Élő Víz, 1944

1944-július / 7. szám

ciót. Adakozik mindig a heve mellé illő összeggel, de a pokolba kíván minden adománykérőt. Nincs benne készség és önkéntesség. Pedig az örömnek ez a forrása,

5. A nagyobbik fiú nem hisz a megtérésben- Számára idegen mindaz, ami az öccse szívében végbement a moslékos vályútól az apai házig. Az apának nem volt múltat feszegető, szemrehányó szava, de az idősebb testvér még a megbocsátás és visszafogadás után is a tékozlást és a paráznákat emlegeti. Nem tudja elképzelni, hogy lehessen új kezdés, s hogy az apa bocsánata valósággal rendezi a múltat

Istentisztelet előtt gyülekezeti vezetőkkel beszélgetek. »Tisztelendő úr minek jár azok közé a megtértek közé?« — rosszallja a gondnok. (Gyülekezeti imaközösséget ért alatta.) »Tudja-e, hogy azok között egy sincs rendes ember? Az egyik rossz viszonyban élt az urával, a másik szétzavarta a gyermekeit, a harmadik lopott... Mindnek van annak valami a tüle mögött.« — »Tudom jól, ők maguk mondták, de viszont három éve megváltozott az életük.« — »Aki olyat csinált, azt többé soha nem tudja leimádkozni.« — »Nem is leimádkozták, hanem Jézus Krisztus véréért bocsánatot és kegyelemből új életet kaptak.« — »Az ilyet a Krisztus se bocsáthatja meg.« — Nemcsak ez a gondnok gondolkozott így. Gyülekezeteink tömegei így gondolkodnak. Különben hogy lehetett volna egyházunkban gúnynévvé a megtért jelző és gyanakvást keltövé a megkérés szó. A reformáció azzal kezdődött, hogy: »amikor a mi Urunk Jézus Krisztus azt mondta: Térjetek meg!, azt akarta, hogy övéinek az egész élete bünbánat és megtérés legyen« (Luther 95 tételének a kezdete). Es jna a reformáció népe nem akar tudni megtérésről. Hogyne lenne idegen akkor a számára a megtérés öröme?!

6. Végül a nagyobbik fiú a megkeményedett szívű hívőnek, az újra elaludt felébredésnek is hü képe. Lehet, hogy valamikor számára is öröm volt az apai ház és kegyelemnek érezte az apa közelségét. Megszokta és most természetesnek veszi. Nem érti, hogy mi van azon örülni való, hogy az öccse hazajött.

Ki ne ismerné ezt a képet. Bibliaköreink, ima- közösségeink tele vannak ilyen besavanyodott hívők kel. Sokakról inkább »lerí« a keresztyénség, semmint felragyog rajtuk. Valamikor pedig ők is keblükre szorított kézzel fékezték a szívüknek a. dobogását, amikor kitöltetett abba Isten szerelme. De most már csak beszélni tudnak örvendező keresztyénségről, csak mutatnak nyájas mosolygást, a hálás örvendezés, a kegyelmet nyertek ösztönző elkötelezettség-érzete megfogyott bennük. Az új megtérők áradó boldogságát csak kívülről szemlélik. — Bárcsak még egyszer felszakadna a szívükből Dávid imádsága: »Add visz- sza nekem a te szabadításodnak örömét!« (Zsolt. 51:14). .

Kedves Testvérem, aki unottan otvastad végig ezt a példázatot s most a végén azt mondod, hogy te nem találtad meg benne magadat, te is feltétlenül benne vagy! Ha nem ismertél magadra az atyától elszakadt és a bűn mélyét járó fiúban, ha nem piron- kodol ott a megtérőkkel együtt az atya színe előtt, ha nem dobban kibeszélhetetlen örömre a szíved az Atya lölelő karjai között, akkor itt vagy a nagyobbik fiúban. Az ő önteltsége, sértett irigysége, duzzo- gása a te másod. Krisztus senkit se hagyott ki

a példázatból. Istennek csak kétféle gyermekei vannak megtért tékozló fiák és meg nem tért tékozló fiák. Otthon is lehet valaki elveszett ember. Az idősebbnek az 'apai házban távolabb van a szíve az apjától, mint a kisebbnek, a disznóvályúnál. Te is benne vagy a példázatban! i

Az apa feláll az örömasztaltól. Ott hagyja az alig visszakapott gyermekét és megy keresni a még elveszettet. Kérleli, hívogatja a duzzogót. Az otthon is idegent. Az utolsó szavak neked szólnak, örömtelen atyámfia. A mennyei atya téged is hívogat az öröm- üjnnepre. Tárva van az ajtó a magukban bízók, a megtérni nem akarók, az újra elaludtak, a hitetlenek előtt is. Az Atya tárt karokkal jön eléd: »Neked is vigadnod és örülnöd kellene.«

Engedj a hívásnak — örök öröm lesz osztályrészed! <

IR ATTER JESZTÉS,

N. Hall: •.. Jöjj Jézushoz! Svédből fordította

Kendek György. Az Evang. Könyvkiadó kiadása. 64 lap. Ára 1.60 P. Minden soráb:n evangélizáló könyvecske A Szentírás Krisztushoz hívó bizonyságtétele itt nem tesz bizonytalan zengést. Felsorakoztatja a hitetlen, vonakodó, reményét vesztett ember minden ellentmondását s úgy hívogat öreget, fiatalt, bűnöst és méltatlant Jézushoz. Lapunk más helyén közlünk belőle egy fejezetet. Hadd álljon itt még néhány fejezetcím: Miért jöjjek? — Jöjj Jézushoz, hogy kegyelmet nyerj! — Jöjj Jézushoz, hogy megbékülhess vele! — Jöjj Jézushoz, hogy elnyerjed a fiúság kiváltságát és örömeit! — Jöjj Jézushoz, hogy bérne- hess a men.ínybe! — Kicsoda Jézus? — Jézus Isten. — Jézus ember. — Ő a bűnösök Megváltója. •— Jézus lesz a mi bíránk. — Mit éitsünk az alatt, hogy »Jöjj Jézushoz«? — Jöjj Jézushoz imádságban! — Jöjj a meghallgatás teljes bizonyosságával! — Jöjj hitben! — Jöjj úgy, amint vagy! — »De nem vagyok méltó!« — »Félek, hogy nem tartozom a kiválasztottak közé.« — »De nincs hitem!« — Ifjak, jöjjetek Jézushoz! — Ti felnőttek, ti öregek — jöjjetek Jézushoz! — Te szófogadatlan, jöjj! — Kételkedő bűnös, jöjj! — Jöjj Jézushoz most — holnap már késő lehet.

Dr. Sor mimen Eno: Erőforrás- Finnből fordította Csepregi Béla. Az Evangéliumi Könyvkiadó kiadása. 32 lap. Ára 60 fillér. A finn evangélikus püspök bizonyságtétele a Golgotha keresztjén szerzett bünbocsánatról, amely az igazi életnek egyetlen erőforrása. Mindenkinek nagyon ajánljuk.

Jézus akarja, hogy Napsugár legyek... Néhány kép egy kedves, korán hazatért ifjú leány életéből. Összeállította Malaga Elza diakonissza. Az Evangéliumi Könyvkiadó kiadása. 80 lap. Ára 2.50 P. Már

III. kiadásban jelenik meg 1941 óta ez a mindig nagyon hamar kifogyott könyvecske. Nagy Ildikó, a 17 éves korában hazahívott Napsugár rövid életében is sokak számára világított. Naplójegyzetei, levelezése s a társai, nevelői emlékében megmaradt sok-sok mozzanat ma is az igazi világosságból hoznak el egy-egy sugarat az olvasó leikébe. Különösen fiatal leányoknak, diákoknak ajánljuk. Szülők alig adhatnak jobb ajándékot serdülő gyermekeiknek.

2 ÉLŐ VÍZ