Élő Víz, 1944

1944-május / 5. szám

is felbontotta vele. Kikérte mind a jussát. Nem ha* gyott otthon tartalékot. Oda is veszett mindene. Korgó gyomorral, kifosztottam semmi nélkül érkezik haza. Abba a Tiázba, amelyben már semmi nem járt neki. Elképzelhetjük a meglepetést, amikor a fiúi öltözet mellett a családi pecsétgyűrűt is újjára húzzák. Ez már nemcsak az atya bocsánatát, éj a fiúnak kijáró elbánást, hanem örökösödési jogokat is jelent. Ez a fiú teljes örökségét elfékozoUa s megtérésekor mégis újra örökössé tette az apja. A világban mindent elveszített és otthon mindent újra visszakapott.

Ez is meg-megújuló tapasztalat. Az ember a megértéssel nemcsak közelébe kerül az Istennek, hanem a mennyek országa javaiból is részesedik. Pál apostol azt mondja: »ha gyermekek vagyunk, akkor örökösök is; örökösei istennek és örőköstdrsaí Krisztusnak a (Róm. 8:17). Isten nem mér szükmar- kúan. Nem utasít vissza a már egyszer kiállított! nyugta alapján, hanem a rég eltékozolt mennyei javakat: a Vele való áldott közösséget, a tiszta örömöt, igazi békességet, az örök életet mind újra felkínálja.

Áldott életű, hívő gyárimunkás családot ismertem meg. Boldog megelégedés lakott az otthonukban. Csak később hallottam, hogy valamikor ezerholdas birtokuk volt, amit a könnyelmű élet mind elvitt. Tönkremenésük után nyerték meg a megtérés kegyelmét. Mikor egyszer megkérdeztem, hogyan gondolnak vissza a kis munkáslakásból az elúszott kastélyra, azt mondták: Óh, nekünk sokkal többünk van itt a kis lakásban, mint volt a nagy birtokon. Ott e világ kincsei vettek bennünket körül, itt pedig Isten örök országa, s annak minden iava a miénk. Az eltékozolt földi örökségnél sokkal több az osztályrészünkké lett mennyei örökség.

Férfiember a léha ifjúságában gyógyíthatatlan betegséget szerzett. Családalapításra semmi reménye nem volt. Az öngyilkosság pontján állt, amikor a Krisztusban történt kiengesztelés örömüzenete eljutott hozzá. »A magam elrontott életében alig mertem elfogadni — mondotta —, de a kereszten» elkészített teljes váltság annyira hívogató volt, hogy még az én kiszikkadt szivem is hitre bátorodott!.« Amikor Krisztus engesztelő véréért elfogadta minden bűnének bocsánatát, még az ö elprédált élete is boldogsággal és gazdag tartalommal telt meg. Az eltékozolt drága örökséget mind visszakapta. Még az egészségét is. Pár év múlva megnősült s ma már két gyermek apja.

Köztiszteletben és közszeretetben megöszült úriasszony előtt hetvenötéves korában tárul fel az evangélium örömüzenet-volta a maga teljessége szerint. Csodálatos boldogság töltötte meg a szívét. Elragadtatva mondta: »Két hét ebből az új életemből sokkal többet ér, mint az egész eddigi 75 esztendő minden világi örömével, elismertetésével és gazdagságával együtt.« Megviselt, törékeny testébe rugalmas, fiatal lélek, fáradhatatlan buzgóság és ifjakat is megszégyenítő odaadás költözött. Az élet alkonyán is kézhez kapott dús örökség.

Minden megtérő tékozló fiú megtapasztalja Jézus szavának igazságát: Senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldéit érettem és az evangéliumért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket,

nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.« (Márk 10:29 —30.)

Még egy kérdés ott ágaskodhatik sok, az otthon után újra vágyakozó tékozló fiú és tékozló leány szívében: hogyan lehet mindez valóság a számomra? Hogyan állhat újra helyre a könnyelműen elvetett gyermeki viszony? Hogyan lehetek újra. a régi elherdált drága örökség részesévé?

Ez nagyon fontos kérdés. Mit használna nekem a Golgotha keresztjén történt váltság, hogyha az puszta történeti tény lenne csupán, amire lehet emlékezni, jelentőségét lehet méltatni, de nincs rá mód. hogy hatásából és erejéből ma, amikor szükségem van rá, részesedjem?! Mit érne nekem,, ha tudnám,- hogy Isten elvégezte a megváltást, és az értem is elég, de nem tudom, hogyan lehet osztályrészemmé?

Isten nem a sötétségnek, homályosságnak, bizonytalanságnak az Istene, hanem a világosságé. A megtérő tékozló fiú körül a hazaérkezéskor az apa szolgái szorgoskodtak. Leszedték róla rongyait, lemosták róla az út porát, bekötözték sebeit, hozták és ráadták az ünnepi ruhát. A szolgák húztak gyűrűt a kezére, sarut a lábára s a szolgák készítették az ünnepi lakomát. Az ajtót az apa tárta ki. Karjaival is ö ölelte át. De a tékozlás szennyéből, rongyaiból az apa parancsára a szolgák vetkőztették ki s a fiúság ruhájába és az örökös díszébe is azok öltöztették fel.

Útmutatás ez a ma tékozló fiai és leányai részére is.

Pál apostol azt mondja: Isten Jézus Krisztus által megbékéltette magával á világot és »nekünk adta a békéltetés szolgálatát«, és »reánk bízta a bé:- kéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne miáltalunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!« (II. Kor. 5:18—20). Istennek is vannak tehát szolgái, békekövetei, akik teljes meghatalmazással békét hirdetnek. Isten őket állította szolgálatba a megtérő, hazafelé tapogatózó tékozló fiák köré.

Hazavágyakozó Testvér! Te is rájuk hallgass. Hívogatásuk az Atya hívó szava, bocsánathirdetésük az ö bocsánata. Neki úgy tetszett, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (II. Kor. 1:21.)

A tékozló fiú nem utasította vissza az ünnepi ruhát, a gyűrűt és a sarut azért, mert rabszolgák adták rá. Neki elég volt, hogy az atya rendelkezett, s a szolgák azt a rendelkezést teljesítették.

Az Úr is ilyen vüágosan rendelkezett: »akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak ...« (Ján 20:23), »amit megoldotok e földön, a mennyben is oldva lészen...« (Mt 18:18), s az egyház evangéliumhirdetése ezt a rendelkezést teljesíti.

Higyj az egyszerű, emberi ajkon hangzó igének, a Krisztus vérén szerzett bocsánat örömhírének és egyszerre otthon leszel. LehuTanak rólad tékozlásod rongyai, bűnöd szennyes terhe, elhallgat vádoló lelkiismereted s az Atya ölelő karjai között újra gyermeknek, újra örökösnek tudhatod magad, y

Hívőnek lenni annyit jelent: Istenben mindent bírni. Hogy mondhassa az ember: Mivel Isten az enyém, mindenem megvan. Legtöbben azonban így mondják ezt: Mivel mindenem megvan, enyém az Isten is. (Bezzsí./

2 ÉLŰ VÍZ