Élő Víz, 1944

1944-október / 10. szám

Diakonissza: »Szeressek, szolgáljak, ezt mondotta nekem ez a nap.«

Idős asszony: »Áldottak voltak a mi otthoni csendes napjaink, de az együtt töltött nap teljesebbé tette az örömömet.«

' Fiatal anya: »Megtanultam, hogy a gyermekemnek ne csak a fejét mossam, de a lábát is.

Fiatal leány: »Megtanultam, hogy a malterhordás nem utolsó munka. Nem is sejtettem, hogy az én egyszerű foglalkozásom ilyen felelősségteljes megbízatás.«

Tanítónő: »Erőtelen vagyok, nem tudok tovább menni. Mindig megtévesztem, megcsalom az Urat. De látom, hogy ő segít rajtam és kiszabadít ebből a kétarcúságból.«

II.

»A csendes hét nagy áldása számomra az a bizonyos reménység, hogy Jézus Krisztus engem is megtart.«

»Eddig csak azt szerettem, aki engem is szeretett, de mától fogva mindenkit szeretni akarok az Úr Jézus Krisztusban.«

»Ezen a héten Jézusom kiválasztott engem. Engem, a,z elszéledt juhot! Én sem hagyhatom el öt soha többé. Követni fogom.«

»Megértettem ezen a csendes héten, hogy Isten harcol az övéiért a sokaság ellen. Életünk harcában ö küzd helyettünk. Reá bízom magam.«

»Megértettem én Uram, Jézusom, hogy midőn férjem meghalt, a bálványt vetted el tőlem, — mert csak így tudtam hozzád jutni.«

»Ezen a héten megerősödtem a kereszthordozásban, s megértettem, hogy akik bántanak, azokaMs oda kell szeretnem az Úrhoz.«

III.

»ÁTrisztus vére tisztít meg engem minden bűntől. Isten ezen keresztül néz reám. Ezért van az, hogy még mindig élek.«

»Úgy éreztem, hogy lelkészeink túlsókat beszélnek a megtérésről. Úgy tekintettem a saját megtérésemre, mint befejezett tényre. Most látom: Isten azt akarja, hogy az egész életem megtérés legyen.«

»Sok keresésébe került az Úrnak, míg végre megtalált. Tele volt az életem zúgolódással a »kereszt« miatt. Szabadulni szerettem volna tőle, és egyre nyomorultabb állapotba kerültem. Most olyan jó látni, hogy bár nem veszi le rólam, felemel vele együtt és úgy hordoz karjaiban.«

»Jézus egészen a magáénak tart engem, és olyan jó látni, hogy nincs már bennem semmi, ami kedvesebb volna őnála. Hiszen füves legelőre terelt engem. Most már valóság az é'e.emben az ének szava: »Megyek, amerre utam kijelölted .. . s a lelkem békén, csendben rád vigyáz.«

TUDNIVALÓK

R Pro Christo Diákszövetség és a Soli Deo Gloria Szövetség okt. 5—8-án négynapos evangélizá- ciót tartanak minden d. u. 5 órai kezdettel a K. I. E. székházában (VIII., Vas-u. 2 c. a Rákóczi-út mellett). Szolgálnak; Bereczky Albert, Farkas József, dr. Kiss Ferenc, Sréter Ferenc. Központi tárgya; a golgotái kereszt. Alapigéje: János 14:6. — Hívjuk minden ismerősünket és imádkozzunk érte!

Diákébredés. Bizonysága annak, hogy még tart a, kegyelmi idő, az az ébredés, amely a »Református Diákmozgalom« szerkesztőségében és hasábjain ment végbe a nyáron. Hála az Úrnak, hogy ilyep eleven evangéliumot adó diáklap is támadt.

HOZZÁSZÓLÁSOK

a közösség* kérdéseihez.

(az aug. 15-i csendesnapon.)

Gátlások.

»Vannak, akiket az tart vissza a közösségtől, hogy sok benne /a. lévita és kevés a >samaritánus. Legyünk samaritánusok!«

»Sokan maradnak el a közösségből azért, mert nagyon mérlegelik, ítélik, hánytorgatják a mások bűneit, mondván, hogy ha ilyenek vannak'a közösségben, akkor én nem kívánkozom oda. Ne egymás bírál- gatásáért jöjjünk, hanem az Isten beszédéért, amely újra és újra átformál, megtisztít, megszentel. Ésaiás 55:8—11.«

»Sokszor jöttem nehezen a közösségbe, mert a saját lelkiismeretem gátolt, egyre azt mondva, hogy én a felébredt keresztyének között csak olyan lehetek, mint a búzában a konkoly. S csak azért merek itt lenni, mert az Úr Jézus mondotta, hogy hagyjátok a konkolyfc a búza ’között az aratásig, akkor majd külön választják a konkolyt a (tüzrte, a búzát a csűrbe. Legalább addig hallhassam az Isten Igéjét.«*

1 Áldások.

»Hogy a közösség milyen áldás számomra, csak most értettem meg ezen a héten. A csendes órákat otthon tartottam meg családom körében, és még sohasem éreztem, hogy leányom, fivérem, unokám olyan távol vannak tőlem, mint most. Szeretem őket, hiszen az enyémek, de mégis most lett nyilvánvalóvá előttem az Úr Jézus szava; »Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fitastvérem, nőtestvérem, anyám. És aki jobban szereti a fiát. mint engem, az nem méltó énhozzám.« Az igazi békességet és örömöt itt érzi a szívem a közösségben.«**

»Semmi se bizonyítja jobban a közösség erősítő, megsegítő és boldogító áldásait, mint a közösség nélkül érzett hiány és gyengeség, s a visszavágyódás akkor, amikor egy egy alkalommal kénytelen vagyok távol maradni.«

»A közösség áldása, azok a drága imameghallgatások, amelyek, mint a ma csodái beszélnek az Isten kegyelméről.« ' 1

»A közösségben tapasztaltam meg Jézus átalakító, megváltó munkáját. Megismertem s feltártam- megvallottam a bűneimet, azok bocsánatáért együtt imádkozva testvéreimmel. Bizonyossággal érzem, hogy a közösségen keresztül tart meg engem az Úr.«

»Csalódtam egy közösségi vezetőben, _s azt gondoltam, megleszek én közösség nélkül is. Egy ideig ment is a dolog, de p,rután mindig kisebb lett a hi- tam, s megtapasztaltam, hogy közösség nélkül olyan vagyok, mint az egyedülálló fa amely nem tud ellenállni a viharnak, elgörbül s alkalmatlan és haszontalan lesz Isten kezében. A közösségre feltétlen szükség van. Nagy áldása az alázatosságra és esede- zésre való nevelés.«

*Maradjon mindig ilyen utolsó. Akkor van a helyén. De kevesebbel ne elégedjék meg, mint a jobboldali lator. (Szerk.)

**Ne nyugodjék addig, amíg otthon is meg nem találja. (Szerk.)

* \