Élő Víz, 1944
1944-február / 2. szám
BIZONYSÁGTEVES A keresztfa alatt Napsütéses őszi időben fekszem a szobában. A félablak nyitva van. Az ablak alól a virágokról berepül szobámba egy nagy bogár. Körülrepdes, majd ki akar szállni, de a csukott ablaktáblának repül. Nem talál kiutat, azért feljebb száll, s a felső csukott ablaktáblák közé kerül. Kitartóan keresi a szabadulást a fény felé, de feje minduntalan az üveghez koccan. Elfáradva megpihen, majd szárnyrakapva újrakezdi a keresést. Először nyugodtan repked, de szabadulást nem találva, mindjobban vergődik a két ablak között. Elfárad, s megnyugszik a keresztfán. Csak egy ujjnyival kellene alább szállnia, s megtalálná a szabadulás útját, de mikor újra keresni kezdi, megint csak felfelé repül. Nézem a bogarat, s eszembe jut, hogy hat évig én is igy kerestem a szabadulást. Láttam a fényt és összetörtem magam a feléje való vergődésben. De bűneim fogva tartottak. Mikor minden erőm elhagyott és kétségbeesve a keresztfa alá zuhantam, s bevallottam Istennek, hogy én nagyon bűnös és nyomorult vagyok, akkor ö kegyelmesen megmutatta a szabadulás útját. Mélyebbre szállva, följebb visz utam, Míg csak elédbe nem érek, Uram; Hordva keresztem a lábad nyomán, Mennyei dics jön a szégyen után. Mélyebbre benned., mélyebbbre még, Nem kell a földön semmi egyéb. Krisztus, a szívemet tárom eléd, Élet vagy nékem és nyereség. Azóta a 103. zsoltárral áldja lelkem az Urat. Halljátok meg kereső és vergődő lelkek! A kereszt- ia alatt van a mi szabadulásunk . .. /) . r a A sátán kártyavára Az úgynevezett tanult emberek többségével egyetértve magam sem hittem valami sátáni hatalom létezésében. Azóta meg kellett változtatnom a felfogásomat. Minél inkább igyekeztem Isten útjára, annál ijesztőbb találkozásaim voltak vele, a sötétség fejedelmével. Már nem tagadhatta le önmagát a hazugság atyja, mert mindenütt elóvillant a lóláb. Nyíltan, sőt arcátlanul támadott. Voltak olyan hetek, amikor nem múlt el nap, hogy háromszor is neki ne lendült volna az embernek F id. ilyenekkel kezdődött, hogy kora reggel egyszer csak nem nyílik az éléskamra zárja, amely pedig az egész lakás legkifogástalanabb és legkönnyebben járó zárja volt. Természetesen nem készült el idejére a reggeli, illetve egyáltalán nem készült el, s bizony kielégítetlenül indulhattak a családtagok munkába. Tízórai nélkül. Az ebéd sem készülhetett el idejére, mert lakatos után kellett futkosni. Közben átázik fejed felett a menv- nyezet, vagy ehhez hasonló váratlan meglepetés ér. Rád ront a szomszéd tajtékzó dühvei valami miatt, amiben nem hogy ludas nem voltál, hanem kisebb gondod is nagyobb annál, hogy csak eszedbe is jusson az, amivel vádolnak. És igy tovább; minek idézgetni, örülök, hogy elmúlt. Eddig csak idegháború volt. Most úgy látszik, kezd vérre menni a dolog, ami különben jó jel. Mert ha a sátánnak van mit'féltenie, hogy ennyire iparkodik elgáncsolni, akkor talán fontos dolgokról lehet szó. A napokban történt. Egy aláírást kellett megszereznem, amelytől az egész jövőm függ. Egy ördögien csúnya ügyből ment meg, ha az illető aláírásával mellém áll. Sehogy sen} sikerült azonban találkoznom vele. Végre sürgetőn feltámadt bennem az az érzés, hogv jó lesz sietni, mert mindig történhetik valami váratlan dolog. Hallatlan akadályoztatások után végre mégiscsak sikerült találkoznom az illetővel és a legnagyobb készséggel állt az igaz ügy mellé. Mikor megadta az aláírást, megtudtam tőle, hogy talán egy órával azelőtt elütötte az autóbusz. Néhány centiméteren múlott, hogy szörnyet nem halt. Szerencsére azonban semmi baja sincs, mindössze egy kis horzsolás érte. Még a ruhája sem szakadt el. Megdöbbentett a dolog nagyon, nemcsak azért, mert ha az illető valóban szerencsétlenül jár, az én utam is el van vágva, hanem újra csak az eszközökben nem válogató sötét hatalom gonosz keze- munkáját kellett itt is felismernem. De nyomban iá nagy megkönnyebbülés és hála fogta el a lelkem. Azt is megláttam, hogy az a néhány centiméternyi eltérés, amely az életet és a- jövőt megmentette, az viszont Isten angyalának munkája volt. A sátán dolgozik, agyafúrt terveket sző, csapdákkal rakja tele az utat, megmozgat eget-földet, csakhogy gonosz célját elérje. Már- már sikerül a zseniális terv. Hiszen a gyűlölt ellenfél, Isten nem mozdul. Már el is késett, vagy talán észre sem vette. Hahh, túljár a sátán az Isten eszén... Isten megmozdítja kisujját és a sátán kártyavára ismét összedől. ÍV ^ „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik.. Róma 2, 24. Erre az igére sokszor figyelmeztettem másokat és sűrűn vonatkoztattam magamra is. De azt, hogy csakugyan komolyan vonatkozik reám, lelkem mélyén nem éreztem át. Hiszen láthatják az emberek — így vélekedtem —, hogy itt két külön valamiről van szó. Én bűnös, gonosz és gonoszkodó ember vagyok, de amit Istenről mondok, azt igaz szívvel mondom. Többször csodálkoztam is azon, mennyire értetlenek a hozzám közelállók, akik kénytelenek voltak megtapasztalni zsarnokoskodásomat, szeretetlenségemet s emiatt meg is mondották, hogy ha ilyen a bibliás ember, mint amilyen én vagyok, akkor nem érdekli őket az egész. A napokban egy bűnös életű ember írásművei kerültek a kezembe. Az illetőt látásból régen ismerem, de nem tudtam róla, hogy komolyan foglalkozott s újabban ismét foglalkozik az evangéliummal. Elolvastam a kéziratokat. Nagyon meglepődtem, mert minden várakozásom ellenére egytől-egyig kitűnő írás volt. Sugárzott belőlük az evangélium és mint irodalmi művek is teljesen lebilincseltek. Lekötöttek, de... megindítani nem tudtak és pedig egyszerűen azért, mert az író személye nem hitelesítette a mondottakat. Kiderült, hogy én éppen olyan értetlen vagyok ebben a dologban, mint azok, akik énmiattam nem közelítenek Jézus felé! Olvasván ezeket az írásokat, folyton láttam az írót és nem tudtam elfogulatlan maradni. Valahogy hazugság- színezete lett az egésznek. S ezen a képen túl látni kezdtem magamat is. Ez egyszer mintegy kívülről láttam és hallottam és megértettem azokat, akik miattam ítélkeztek helytelenül. És ijedten éreztem meg, hogy az Istennek neve bizony miattam káromoltatik. AZu
