Élő Víz, 1944
1944-április / 4. szám
Van kézirat. ,,Miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljőve az özönvíz, és mindeneket elveszte. Hasonlóképpen, mint a Let napjaiban is lett.." (Luk. 17 : 26—28.) Ezek az igék két hónapja is lapunk élén voltak. Beteljesedésük azóta csak még félelmetesebben bontakozik elő. A Sátán személyes valóságát semmi se bizonyítja annyira, mint az az elvakító hatalom, amellyel ebben a legmegdöbbentőbb és végzetesebb vakságban tartja és vesztébe vezeti az embert. Jelek egész sora bizonyítja az ember lelki vaku- lását Hadd jegyezzünk ide belőlük néhányat: 1. Ennek a földnek a kereksége Edénkért lehetne minden ember testének-lelkének. Minél műveltebbé válik azonban az ember (az evolúció, a fejlődés embere), annál inkább földi pokollá teszi. „Belefejlődik" a pokolba. 2. Mindazonáltal korszakról-korszakra megpróbálja, hogy nagy világhatalommal földi paradicsomot teremtsen Isten nélkül (ha emlegeti is Isten nevét). Mindig csődbejut vele, mégis újrakezdi, azt gondolván, hogy új (vagy újnak képzelt) rendszerrel sikerülni fog. 3. Hangoztatja a szeretetet és a szocális jelszavakat, de nép és egyes ember egyaránt görcsösen ragaszkodik ahhoz a többhöz, amivel elveszi az emberhez méltó életet mások elöL A elnyomott sínylődik, de ha elnyomóvá válhat, ugyanazt teszi. 4. Akár verejtékezve küzdi, akár végigélvezi (keserű utóízzel 1) az életet, az örökéletben való hit híjján céltalanul, értelem nélkül tölti el. Azért küzd, annak az élvezetébe lovalja bele magát, amit egész biztosan elveszít, s ugyanerre a sorsra neveli a gyerekét is. 5. Bámulatosan tud benne élni a bűn bűvöletében. TARTALOMBÓL: Van kézirat, Evangélizáció: Tárt ajtó — tárt karok. — Tanítás: Tökéletesség. — Igehirdető pályaudvarparancs- ook. — Tokiói evangélizáció. — „...kövessétek hitüket!" — Imaközösség: Szentlélek az imaórán. Beszámoló: Csömör, Rákóczitelep, Mezőhegyes, Bécsikapu- tér, Népfőiskolák, Férfiintelligencia csendesnapjai. — Bizonyságtevés, Bibliakör. Még abban is, amellyel csak önmagát gyötri! Haragnak és keserűségnek, halottat bálványozó gyásznak, remegő aggodalomnak vagy nemsikerült élete elsiratásának önkínzó bűvöletében isi 6. Hihetetlenül vak a saját bűnével szemben. Nép népet, egyház egyházat, társadalmi osztály társadalmi osztályt, ember embert vádol kölcsönösen a bűnnel. S az egymást gyűlölők vagy vádolók mindegyike elhiszi, hogy valóban csak a másik a vétkes. Biztos út ez a földi és az örök pokolba. így volt, így van. A lepkének az unokája is ép úgy röpül a lángba, mint az ősei. 7. Bizalmatlan a megváltó Isten iránt, aki halálos szeretettel hozta meg a kereszt áldozatát is érte. Fél attól a kegyes élettől, amire Isten hívja, — mintha a megtérőt csupa „muszáj"-ban és „nem szabadiban élő örömtelen koldussá akarná kifosztani, s nem adna százannyit is érte. 8. Süket és vak Istene beszédével szemben. Az egyik egyház nem is biztatja híveit az olvasására, mert „úgyse értik". Nyílt beismerés! A gyermek már nem érti Atyja szavát... A másik egyházban pedig — az előbbivel együtt — a teológus, mint hivatott írástudó, eredetiben olvassa a Bibliát, szavanként tudományosan vizsgálja, és nem látja, hogyan ragyog elő már első lapjain is lépten-nyomon a Krisztus. A testi embernek idegenné lett a lelki beszéd! Csak amikor lehull a hályog, akkor döbben rá: hogyan lehetett ennyire látván-nem-Iátó! 9. A Sátán nemcsak önmagát, de Istent is eredményesen tudja letagadni. S a bódult ember olyan oktalan, mint aki a csizmában hisz, de a csizmadiában már nem. Azt se veszi észre, hogy — mint egy dán statisztika kimutatta — egy ateista se tudott belső meggyőződéssel mindhalálig megmaradni az istentagadásában. 10. Saját tudományának a bizonyítékaival szemben is vak a lelki élettel kapcsolatban. Ma is hisz abban a materializmusban, anyagelvűségben, amely tudományosan már teljesen csődöt mondott 11. A veszedelem közeledtekor pedig ólmos bénultság fogja el. Ügy éli világát, mint Noé vagy Lót napjaiban. Egy kis országban történt mostanában, hogy amikor közeledett határaihoz a háború vérzivatara, az egyik egyház fiataljai úgy készültek fel rá, hogy „krisztusi" kaszinót alapítottak és körlevélben is szertehirdették, hogy miképpen szerelték fel különböző kártyákkal, szeszes italokkal, tánclemezekkel, hogy jól szórakozhassanak. S amikor egyházuk bűnbánati hetet tartott, lelkész! megnyitó estre hívták meg a papokat.
