem, pedig már délután indultunk. És mégis lett. Mert Isten akarta. Meg kellett látnunk, hogy itt nem emberek hívnak. Végre indulás élőt vagyunk. Vegyesen, ahányan voltunk, any- nyi indulattal és annyi célért. Volt ott nagyszerű sportember, jólfésült, vaskos pénztárcájú nyaraló, megrögzött intelligencia; csak semmit nem tiílzásba, még a „vallást“ sem! Jött egy politizáló ifjú titán is, küzdő és kereső ifjak nagy száma, hűséges bibliaórára járó; és aztán mi, a Krisztussal már találkozottak, akiknek az Űr minden bizonnyal azt üzente már az indulásnál: „Mivel ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen“. Már a vasúton is tartottunk áhítatokat. Csodálatos volt, ahogy az Űr hívott, és ahogy szüntelenül keresett. Megérkezésünk és a bemutatkozás után, pénteken megkezdődött a konferencia. A reggeli elcsendesedéseket vagy egyedül, vagy kisebb csoportokban tartottuk.}' A reggeli áhítatok tárgya a szerecsen komornyik meg-l térése volt. Először úgy éreztük, hogy a tárgy nagyon* távol áll tőlünk, hogy aztán unnál mélyebben nekünk szegezödjék: a komornyik Jézussal tért haza! És te? A bibliaórák tárgya II. Timot. volt, és a problémák egész raja merült fel. Az előadásokon keresztül sok mindent megértettünk. Mindenki lehet az Űré, akár futballista, akár katona, vagy tudós, vagy művész, vagy paraszt, vagy ipari munkás. De Isten országában az a törvény, hogy aki a legnagyobb akar lenni, az legyen a legkisebb; aki sokra akar bízatni, az elébb a kevesen legyen hű. A megbeszéléseken, amelyek tárgya a bibliaolvasás, imádkozás és a közösségi élet volt, megláttuk keresztyén életünk csődjének ősokát: az Isten iránti szeretetlenséget. Az esti áhítatokon az Isten fegyverzeteibe való beöltözésről volt szó. Ezeken keresztül adott az Űr a Sátán elleni harcban ellanyhult ifjaknak új fegyvereket és erőt. És mégis, a konferencián mintha minden olyan hideg lett volna. Szeretet!? Élet!? Kétségbeesve néztem a magam fagyosságát: Uram, miért nem jössz már? Szánj meg bennünket! Essen meg a szíved rajtunk, szegény nyomorultakon! Ne vess meg Uram szükségünkben! Nyaralás az egész? Csak ennyi? Két este seuratot tartottunk. Ekkor a levegő megtelt Isten Szent Lelkének csodálatos erejével és életével, hogy a konferencia munkájának bimbója innen fakadjon virággá. A kedd esti seuraton mintha láthatatlan tüzes nyelvek érkeztek volna. (Esaiás 55:1—7.) Boldogságtól sugárzó arcokat hozott és a szemekbe megmagyarázhatatlan könnyeket. És a szívekbe annyi békességet. És az éjszakába annyi fényt. A szívek mintha rendellenesen kezdtek volna verni! Szeretet! És a keblek között mint egy kötés mirha: az élő Jézus. Lefeküdtünk. Hosszan, mélyen aludtunk. Alomtalanul. Reggel csodát láttam. Az egyik fiú alig várta, hogy elmondhassa: Bizony Jézus a Király! Bizony csoda a feltámadás! \ ;. ; j !| i Mielőtt az Űr asztalához járultunk volna, Kaper naum ideje kétezer évvel visszament a múltba. Szemünk előtt volt Jézus, a tanítványok, víztől megrémülő Péterek, látva hívő Tamások, Andrások, Jánosok... Kapernaum falai kétezer évvel fiatalabbak lettek; a poros jeruzsálemi útról betértünk a zsinagógába, ott állt Krisztus, beszélt: akinek a lelke szomjasan ég, jöjjön énhozzám és igyék! Ott voltunk a Golgothánál, ott hullott ránk a drága vér, az értünk ontott vér, ott voltunk a sírbatételnél, ott voltunk a feltámadt Krisztus megjelenéseinél, pünkösdkor ott voltunk a Szentlélek kitöltésekor; tüzes nyelvek szálltak reánk szélzúgás közben. Hallottuk Jézus szavát: Simon, Jónás fia, szeretsz-é engem? Hallottuk a küldetést is: menjetek el, széles e világra, tanítván minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek nevében. Átadtuk egymásnak morzsáinkat, összeraktuk, öt kenyér és két hal lett belőle, amelyből Jézus ezre két fog megvendégelni. Leírhatatlan az, hogy mi volt a mi keblünkben. Hogy dobogott a szívünk! Hogy szerettünk! És elmentünk. Csak a szél zúgását hallottuk... És földi füleinkkel egy-két énekszót: „Hogyha itt már nem is, ott, az égi honba’ fenn, Jézusunk kebelén, Isten velünk, viszontlátásra!“ Valóságban eggyé lettünk Krisztussal... Csak álltunk... és elvittük magunkkal, gyorsan átadva az örömhírt: Jézus a király, Jézus a Király, Jézus a Király! j IMADKOZOL-E É az egyház ébredéséért? a most folyó és a készülő konferenciákért? a konferencián résztvettek hitben-maradásáért? az evangélizációért? Isten országa munkásaiért? új munkásokért? DOLGOZOL-E te is, munkálkodsz-e te is Isten szőlejében? (— ahol szükség van napszámosokra L—Jff———.—J i 6 ÉLŐ VlZ
