Élő Víz, 1944
1944-január / 1.szám
Beszámoló A Szentetomyai evangélizáció nov. 15—21-ig akadályok sorozatán futott kersztüL Galáth György lelkésztestvérünk tüszős mandulagyulladással érkezett s egész héten gyulladásos torokkal szolgált. Koszorús Oszkár helyi lelkésztestvérünknek váratlanul be kellett vonulnia az evangélizáció küszöbén. Emiatt sokan azt gondolták, hogy elmarad az evangélizáció. A templomban a villanyvilágítás az első összejövetel előtt elromlott, úgyhogy hirtelen az iskolába kellett áttenni az evangélizációt. Az utolsó akadály pedig a végén jelentkezett: helyi lelkésztestvérünk feleségének, aki a megindult imaközösség első összejövetelét vezette, férje bevonulása s kicsiny gyermekei miatt szüleihez kellett távoznia. — Az áldás azonban mégsem maradt el. A résztvevők száma állandóan nőtt s végül csaknem megtöltötte az iskolát. A kis gyülekezetből számosán elevenedtek meg azok közül, akiket Isten Szentlelke már az első, 5 évvel ezelőtt tartott evangélizáción megérintett. Körülbelül 15-en jöttek össze imaközösségben. Hétközben sok éneket tanultak lelkésztestvérünk hegedűje mellett, miközben újra tapasztalássá lett, hogy az evangélizáló énekek a lelki ébredésben milyen csodálatosan sokat jelentenek. A hét utolsó két napján tartottak utóösszejöveteleket s ekkor már magánbeszélgetések is folytak s „engeszthetetlen“ haragosokat is békíthetett meg a kegyelem Ura. Űrvacsorához kb. 20-an járultak. Hisszük, hogy a lelkészcsalád távolléte alatt se marad árván az imaközösség, mert amint látjuk, erről gondoskodik az Űr. Kísérjük őket imádsággal. — Az evangélizáción belterületi iskolákban és egyik tanyai iskolában is volt szolgálat, s leányok számára csoportösszejövetel is. A szegedi pegyedik evangélizáció (nov. 15—21.) szolgálatát Joób Olivér lelkésztestvérünk látta el. A szétszórtan ás törpeségben élő evangélikusságot a szószéki hirdetésen kívül külön körlevél is felkereste. Sokakat tartott vissza az eső, az alkalmatlan időpont s az elsötétített utcák, de a templom mégis egyre jobban megtelt.- (111, 126, 105, 122, 142, 154, 177.) Az evangélizáció előtt félórás imaóra volt 25—45 résztvevővel, valamint külön csoportösszejövetelek: férfiaknak (10, 12), leányoknak (vasárnap 45!), asszonyokoknak (45. 48), egyetemi és főiskolai hallgatóknak (92 hallgatóból 52). A reggeli áhítatokon 15, 18, 21, 21, 19 volt a résztvevők száma, utóösszejöveteleken 42, 61-en voltak, 66-an vettek úrvacsorát. Az utolsó három napon résztvett dr. Saarisalo Ábel hel- sinkii egyetemi tanár is, aki egyetemistáknak és gyülekezeteknek szolgált. — A Csillag-börtönben is sok alkalom volt. Akik komolyan vágytak az ige után, végig kitartottak, sőt többen sár, rossz vasúti összeköttetés ellenére a szórványokból is bejöttek. — Isten újból adott táplálékot az ö végvári seregének. Legyen Neki ezért hála és dicséret és ez a mennyei kenyér adjon erőt övéinek a harcban. A gyomai evangélizáció 1140 lélekszámú erősen elmagyarosodott német gyülekezetben lelkileg meglehetősen nehéz talajon folyt nov. 28-tól dec. 5-ig. (Csepregi Béla.) A résztvevők száma ugyan többszörösen meghaladta az istentisztelet redszeres látogatóinak létszámát, de a hét végén a sorok észrevehetően megritkultak. Különösen a férfiak padjai voltak üresek. Az ifjúság három esti összejövetelén a fiúk 4—6-an, leányok 8—10-en voltak. Utóösszejövetelre 13, 18, 30-an jöttek. Isten ez alkalommal még nem nagyon engedte meglátni az áldást. Hisszük, hogy igéje nem tér vissza üresen. Vietorisz Heléna d. testvér segített a szolgálatban. ösagárdon dec. 5—12-ig volt a 3. evangélizáció. (Túrmezei János.) Az elsőnek a szolgálatát hat éve Túrmezei Sándor végezte, a másodikét Sréter Ferenc. Kb. 17 tagú imaközösség van a gyülekezetben. A talaj lelkileg elég szikes. Az evangélizáció itt nem divat, hanem épp az ellenkezője. Ez persze próba alatt tartja a közösséget, aminek jó hatásai is vannak. Kezdő vasárnapon sokan voltak, de onnantól csak kb. 40-en, vége felé 50-en, s záró vasárnapon a zsúfolt iskolában 120—130-an. Nehézséget jelent a tót anyanyelv is, — vegyesnyelvű evangélizációnak nagyobb látogatottsága lenne. A férfiakat az erdei munka is elvonta az elég korai órában kezdődő összejövetelekről. így hatott a nagy sár s a Váccal való szakadatlan üzletes forgalom is. Az első utóösszejövetelre a régieken kívül csak négyen jöttek, az utolsóra már összesen 38-an. Voltak magánbeszélgetések is és a közös imádkozásban is nem csupán a régiek szíve és ajka nyílt meg. Összejövetelük vasárnap esténként van; gondoljunk reájuk! Az ambrózfalm 1000 lélekszámú, tát-magyar anyanyelvű gyülekezetben dec. 8—15-ig volt a második evangélizáció Harmati Béla szolgálatával. Az elsőn Kajos János szolgált múlt év őszén. A mostani evangélizáció Isten nyilvánvaló áldásának a jegyében folyt le. A létszám a kezdeti 80 lélekről 140-ig emelkedett. Külön összejövetelek voltak presbiterek (14), mindkét nembeli ifjúság (leányok 25, fiúk 5), serdülő fiúk (15), leventék (65), vasárnapi iskolások (50), asszonyok (25) részére. A magánbeszélgetések száma és jellege nem volt sokat mutató. A helyi szekták vezetői is többízben megjelentek és cédulákon élénk kérdezgetés folyt. Utóösszejöveteleken komoly döntés formájában 30 lélek tett hitet Krisztus mellett. A morzsaszedésen több megnyilatkozás és hangos imádság hangzott el. Hálával kell fogadnunk mindezt egy oly gyülekezetben, ahol egy évvel ezelőtt még a lelkész- be;ktatáson is csak alig 30 ember volt a templomban s az istentiszteletek olyan néptelenek voltak, hogy a templom helyett egy kis szobában kellett tartani. Magyarbánhegyesen december 26—31-ig volt evangélizáció. Ágoston Sándor mérnök tartotta. A nemrég szervezett missziói egyházközségben alapos előkészítés után — előbb postán kapott minden család meghívót, azután a lelkész személyesen is végiglátogatta a gyülekezetei — a 240 lélekbő! 36—55-ig növekedett a hallgatók létszáma. Közvetlen a karácsonyi ünnep után is 30-an vettek úrvacsorát az evangélizáció zárónapján. Az ifjúság részére külön volt 4 egymásuláni alkalom. Itt csökkenő volt ,a létszám. 25-ről 9-re fogyot le a résztvevők száma. Viszont a kisebbek elmaradásával egyre komolyodott a visszamaradó kis társaság, őszinte személyes megnyilatkozások is történtek, hangos imádság is hangzott — úgyhogy reményünk van arra, hogy ez a kis ifjúsági csoport imaközösséggé mélyül. Egynapos látogatásokat tettünk karácsony előtt Gerendáson, Hévízgyörkön, Aszódon, Ácsán és később Csömörön. Jó dolog együtt örülni a hitben való növekedésen, de a csüggedők bátorítására, az újra elalvók ébreszgetésére és a könnyen elerőtlenedő hit erősítésére is szükség van. „A bűn mindig ragad és lassúvá tesz." Gyakran kell élni a bűntől való megtisztulás kegyelmével.
