Élő Víz, 1943
1943-december / 9. szám
ELŐADÁS _____*S zenvedés másokért* Isten pedagógiája. A másokért való szenvedést Isten beállította az embernevelés szent munkájába is. Ez ellen sokan és sokszor lázadozunk, mert igazságtalannak tartjuk, hogy másoknak is szenvedniük kell az én bűnömért és nekem is szenvednem kell mások bűneiért. Ismerjük jól a szemrehányást: Az apák ették meg az egrest és a fiák foga vásott el tőle. Csak két dolgot felejtünk el ilyenkor. Az egyik az, hogy Isten az én bűnömnek ezt a kortársaimra és utódaimra kiható következményét már régen előre megmondotta a tíz parancsolatban, csak magamra vethetek tehát, ha a figyelmeztetést semmibe véve, hordoznom kell bűneimnek ezt a következményét is. A másik pedig az, hogy erre a kemény magatartásra az ember kényszeríti reá Istent. Az embernek az a szenvedés, amelyet neki magának kell elhordoznia bűnei miatt, nem elég ahhoz, hogy visszatartsa a bűntől. Nekem sem elég, neked sem elég. Mihelyt egy kicsit lazul az Isten hatalmas kezének szorítása, abban a pillanatban visszaesünk régi bűneinkbe. Ezért kénytelen Isten radikális eszközökhöz fordulni, hogy a bűntől visszarettentsen. Ez a radikális eszköz az, hogy másokra rakja bűneimnek terhét. A legérzékenyebb ponton sújt. A legérzékenyebb pontunk az, ha annak kell szenvedni miattunk, akit szeretünk. Nem lehet engem rettenetesebben megbüntetni, mintha a gyermekemnek kell az én bűnöm miatt szenvednie. Isten úgy érezte, hogy azért, hogy az ember a bűntől iszonyodjék, kénytelen ezt az eszközt is igénybe venni. Az apák vétkeiért bűnhődnie kell a fiúknak és az unokáknak. Az elődök miatt bünteti az utódokat, hogy ne kelljen azok utódait büntetnie. Szenvednem kell tehát másokért, mert ez az Isten pedagógiája. A szeretet szenvedése. Szenvedek másokért azért is, mert szeretek. Mindig szenved az, aki szeret. Aki ezt nem tudja, az még nem szeretett igazán. Az ember hajlandó azt gondolni, hogy a szeretet valami túláradó boldogság, pedig a szeretet útja a kálváriának útja. Minél jobban szeretek valakit, annál többet szenvedek érette, mert a szeretet mindig félti azt, akit szeret. Felelősséget érez iránta s nem tud közömbös lenni vele szemben. * Kérdezzük csak meg a szülőket, hogy mennyi a szülői szeretet fájdalma! Átsírt éjszakák, gondterhelt nappalok beszélnek erről. Istennek is ezért van szenvedése, mert nagyon szeret. Mivel szeretete a legnagyobb, szenvedése is a legnagyobb. Mikor ezekről gondolkozom s talán keserű a szájam íze azoktól, amik szívemre ránehezednek, né felejtsem el azt, hogy nemcsak én szenvedek azért, mert szeretek, hanem miattam is szenvednek azok,’akik engem szeretnek. Rám ez az utóbbi számadás tartozik. Az előbbiért mások felelnek. Hogyan hordozzam el? 1. Ne ítélkezz és ne ess kétségbe! „Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy titőletek ítéltessem meg. Aki ugyanis engem megítél, az Űr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, még el nem jő az Űr, aki világra hozza a sötétségnek titkait.“ (I. Kor. 4:3-5.) 2. Hagyd az ítéletet az igazságosan ítélkezőre. *) Második, befejező rész. „Magatokért hosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Űr.“ (Róma 12:19.) 3. Tarts önvizsgálatot. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek és amilyen mértékkel mértek, olyannál mérnek néktek.“ (Máté 7:2.) Nézd meg, hogy mi a te bűnöd része abban, hogy ennyit kell szenvedned. Ezt az önvizsgálatot azonban ki kell terjesztened a múltadra is. Nem tudok mást mondani például a szülőknek, kiknek töviskoronát rak fejükre a gyermek s akiket tüzes székbe ültet be: emlékezzenek vissza! Előbb-utóbb rá fognak jönni arra, hogy a régi bűneiknek büntetése az, amit most a gyermekeiken át kamatos kamattal kapnak vissza. Mert a bűn vetés is és aratás is s az aratásnak az a törvény- szerűsége, hogy az mindig megsokszorozódott okozat. 4. Vedd Isten kezéből a szenvedést! „Vájjon le- het-é baj a városban, amit nem az Űr szerezne?“ (Ámos 3:6.) Ezen a világon nem történhetik más, mint amit az Ür akar, vagy megenged s ha nekem emberektől kell szenvednem, ezt a bajt is az Ür szerzi s nekem az Ö kezéből kell tudnom ezt is elfogadnom. Néha nagyon nehéz ezt elhordozni. Ezzel próbál Isten. Én eddig úgy láttam, hogy nincs család, ahová az Ür ne helyezett volna el egy próbakövet. Ez a próbakő lehet a gyermek, lehet a férj, vagy feleség, az anyós, a szomszéd, vagy munkatárs. Rajta próbálja ki, hogy mi van bennünk! Tudjuk jól, miképen vásárol kaszát a gazda. Odaüti a kaszát a próbakőhöz s ha tiszta a csengése, akkor megveszi. Isten is így odapöcögtet bennünket ezekhez az emberekhez, hogy milyen hangot hallatunk, van-e bennünk béketűrés, van-e bennünk igazán hit, szeretet? Valljuk be: ha csupa olyan hangot adó kasza volna a boltban, mint amilyen hangot mi adunk, akkor a gazda soha nem vásárolna kaszát. Ezért kellenek nekünk az ilyen emberek. Isten jótéteményeinek tekintsük s ne akarjuk életünkből kiküszöbölni őket. 5. Tanulj meg megbocsátani. Bűnbocsánat nélkül nincs közösségi élet. Jó ezt nagyon világosan látni. Nincs olyan ember, akinek sohasem kellene semmit sem megbocsátani. Emberrel tehát nem lehet együttélni anélkül, hogy eleve ne tudjam azt, hogy sok nehézséget csak bűnbocsánattal lehet elintézni. Isten is csak így tud velünk kijönni. Ha Isten az igazságot keresné és mindig úgy akarna rendet teremteni, hogy igazságot tenne, akkor már régen elsöpört volna. De megtűr, mert ki tudja mondani: megbocsátok. Milyen nehezen tudjuk mi ezt mondani és milyen sokszor nem őszinte, ha mondjuk! Isten bocsánata mindig őszinte, fenntartás nélküli és teljes. Elfelejti bűneinket. Annyira elfelejti, hogy emlékezés sem lészen, nem is gondol rájuk, mintha meg sem történtek volna. Csak ezért tud minket megtűrni a maga közösségében. 6. Nézz Krisztusra! Jézus nem azért szeret minket, mert megérdemeljük, hanem azért jött erre a földre, hogy életét adja oda érettünk. Senki sem fog tudni kijönni másokkal, aki úgy bánik velük, afnint megérdemlik, csak aki úgy akar bánni velük, ahogyan vele bánik Krisztus. Nem azért kell szeretnem valakit, mert szeretetreméltó, hanem azért, mert engem szeret Krisztusom és ő azt várja tőlem, hogy az ő szeretetének az legyen bennem a visszhangja, hogy szeressem azokat, akik milliomodannyit sem vétettek ellenem, mint amennyit én vétettem ő ellene. 4 ÉLŐ VÍZ
