Élő Víz, 1944
1944-május / 5. szám
Ha a gyertya Hívó kcreutyin lenne is szólni tudna: HOC,y FÉNYE SZÉTÁRADHASSON, ÉLETÉT KELL ODAADNIA! mink, hogy annyian hallgatnak azon álpróféták szavára, aJi.k a vallás dogmái helyett természettudományi dogmákat k'nályatnak középkori türelmetlenséggel, de történelmi jogosultság nélkül. Az igazi természettudós az ilyen önámítástól távol áll> tudja, hogy a természet végokainak könnyű megmagyarázásáról le kell mondania, de azért nem csügged el, mint Faust, aki véges munkáért végtelen jutalmat követelt, hanem ernyedetleniil halad előre az elérhetetlen cél felé, örömet talál magában a kutatásban és azon eredményekben, melyeket az emberiség jólétének előmozdítására éitekesít.« Vallás és természettudomány. Legutóbb az Akadémia üléstermében elhangzottak el a következő szavak egyik természettudósunk ajkáról. »Ma már néni tartozik hozzá a magasabb műveltséghez és nem imponáló, nem előkelő dolog, a hitetlenség nyegléskedése, a lapos racionalizmus, a cinizmus fitoplatása és a természetfölöttiben való hit sem csupán hivatkozási lehetőség,, melyhez egyesek a tömeg előtti népszerűség kedvéért alkalmilag folyamodnék, hanem a természetfölötti fogalmak ütértése... Az igazi természettudományok nem kerültek, nem kerülhetnek ellentétbe a vallás tanaival... A természeti jelenségeken tál van még természetfölötti, de a természetfölötti sem természetellénes, csak az emberi elme gyarlóságára utal és szerénységre int, mert e világrejtélyek mey- oldása A mérhetetlen kincsek közül, amelyekkel az örökké gazdag Isten ékes, egy sem tündököl oly szelíd fénnyei, mint az ő hűsége. — Az ő türelme az én üdvösségem. Az, életem története pedig: hogy Ő mindeddig könyörülettel hordozott. Beszel.) Gyenesdiáson készülnek a csendes hetek! Dobbanjon 'meg Tá a szívünk és készüljünk mi is. A »Tudnivalók« rovat közli a szükségeseket. BIZONYSÁGTÉTEL A fillérek«i is számon tartja Egy idősebb- hölggyel beszélgettem arról, hogy ez a keserű levében forgó világ mennyire a maga vetését aratja most. Egyetértőn bólogatott; arra is, hogy Isten azonban gondot visel az egyénre. Közben, hogy mondjon is valamit, hozzátette: »Arról aztán az Isten nem tehet, hogy a sok között néhány ártatlm is szenved.« Ezzel bizonyos megél tö elnézéssel volt Istennel szemben, mintha mentegetné: »olyan sokfelé kell egyszerre figyelnie, igazán nem lehet felróni, ha itt-ott hibázik.« Valamikor magam sem vettem egészen komolyan az immár közhellyé kapott mondást, hogy hajunkszálát is számon tartja az Isten, mig egyszer eszembe nem jutott, hegy az élettelen fényképező lemez minden részletecskét egyszerre képes »látni« akárhány különböző pontból áll is az, amire ráirányul. Ha az élettelen valami megteheti ezt, hogyne tehetné Isten! Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Eddig azonban csak feltevés a.z egész; de Isten nem késett a bizonysággal sem. Mások példájára elhatároztuk a felelésemmel, hogy jövedelmünkből mi is tizedet fogunk adni. Az új hónap azonban olyan váratlan nehézségeket .hozott, hogy lehetetlennek látszott fogadásunk megtartása. El is szontyolodtunk rajta; no lám, egyszer akarunk őszintén »jó keresztyének« lenni s ilyen csúfos vereség lesz belőle. Ekkoitájban hozzánk költözött vidéki rokonunk, egy fiatalember, mert beiratkozott a műegyetemre és seholsem kapott szállást. Múlhata’.anul szüksége volt egy könyvre s megígértem, hogy valamelyik könyvtárból kiveszem számára. De hiába jártam sorra a könyvtárakat, azt a bizonyos munkát már mások vitték el. Meg kellene tehát venni, de a fiúnak nincsen pénze és nekem sincs. Elszaladtam egy szenkesztő ismerősömhöz azzal az ötlettel, hogy mivel az ő kiadóvállalatukban jelent meg a könyv, kérne-e egyet a maga nevében, s majd apródonkent megfizetnök. »Nagyon szívesen« — válaszolta; mellékesen pedig közölte, hogy az a cikkem, amellyel három évvel azelőtt náluk próbálkoztam s amely abban a bizonyos szerkesztői süllyesztőben annak idején nyomtalanul eltűnt, most váratlanul előkerült. Meg is jelenik, mégpedig legelső oldalon, mert az oda tervezett cikke a »befutott írónak«, valahogy nem felelt meg, vagy nem készült el; nem tudom már az okot. Mindjárt ki is fizette. Az összeg: pontosan a tizede volt a fizetésemnek! A történet tovább nem érdekes, de az előzményeken lehet gondolkodni. 1. A szívből jövő elhatározást Isten pártfogolja. 2. isten a legváratlanabb oldá’ról is küldhet segítséget, j 3. Magunk részéről mindent meg kell tennünk: »segíts magadon, az Isten is megsegít.« Biztosra ve- 1 szem, ha nem szaladgálok a, könyvért, hanem a ké- i nyelmesebb utat választom, vagyis: koplaljuk meg, j vegyük meg, de ne futkossunk annyit, bizonyos, hogy Isten nem pártolta volna ezt a passzív, vagy j inkább rest magatartást. Ez az eset jutott az eszem- j be a fenti beszélgetés közben s erre gondolva feleltem így: »Egyetlen ember sem szenved, hogy ; Isten ne tudna róla. Minden legapróbb dolgunkat ] látja, minden hajunk szálát ismeri, legjelentéktele- j nebbnek tetsző ügyünkkel is törődik, még a filló- I reket is számon tartja és százalékot is számít.« (J 4 ÉLŐ viz
