Élő Víz, 1943
1943-december / 9. szám
magamra, ha lemegy rólam a ruha... mit adok a gyerekeimre... Itt már egészen felháborító lenne, ha valaki Isten igéjére figyelmeztetne. Kezdetét veszi a kenyérharc. Aki bírja, marja. Aki hozzájut, halmozzon. Nincs könyörület, segítés — legfeljebb csak jótékonykodás. Ma a gazdasági élet szinte teljesen ki van véve Isten uralma alól. Megvannak a maga törvényei, amelyek egyáltalán nem Isten törvényei. Mégis mindenütt ott vannak a keresztyének is. Amikor így a hétköznapi életnek az Istenhez kötő szálai el vannak szaggatva, nem sok kell ahhoz, hogy a vasárnapi szál is elszakadjon. Különösen, ha az is olyan vékony, hogy a vasárnapból, az Ür napjából is csak egy rövid órácska az Istené. Esetleg az is csak rádión, úgy más munka vagy időtöltés mellett, vagy csak olykori templombajárással. Sok üres templomban, ahol az istentiszteleten a gyülekezet nagyon kicsi százaléka lézengett, hallottam már a mentegetőzést: de karácsony első napján, vagy szilveszter estéjén tele van. Olyankor egy tűt nem lehetne leejteni a zsúfolt padsorközökön sem. Aki egyik szilvesztertől a másikig kibírja úgy, hogy feléje se néz az Isten házának, az már széttépte az Istenhez fűző utolsó vasárnapi szálat is és tékozló fiúként hagyta maga mögött az atyai házat. így jut el az ember oda, hogy amit eddig Istentől kapott kegyelmi ajándékként élvezett, az most magánvagyonná lesz. Tetszése szerint használja fel. Bármire fordítja, ahhoz senkinek semmi köze. Még Istennek se. így kezdődik a magánélet, amibe senkinek nem lehet beleszólása. Se hivatalfőnöknek, se barátnak. Talán még a hitvestársnak sem. Istennek semmiesetre sem. Nem ismerem el Teremtőmnek, Uramnak, Parancsolómnak. Függetlenítettem magam Tőle. Magam rendelkezem minden javammal és magam felelek minden cselekedetemért. Szabad vagyok. „Messze vidékre költözik" — úgy is hangozhatik, mint a szabadságnak a kihasználása, a kiverekedett jog érvényesítése, de hogyha valaki ismeri az Istentől elszakadt ember ösztönös irtózását minden istenes dologtól, akkor tudja, hogy kétség fér az ilyen költözködés indítékának szabadságához. A tékozló fiút még az örökségének átvétele után is feszélyezi apjának a közelsége. Nem tud megmaradni a közelében, olyan vidéket keres, ahol semmi nem emlékezteti és semmi nem vádolja. Valami féltő, parancsoló erő már hatalmába kerítette és most az viszi mind messzebb és messzebb otthonról. Gondolj emberekre, akiket kötéllel sem lehet elvinni igehallgatási alkalmakra, akik a világért kezükbe nem vennék a bibliát; otthonokra, ahol már csak az ősöktől örökölt őrzött emlék, vagy újonnan beszerzett dísz Istennek az igéje. Gondolj magadra, hogy mihelyt valami bűn közbejött, azonnal megfogyatkozik benned is a vágyakozás az élet kenyere után. Könnyen elhanyagolod, szívesen elmellőzöd, vagy talán menekülsz is előle. Vagy nem a tékozló fiú messze-útját járja-e az is. aki értelmi érvekkel, kritikai megfontolásokkal barrikádozza el magát Isten igéje határozott igénye elől? Utazás nélkül is lehet messzire jutni, ha Isten tekintete elől fut valaki. A példázatbeli ifjú az életfolytatásban is egyre messzebb sodródik. Már nemcsak él, hanem tobzódik. Semmiből nem elég a megszokott, a mértékszerinti. Mindenből hatványozottan