Élő Víz, 1943
1943-október / 7. szám
TÜKÖR ELÓTT Beteges elváltozások csak ott vannak, ahol élet van. Halott gyülekezetben, halott „hívő"-ben nincs betegség. Azonban: a betegség nem természetes állapot. Gyógyulni kelll A gyógyulás első lépése a baj felismerése. Tükör elé kell állnunk, hogy lássuk magunkon a kóros elváltozást Lépjünk oda most s az ezutáni hónapokban is. Isten gyermekeinek betegségeiről mit mutat a tükör? A ZÁRKÓZOTT. „Velünkszületett" betegség (újjászületés). Azazhogy, akinek zárkózott természete van, magával viszi az új éleibe is. Nem csupán általában véve, hanem lelki dolgokban is megmutatkozik ez. Sőt ebben azzal is „veleszülethet", aki különben nem zárkózott. Hajlama van a Robinson-keresztyénségre . Nem fénylik a világossága az emberek előtt. Titokban tartja. Kívülállók előtt is, de lelki testvérei előtt is. Az egymás hite által való erősödés terén sohase ad, hanem csak kap. Lelki kérdéseiről nem beszél, saját maga küszködik velük s éveken át is tud vonszolni megoldatlan bajokat. A közösségben hallgat, vagy ha mond is valamit, csak felszínes, általános dolgokat. Azt is csak egy-egy szóval. Igazi lelki közössége senkivel sincs, szívét nem önti ki. Nincsenek, de így nem is lehetnek igazi lelki testvérei. Fel-felgyúló lelki élete hamarosan újra elapad. Gyónó viszonyba senkivel sem lép, pedig Luther disznóhoz hasonlítja azt a keresztyént, aki a magángyónást sohasem gyakorolja. Urunk a zárkózott természetnek is ura. A néma ördögöt kiűzi abból, aki vágyódik rá és hozzámegy érte! A FECSEGŐ. „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek". (Féld. 10: 19.) Ez is „veleszüleiik" a beteggel, azaz vele megy át az új éleibe. Ott se veszi halálos komolyan Jakab apostol levele 3. részét. Sokkal többen szenvednek benne, mint akiket fecsegőnek ismerünk. Minden meggondolatlan beszélgetés is idetartozik. A fecsegő azt is kibeszéli, amivel csak ártani tud, ellentétéül a „mindent elfedez‘*-nek. (I. Kor. 13 :7.) Talán még azt is, ami az imaórán történik s amit lelki testvére bizalommal vall meg előtte. Oltja a Lelket. Sok beszédével, hosszú imádságával réme a közösségnek. Mindenki tudja, csak ő nem. Evangélizádó utóösszejövetelén megoltja a szót azokban, akikből kikívánkozott volna a bizonyságtétel és imádság, — pedig olyan biztatóan „prédikál" nékik. Családja megtérésének legfőbb akadálya. A legkülönösebb pedig az, hogy a saját lelki élete mélységei, a bűnei tekintetében egészen zárkózott is tud lenni. A nyelv „fékezhetetlen gonosz". Az azonban megfékezheti, aki a fecsegő helyett is megnémult, mint juh, — ha igazán felébred ebből a kárhozatból és hozzá- menekül. Figyelmeztessük 1 A SŰSÁRLÖ. Ragályos betegség. Az új életben először az elfedező szeretet szemével nézi mások bűnét s azok el is tórpülnek a saját megbocsátott bűnei mellett. Azután azonban — főleg fertőzött hívőkről — átragad rá a pletyka hívő változata. Jelentkezik a hívő elbizako- dással együtt a fénnhéjázás és ítélkezés a kívülállókkal szemben, majd máshová tartozó hívőkkel és azok csoportjaival szemben, végül saját közösségében lévő lelki testvéreivel szemben is. S amint a szív telik vele, úgy szól a száj is róla. Hiába már Sokrates tanácsa a három rostáról. Hiába tudja, hogy más bűnét ar Urnák és az illetőnek kellene szeretettel megmondania Mihelyst bizalmasabban beszélget, mindjárt rosszat mond valakiről. Ügy megszokja, hogy már észre sem veszi, vagy azzal nyugtatja magát, hogy „óvni" igyekszik bizalmasait és az Ür ügyét. A segítés azonban elmarad, vagy legalább is mellékvágányon fut. (Még rosz- szabb fajtája ennek, ha aszerint váltakozik az ítélkező szó, hogy melyik hivőcsoport tagjával, vagy éppen világi emberrel beszélget. Ahogy és ahonnan a szél fúj.) A súsárlásba belekeményedett „hívőt" már figyelmeztetni is nehéz, bárha mégis kell. A kegyelem Ura az ő kihűlt szívében is támaszthat bűnbánatot és sze- retetet. BIZONYSÁGTEVÉS Szabadulás az ördög igézetéből Huszonegynehány éves koromban valahcgyan kapcsolatba kerültem spiritiszta körökkel, mégpedig ú. n. „komolyan vallásos"' csoporttal. Imádkoztak, a Biblia az asztalon feküdt. Olvastam spiritiszta, teozófus könyveket. Magam is táncoltattam asztalt, futtattam rajta az ötkoronást. Nem sokáig tartott, de az istenkeresésem is teljesen abbamaradt. Jóval később, 1935-ben kerültem ismét kapcsolatba az evangéliummal, akkor vettem először részt evangélizáción. Később szóba kerültek ezek az én különböző bolyongásaim. Egy szigorúságáról ismert diakonissza egy ízben elővett, hogy rendeztem-e ezeket a dolgaimat az Ürral? Kinevettem, kegyes bogárnak tartottam ezt, mert hisz' komolyan nem foglalkoztam spiritizmussal, asztalt is csak kíváncsiságból táncoltattam s abba is hagytam az egészet. A napokban került kezembe Modersohn könyve: „Az ördög igézetében". Megdöbbentem. Mindazok, akik ilyesmikkel és egyéb hasonlókkal foglalkoznak, de foglalkoztak is valaha, a Biblia szerint utálatosak az Űr előtt és hatalmat adnak maguk fölött az ördögnek. Az ördög igézetébe kerültek. Káromló gondolataik támadnak az Ige olvasása közben., lelki életük hullámzó, üdvbizonyosságuk nem határozott. Egészen megszédültem. Valóban előfordult, hogy ilyen gondolataim támadtak, csak nem szóltam róla senkinek. Tudtam, hogy az ördög munkája, de hogy miért, az eszembe se jutott. Újból és újból belevilt az ördög régi bűneimbe, holott egész lelkemmel csak Krisztus után vágyódtam. Kétségek fogtak el, hogy miként lehet ez, hiszen tudom, hogy mindenre kell erőmnek lenni a Krisztusban. Rengeteg tusakodás, kínlódás volt az eredmény. Éreztem, hogy van valami homály, amit nem tudok keresztültörni, valami, ami el van fedve előttem. És most csodálatos világosság támadt bennem. Az érthetetlen érthetővé lett. Valóban, az ördögnek minden megtérésem mellett is volt még hatalma felettem. Ha nem tombolnak is körülöttem a sötétség szolgái, ha nyíltan nem is támadtak reám, de csendben, titokban annál inkább. A fátyol fellebbenése most nagy örömmel töltött el, de még inkább az Ür felelete. Este a „Losung“ utolsó igéje a tékozló fiú története volt. Reggel pedig Márk evangéliumának 2. részében a guíaütött meggyógyítása hit által, mégpedig minden akadályt áttörő hit által. Oly békességet nyertem, amilyenre eddig nem emlékszem. » t , n \ W-*-CWaJLi «X CUc^Lrr
