Élő Víz, 1944

1944-november / 11. szám

Nem tudom, hogy vettük-e már magunknak azt a fáradságot, hogy egyszer Krisztus színe előtt sze­mébe nézzünk vágyainknak és őszintén feleljünk er­re a kérdésre: mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Végig gondoltuk-e már, hogyha egyszer 'fehér la­pot kapnánk a kezünkbe és arra ráírhatnánk a kíván­ságunkat — de csak egyet — mit írnánk rá? Ezr pe­dig feltétlen szükséges a,z önismerethez. így látja meg a.z ember: kicsoda vagyok tulajdonképpen. 3. Amikor Jézus négyszemközt találkozik az em­berrel, mindig odanyúl, ahol baj van az életünkben Az egyiknek a fülébe nyúl és azt mondja: effata, azaz nyilatkozzál meg. (Márk. 7:34.). A másiknak be­keni sárral a szemét (János 9;6), mert ott a baj. ő mindig a beteg pontra tapint. Itt értjük meg, hogy miért húzódoznak az emberek attól, hogy Jézussal négyszemközt maradjanak. Érzik, hogy baj van az életükben, de nem akarják tudatosítani, szeretnék eltussolni. Jézus pedig mindig odanyúl, ahol baj van. ( A feltámadás történetében szeget üthet sokaknak a fejében az angyal szava, amit a Mesterüket -ke­reső asszonyoknak mond: »Menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előtte­tek megyen Galileábd; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek.« (Márk. 16:7.). Péternek ez a kiemelése a többi tanítványok közül nyilvánvalóan emlékeztetés arra, hogy vele külön is van beszélni- valója az Úrnak. Utalás arra a szomorú éjszakára, amelyen olyan gyáván és gyalázatosán megtagadta Péter a Mesterét. El tudom képzelni, hogy azóta Péter kerüli a Jézussal való találkozást. Fél a sze­mébe nézni annak, akinek a szeméből annyi szemre­hányást kellett kiolvasnia. Jézus azután külön is meg­jelent Péternek (I. Kor. 15:5, Lukács 24:34), és so­ha nem mondta senkinek, amit akkor mondott neki. Péter sem mondta el soha senkinek, hogy mit mon­dott ő Jézusnak és mit mondott Jézus neki. De hogy ez nem volt könnyű találkozás, azt mindenki gon­dolhatja. Aki Jézussal négyszemközt akar találkozni, annak tisztába kell lennie azzal, hogy a vádlója elé fog állni, aki mindent tud róla. Nem magyarázhat, véde­kezhet, hanem össze kell roskadnia előtte. Amikor Jézussal négyszemközt találkozunk, akkor utolérnek bennünket a. bűneink. 4. Még valami több is történik akkor, amikor az ember négyszemközt kerül Jézussal. Ő nem elég­szik meg azzal, hogy bűneinket a fejünkre olvass^, hanem meg is Szégyeníti az embert. Gondoljunk arra a jelenetre, amikor Tamásnak jelent meg. Habár együtt vannak a többi tanítvá­nyok is, mivel Tamással van beszélnivalója, egye­nest hozzá megy: Te Tamás, gyere ide. »Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd’ ide a te kezedet és bocsássad az én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hívő.« (János 20:27.). Ha Jézus Tamást alaposan megdorgálta volna a hitetlenségé­ért, vagy akár arcul is ütötte vlona, az se lett volna borzasztóbb, mint ez a megszégyenítés. De e nélkül a megszégyenítés nélkül nem lehet Jézussal ‘talál­kozni. i Az egyik vaknak a meggyógyításánál (Márk 8:23.) azt olvassuk, hogy Jézus a szemeibe köpött. — Sok­szor úgy éreztem, hogy valami ilyen történik ve­lünk. akkor négyszemközt kerülünk Jézussal. Olyan, mint hogyha szembeköpne bennünket valaki, az úta­lap megszégyenítés, írtózat, megvetíetés indulatával és nem tudunk mást tenni, mint lehajtjuk a fejün­ket és hallgatunk. Amikor a világ Bírája tart íté­letet, akkor »minden száj bedugatik.