Élő Víz, 1944
1944-február / 2. szám
BIBLIAKÖR A hit abc-je 23. Melkhisédek. (I. Móz. 14:18—20.) Ha az ószövetségi írásokat olvasgatjuk, minduntalan imádó csodálattal kell megállanunk Isten előtt: mennyire gazdag és nélkülözhetetlen alapját alkotják az Újszövetségnek és a két Szövetség együtt mennyire hirdeti Isten bölcseségét. Évezredek ködös távlatában lejátszódik egy lényegtelennek látszó esemény, melyet Isten szűkszavúan feljegyeztet és mégis teológiai könyvtárakat lehetne megtölteni, ha meg akarná írni valaki mindazt, amit ez az egyszerű történet jelent és amiképen beteljesedett. 1. Melkisédek neve. A feltevés szerint sémita származású király. A Szentírás szándékosan nem mondja meg származását; már ezzel is valami titkot akar megjelenteni: Zsid. 7:3. Melki Cedek - Igazság királya. Sálem királya = Békesség királya. Sálem = Jeruzsálem eredeti neve (Zsolt. 76:2—3.). Sálem királya = Jeruzsálem (= Békesség alapja) királya. íme három vonatkozásban utal Melkisédek az El- jövendőre, akiben a három név (természetesen egy fokkal magasabban) beteljesedik. Jézus az igazi „Igazság Királya“, maga „Az Igazság“ (Ján. 14:6.)^ nemcsak a megjövendölt „Békesség Fejedelme" (Ézs. 9:6.), hanem maga „A Békesség" (Fii. 2:14.);* és Jézus a mennyei Jeruzsálemnek a Királya (Mt. 5:35, Luk. 1:33, Jel 21:22. kk.). 2. Melkisédek papsága. „Isten papja". Abban a pogány világban az egyedüli! — Földi elődök és utódok nélkül említi az ige. — Ebből következik, hogy örök pap. Jézus az egyetlen pap, aki Istennek helyesen szolgált. — - Nem férfiú indulatjából született, földi elődök nélküli (Ján, 1:13, a Biblia egyik régi szövege szerint). — Egyetlenegy, megismételhetetlen áldozatéival örök Főpap. Mindezeket olvassuk egybe Zsid. 7-tel! és Zsolt. 110-zell 3. Melkisédek szolgálata. Különös, hogy mennyire eltér M. vendégfogadása egy másiktól: I. Móz. 18:8-tól! Természetes, hogy tejjel és pogácsával vendégeltek meg valakit akkor.. De nem természetes, hogy „kenyeret és bort" hozott M. Majd az Újszövetség Melkisé- nekje fogja hozni a mennyei kenyeret és a mennyei bort az ö tulajdon szent testében és vérében igazi, örök életre szóló eledelként. (Ján. 6:48—58.) 4. Melkisédek fensége. Megáldja Ábrahámot s benne mind az „Ábrahám fiait" — Jézusban örökéletre szóló érvénnyel áldattunk meg. (Mt. 25:34). A zsidók büszkék voltak arra, hogy soha senkinek nem fizettek adót, s íme: Ábrahám tizedében már az elkövetkezendő „lelki Izráel" ajánlja fel tizedét az Úrnak. 24. Hit által való megigazulás (I. Móz. 15:1—6.). A hit által való megigazulás az összes elképzelhető vallásos tanítások között a legfenségesebb. Abban az értelemben, ahogyan a Szentírás tanítja, a világ egyetlen vallásában sem található meg. Annyira legcsodálatosabb tanítása a Bibliának, hogy a keresztyénség tekintélyes részében is ismeretlen, sőt a történelem ta* Eltekintve attól, hogy az Újszövetség sokszor nevezi Istent — akivel Jézus egy — a „Békesség Istenének". nusága szerint a sátán is ezt igyekezett és igyekszik szüntelenül elhomályosítani. Ez természetes is, mert ezáltal az üdvösség útját zárja el a lelkek elől. A) „Ne félj". A hit által való megigazulás (az a hit, hogy Isten engem igaz, bűntelen, szent gyermekéül elismer) mindig itt kezdődik: az ember félni kezd bizonytalanságában, elcsügged kilátástalansága miatt. Vagy pedig meglátja bűneinek sokaságát s rettegni kezd Isten büntető haragjától. Ábrámnak sem ok nélkül mondotta Isten: „Ne félj". A hit által való megigazulás másik sarka Isten ígérete: „Én paizsod vagyok tenéked . . ." Isten ígérete homlokegyenest mást mond, mint a mi érzésünk, tudásunk, tapasztalatunk. Hogyan egyeztethető a kettő össze? Az összeegyeztetés tusakodás eredménye. Ábrám kiönti szívét az Úr előtt: „nem adtál magot énnékem", már eltelt az időm, ilyenkor már kizárt dolog az, hogy valakinek gyermeke szülessék, örökségem másé lesz. — Az Űr határozottan mást állít, ami Ábrám minden gondolatával, érzésével ellenkezik. De jellemző, hogy jelet is ad szava mellé nyomatékül: „Tekints fel az égre..." És Ábrám nem vitatkozik tovább: ha az Úr mondja, így van. A csillagos ég, mely kezeinek munkája, hirdeti, hogy előtte semmi sem lehetetlen... És Ábrám hisz az Úrnak. Ez a lényeges: még az sem érdeme Ábrámnak, hogy hitt, — hanem kiderült, hogy amit Ábrám hitt, az igaz, valóság. Aki hisz Isten kegyelmi szavának, az tapasztalja annak valóraválását a saját életében. „Hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őneki igazságul." B) Itt is meglátunk valamit az Ószövetségnek csodájából és az Újszövetségben való beteljesedéséből, valamint az Újszövetséggel való szoros kapcsolatából. Róm. 4. alapján értjük meg ezt még jobban. Ábrahámnak elhalt teste azt hirdeti, hogy itt minden emberi akarat, reménység megszűnik. Isten szava viszont azt hirdeti, hogy ahol halál, tökéletes reménytelenség van, Isten ott is adhat életet. Mi abban az Istenben hiszünk, aki a halálból feltámasztotta Krisztust; és hisz- szük azt, hogy amint Jézus bűneinkért adatott halálra, úgy üdvösségünkért támasztatott fel. (Róm. 4:24—25.) Aki ezt bűnei, reménytelensége, kétségbeesése, érzései ellenére hiszi, egyszer meghallja Isten szavát itt e földön a megtérésben (nemcsak egyszer, hanem naponként) s egyszer meg fogja hallgatni szemtől-szembe is, amint ezt mondja az Úr: „Legyen néked a te hited szerint." „A te szádból ítéllek meg." Amilyennek hittél és e hited alapján éltél, olyannak ismersz meg. .. Mgdöbbentö példája ennek Luk. 19:11 kk., különösen a 22. vers! Ez a hit Istennek ad minden dicsőséget (Róm. 4:20). 25. Türelmetlen hívők. (I. M.óz. 16. rész.) Különös fejezet ez a 16.! Hányszor ismétlődik hívő emberek életében az, amit itt olvasunk! Az előző fejezetben milyen mélyhitűnek bizonyul Ábrahám és itt mégis teljesen hitetlenül enged a kísértésnek, amely — mint valamikor Ádámot — feleségén keresztül éri. Mélyen érti meg az egész fejezet üzenetét egyik írásmagyarázó: „Ábrahám a tizenötödik fejezetben szépen vizsgázik a hitből és a tizenhatodik fejezetben mégis megbukik a türelemből. Ezért olyan erőteljes és szépen hangzó az apostol intése: Ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket". (Zsid. 6:12.) Más egy igéiéiben hinni és más annak beteljesülésére türelmesen, nyugodtan várakozni."
