Élő Víz, 1947
1947-augusztus / 12. szám
végén valaki imádkozik, aztán 2—3 igehirdetés után kávé vagy étkezési szünet van. Azután újabb összejövetel. A beszédek mindig textus- szerűek, a keresztyén hit és élet központi kérdéseivel foglalkoznak. Az egyszerű, hamisítatlan ige hangzik, aminek a világosságában megtetszik a bűn, megkeseredik a szív és a Krisztus váltsághaláláért hirdetett bűnbocsánatban tisztul, szabadul és bitében megújul a lélek. Ezeken az összejöveteleken gyakran hangzik zokogás s a bűnbocsánatnak elnyerésekor kitörő örömkiáltás. Az igehirdetők sorában egymást váltják a lelkészek és a laikus prédikátorok. A lelkészek jobbára finnek, az igehirdetéseiket tolmácsolják svéd nyelvre. Még azok is, akik tökéletesen beszélnek svédül, szívesebben prédikálnak finn nyelven, bogy a svédországi finnek legalább ilyenkor halljanak anyanyelvükön igehirdetést. Akik imádkoznak a magyar lelki ébredésért Kifejezbetetlen az az öröm, amit a sátortemplomba megérkezve éreztem. 1939 nyarán már voltam itt és részt vettem ezen a nagy ösz- szejövetelen. S egymásután jöttek a kemény északi férfiak és könnyek között áldották és magasztalták Istent azért a csodáért, hogy újra találkozhattunk. Alig győztem a kérdésekre felelni: Van-e «lelki ébredés Magyarországon? Hogy folyik az evangélium hirdetése? Akadnak-e, akik igazán megtérnek és hittel fogadják bűneik bocsánatát? Van-e ébredés az ifjúság között? Hisznek-e Krisztus evangéliumában a zsidók között is? stb. stb. És egymásután jönnek elő megtört öregek és javakorbeli férfiak, akik elmondják, hogy 1938 óta rendszeresen imádkoztak a magyar ébredésért, az evangélium hirdetőiért és a megtért hívőkért. Voltak félreeső kicsi gyülekezetek, ahol rendszeresen nyilvános, közös imádságba foglalták a magyar- országi evangélikus evangélizációt. „Kristi biod“ A nagy összejövetel harmadik napja vasárnapra esett, amikor a tempómban volt ünnepi istentisztelet (a nagyobb rész nem fért be a templomba s így az ő számukra a sátorban) úrvacsorával. Kívánságra én is részt vettem a szolgálatban. Miközben a Lutber-kabátot adták rám a sekrestyében, tanítottak az első svéd szavakra: ,,Kristi biod“. Ez a legrövidebb forma, amit mondani lehet az úrvacsorái bor kiosztásánál. De elég is, mert benne van minden, amit az oltár elé jutó bűnösnek hallania, tudnia és hinnie kell. És aztán megkezdődött az úrvacsora ünneplése, a svéd evangélikus egyház csodálatosan gazdag ősi liturgiájával. A lelkészek négyenként egymást váltva osztották Krisztus testét és vérét, s a gyülekezet órákon át járult az oltár elé. Hosszú, tömött sorokban jöttek a sátorból is. Egymás nyakába borulva sírtak és egymás nyakába borulva örültek. A szentek közösségének csodálatos valósága volt érezhető, a mennyei nagy összejövetel előíze, annak, amelyen megszámlálhatatlan nagy sokaságban lesznek együtt minden népből, fajból és nyelvből azok, akik megmosták ruháikat a Bárány vérében. Ahol nem lesz többé sírás, csak örök Pedagógus evangélizáció Foton Július 21-e és 26-a közt 50-nél több, jórészt nevelő, gyűlt össze a fóti evangélikus belmisz- sziói otthonban, hogy Isten szemén át nézve vizsgálja meg helyzetét, feladatát és teendőit. Az ország különféle helységeiből érkezett résztvevőket ragyogóan tiszta otthon fogadta s adott nekik egész idő alatt bőséges lelki és ugyancsak gazdag testi táplálékot. A reggeli áhítatok után a szobákban, kertben, erkélyeken bibliakörökre tagozódva kívánták a résztvevők Isten nekik szóló üzenetét meghallani. A délelőtti evangélizáló előadások az Ür Jézus Krisztusnak, mint legfőbb tanító mesterünknek magatartását állították elénk, több oldalról is megmutatva példamutatásul. Délután a munkamező gyakorlati kérdései kerültek megbeszélésre. Hála Istennek, sikerült elérni, hogy a résztvevők nem „fulladtak bele“ szakmai kérdésekbe, hanem az „egy szükséges dolog“ szemlélése mellett maradtak. A napot esti áhítat fejezte be. Az utolsó napon úrvacsorát szolgáltattak ki, utána pedig szívhez szóló megnyilatkozások hangzottak el késő estig a morzsaszedés alkalmából, ahol fokozott örömet szerzett az ilyen alkalmon első ízben résztvevők megnyilatkozása, akár érzelmeik feltárásában, akár imádságban, bizonyság- tételben. Arra is nyílt mód, hogy a helybeli gyülekezettel tábortűz mellett töltsenek együtt a részvevők lelket gazdagító időt, az ú. n. szeurat akalmával. Megkapó volt látni az éneklő és rövid tanúbizonyságtételekben megnyilatkozó férfiakat és nőket a lobogó tábortűz meg- világításában. A 6 napig együtt lévő gyülekezet jórészt férfiakból állott. Bárcsak jele volna ez annak, hogy a magyar ébredés minél előbb kikerül eddigi „elasszonyosodott“ állapotából! 4 ÉLŐVÍZ