« A királyi mennyegző példázatában is a vendég, akinek nem volt mennyegzői ruhája, a király kérdé­sére; »Barátom, mimódon jöttél ide, holott nincs mennyegzői ruhád?« nem tud egy szó mentséget se mondani. (Máté 22:12.) Nincs rá szó, nincs rá válasz. A megszégyenített ember, akire ráolvassák a bűneit, behúzza a fejét és hallgat, mert érzi, hogy »igazak és igazságosak, Uram, a te ítéleteid.« Ez történik akkor, amikor valaki négyszemközt marad Jézussal. De nagyon szomorú dolog lenne, ha csak ez történnék. 5. Mikor Jézus ott állt négyszemközt a, vak Bartimeussal, akkor azt kérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? És ebben a kérdésben ben­ne volt szíve szeretetének segítő készsége. A nyo­morult vak koldús, az országút utolsója megérezte, hogy soha ember így még nem szólt hozzá. Soha nem győzöm eléggé hangsúlyozni azt a csodálatos dolgot, amire ember nem képes,, de Jé­zusnak minden szavában és cselekedetében benne van; gyűlölni engesztelhetetlen gyűlölettel a bűnt és szeretni olthatatlan szeretettel a bűnöst. Ezért volt ő a bűnösök barátja. Ezért vonzódtak hozzá annyira az elesett, nyomorult, szerencsétlen, kita­szított és megvetett emberek. Mindazok, akik szaba­dulni kívántak szörnyű bünterheiktől, Érezték, hogy őket még így senki sem szerette. A legkeményebb szív jégpáncélja is feloldódik erre és Jézus minden aka­dály nélkül egyenest a szívükkel tud beszélni. Ez történik, amikor Jézus négyszemközt kerül az em­berrel. Valósággá lesz a bűn elítélése, a kárhoztatás is. Az ember úgy érzi, -mintha a pokol tüzes füstj? venné körül, de mindezt egyszerre eloszlatja az a csodálatos mentő szeretet, ami Jézus szavaiban cseng felé: mit akarsz, hogy cselekedjem véled? Ez olyan pillanat, amikor egy szegény botorkáló vak koldús is megérzi, hogy most ütött a sötétségből való sza­badulás órája. De mindenkivel így van. Jézus azt mondja neki; nézd az én sebeimet. Ezek azért üt- tettek rajtam, mert Isten úgy szerette ezt a bűnös világot, benne téged, hogy az én sebeim által bé­kességed legyen. Add ide a, te nyomorult, elrontott életedet énnekem és meglátod, hogy én ezekből a nyomorult cserepekből is tudok újat csinálni. Meg­ölöm benned az óembert és újat teremtek. És el­hangzik az ember felett az a legcsodálatosabb üze­net, amihez foghatót bűnös ember nem hal­hat; Bízzál fiam, megbocsáttatnak néked a te bű­neid. Ez történik akkor, ha va'aki négyszemközt ma­rad Jézussal. Ó, jaj azoknak, akik nem bírják elviselni a Jé­zussal való találkozásnak az elejét. Nem bírják -el- hordczni, hogy leleplezze a bűneiket, hanem elfut nak Tőle! Óh, boldogok azok, akik megállnak Előt­te, csendben és alázattal várják, amíg elvonul felet­tük a vihar és megjelenik a szivárvány. Amikor a ré­giek elmúlnak és újjá lesz minden. Bekövetkezik^ hogy Isten háta mögé veti a bűneinket, a tenger mélységébe és említés sem történik többé azokról, A régi sötétség olyan lesz csupán, mint egy rossz álom és boldog örömmel indulsz a világosság Urával. Jézus ezt akarta munkálni benned ezen az evan- gélizáción is. Azért keresett négyszemközti találko­zást veled. Azért mondta el kárhqztató ítéletét, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents