Élő Víz, 1944
1944-szeptember / 9. szám
I ELŐADÁS. ' Az odatelvaldkkal törődjetek • . . Vannak szavak, melyeknek csak bizonyos körülmények között lesz nyilvánvaló az értelmük. Máskor is használjuk ezeket, de nem is gondoljuk meg, hogy mit jelentenek valóban. Ilyen kényelmes időben üresen hangzó szó például: törődni valamivel. Ma sokan megtanuljuk, hogy mit jelent ez. Aki nagy városban élelmezi a családját és nagy nehézségekkel szerzi össze mindennap az asztalra- valót, korán reggel indul valamely üzlet elé, hogV ott az elsők között kezdje a sorállást s aztán folytatja 4-5 helyen; könyörög fűszeresnek, tejesnek, mészárosnak s végül is testileg-lelkileg holtfáradtan vergődik haza az ebedrevalóval, az megtanulja, hogy milyen törődés biztosítani a mindennapit. Ugyanilyen töredelem a ruhának, a tandíjnak s az annyi sokféle szükségesnek a beszerzése mindenütt, ahol sok az éhes száj és a cipőt koptató láb és a gazdasági termények ára vagy a havi fizetés emelkedése egyáltalán nincs arányban a beszerzendő holmik árának a felszökésével. Hány szülőnek a feje fö a gondban, amikor csinálja újra meg újra a beosztást, mert törődik a rábízottakkal. A gyermekével törődő szülő soha nem ismer fáradságot abban, amivel gyermeke jövőjét, előrehaladását, kényelmét munkálhatja. Mega’ázkodik, kuncsorog, rongyoskodik, éjt nappallá tesz a munkában csak azért, hogy a fiának vagy a leányának könnyebb legyen. Hogy törődik velük, sok esetben azt jelenti, hogy elkopik, megrokkan, összetörik értük. — Aki a hivatásával törődik", rendszerint nem ismer egyéni érdeket, szórakozást, szabad időt, hanem mindene a hivatalszoba, műhely, vagy a gazdaság, amiben neki a rábízott élethivatást be kell töltenie. A javaikból, az életükkel törődő emberek, hogy mentik most mindenüket »bombabiztos« helyekre. Egy-egy fenyegetettebb nagyváros körül minden szobát, konyhát, kamrát, padlást, pincét, félszert, ke- rülökunyhót kibérelnek s azután izgalommal és verejtékezve szállítják hegyén-hátán megrakott vonaton, sokszorosan megfizetett autón, kocsin, kerékpáron, talicskán vagy gyalog a féltenivalójukat biztosabb helyre. Több embert hallottam már fogad- kozni, hogy ha egyszer vége lesz a háborúnak, csak aktatáskával utazik, soha többé fuvarossal nem tárgyal, bármilyen lakása lesz is, életében többet nem költözködik, annyira kivette a részét most belőle. — Ugyanilyen fáradságot követelő ma az éh tünkkel való törődés is. Hallottam pestiektől, akik vidékre még szolgálni is hajlandónak nyilatkoztak elmenni, ha kevésbbé veszélyes területen élhetnek. Sokan végig próbálják a közeli óvóhelyeket s egy-egy biztosnak vélt menedékhely felé — mint a Gellérthegy alatti sziklatemplomba — százával és ezrével vándorolnak a veszély közeledtére. S amikor a barlangtemplom folyosóin és oltárai körül szorong a legvegyesebb vallású templomi gyülekezet, akkor világossá lesz, hogy mit jelent törődni az életünkkel. Aki a szépségével törődik, annak se megy minden töredelem nélkül. Kínosan unalmas órákat ül a fodrásznál, bogy haját valami természetellenes csigákba, csavarokba, hullámokba kényszerítsék. Fájdalmas orvosi műtéteknek veti alá magát, hogy szépséghibáit eltüntessék. Korgó gyomorral koplal, hogy a vonalait el ne veszítse. Lakkozza és pancsolja magát, tízpercenként kapja elő a puderosdobozát, hogy arcának régen elhervadt hamvát visszahazudja egy másik múló tízpercre. Valamivel igazán törődni, az mindig tör edel - met, fáradtságvállalást, lemondást és áldozatot*jelent. Vájjon gondoltunk-e már erre a szentírás ismert versének az olvasása vagy hallása közben: az oda- felvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! i Kolosse 3:2.) Pál apostol az »odafelvalók« alatt érti bizonyára mindazt, ami a mi »idelenti« életünkön felül van. A földivel szemben az égi, mennyei, Istennek egész gazdag, felénk kitárt világa. A mulandóval szemben az örök. Aminek az elvesztésével nem ér fel, ha ezt az egész világot megnyerjük is. Próbáljuk most ezt a gazdag »odafelvaló« világot három, legkönnyebben megfogható ponton kapcsolatba hozni a mi sok mindennel törődő szívünkkel. /. Törődj Istennel! Ezek után nem mondhatjuk, hogy hiszen eljárok a templomba, szoktam imádkozni, a bibliámat is elő-előveszem. Vájjon az a csendes óra, amit tikkasztó nyári vasárnapokon a hüs templomban töltünk, vagy az a néhány imás perc, amikor este-reggel Isten hatalmas kezébe kapaszkodunk, vagy ha ebben a hazug, kegyetlen és gonosz világban néhány percre odajutunk az örök élet vizének forrásaira, az olyan nagy töredelem? Az egész Istenhez való viszonyunkban van-e valami, ami gyötrödéses terhet jelentene, vagy pedig épen a gyötrödéses és terhes köznapi életből menekülünk egy kis megkönnyebbülésért, vigasztalásért és békééit Istenhez? Pál apostolnak a jól megértett szava azt mondja nekünk, hogy amint törődünk, törjük magunkat földi dolgok: elöhaladás, megélhetés, biztosított élet után, úgy törődjünk, törjük magunkat Isten után. I Ma, amikor legyinteni szokás Isten nevére, vagy csak kopott frázisként emlegetni a hatalmát, segíteni tudását, te mégis abban fáraszd, törd magad, hogy megmaradj Mellette, Benne bízz és Neki engedelmeskedj! Ha kínba, gyötrelembe és töredelembe kerüf is! Különben hogy beszélhetnénk törődésrel az Istenhez való viszonyunkban! Luther Márton megdöbbentően állítja a keresztyének elé egyik prédikációjában, hogy az istentelenek mennyire nem sajnálnak semmi fáradságot az ördög szolgálatában. Az útonálló, a betörő* a rabló- gyilkos milyen sok fáradsággal készíti elő gonosztettét, mennyi veszélynek kiteszi magát, miközben gaztettét végrehajtja. A zsugori hogyan töri a fejét, hogy minden pénzét a legjobban kamatoztassa. A hozományvadász, vagy partikereső mennyit hazudik, spekulál és illegeti magát, míg csak lépre nem c?al valakit. — Az ördögnek csak füttyentenie kell és hanyatt-homlok futnak ezrével a szolgálatára, a leg- gyötrelmesebb és a legveszélyesebb robotra, Istennek pedig valósággal a hajánál fogva kell a keresztyéneket, drága áron megváltott gyermekeit odarán- ’cigálni, hogy Neki valami kis szolgálatot elvégezzenek. És mégis azt merjük mondani, hogy törődünk Istennel?!! 2. Törődj a Megváltóval! ÉLŐ Víz 5