kíván. Dúsan rakott asztalok, zajos társaság, változatos időtöltés. Lehet, hogy még ezt is a szabadsággal magyarázza. Joga van ahhoz, hogy élje a világát. S amikor éppen ezt a jogát vívta ki az aljával való szakításban, miért ne élne vele? Ezzel érvelnek a ma tékozló fiai és tékozló leányai is. Ám, próbálják meg másképen. Töltse ki az életüket a mindennapi munka. Keressenek örömet csendes elmélyedésben. Legyen elég számukra az otthon, a családi kör. Akkor kitűnik, hogy a munka már csak robot, a csend kibírhatatlan, a családi kör nyűg és az otthon börtön. Az igazi élet számukra házon kívül, társaságban, vagy különös izgalmak között kezdődik. A tobzódás mindig sokba kerül. Úszik a pénz. Hogyha valaki erre az útra került, annak nagyon nehéz megállnia. Sodródik, mint a lejtőre került kő. A példázatbeli fiú is eljutott egyszer oda, hogy kikotorta minden zsebét és nem talált benne többé semmit. „Eltékozolta mindenét." — A tobzódás ma is drága dolog. Ha a vagyonuk nem is fogy mindig a tékozló fiáknak, az Istentől kapott drága örökség minden esetben rámegy. Egyikben a megrokkant test, a másikban a fanyar életkedv, a harmadikban öröm- telen, reményét vesztett szív, és mindegyikben a kialudt hit bizonyítja, hogy az Istentől elvezető tékozlásnak az útján odavész minden, ami őt igazán emberré, a teremtés koronájává, Isten képmásává tette. Kedves Testvérem! Aki a tékozló fiú példázatában mindig csak az elúszó vagyont láttad s a magad szaporodó fizetése, kiépülő gazdasága, vagy egyre inkább megalapozódó háztartása tudatában mentnek érezted magadat az ige ítélete alól, gondolj most az Istentől kapott jussodra: lelki javaidra. Vájjon találsz-e mindennap örömöt, útmutatást, feddést és vigasztalást a szentírásban? Számolatlanul lepergő napjaid során erősödik-e szívedben a reménység az időtlen örökkévalóság irányában? A mai kavargó, bűnbeveszett világ felett látod-e még mindig hatalmasnak és döntő cselekvésűnek az élet Fejedelmét'! Hiszel-e Jézus Krisztusban, mint a kereszten éretted meghalt és megigazításodra feltámadt Isten Fiában, aki elé egyszer — talán nagyon hamar — végső számadásra kell járulnod? Hogyha nincs hited, reménységed és az örökkévalóban való bizakodásod, akkor ne áltasd és ne engedd becsapni magad, mert Te is a tékozló fiú széles országútját járod és a testi jólét mellett a lelked máris bénító szükséget szenved. Pedig mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall! Dús örökségből nincstelenség. Roskadásig rakott asztal után korgó gyomor. Tobzódó élet után szükség. Hízelgő barátok udvarló gyűrűjéből kietlen elhagya- tottság. Ide vezet az ember szabadsága: az Istentől való függetlenség. Akiket pedig a Fiú — a világ meggyőzője — a bűneikből és a sátán rabságából szabadít meg azok valósággal szabadok lesznek. fLc/A Hódmezővásárhelyen nov, 7—14-ig „kisgyülekezeti“ evangélizáció volt. A 62.000 lakosú városban csak 800 evangélikus él elszórtan. A hétköznap-esti evangélizációk résztvevői 50-től 100-ig szaporodtak és utóösszejövetelekre 20 körül jöttek. Itt is az ifjúság között lehetett komolyabb megelevenedést látni. Az evangélizáción résztvett Saarisalo Aapeli helsinki egyetemi tanár is. Bizonyságtételeivel értékes szolgálatot végzett. Az evangélizációt Csepregi Béla tartotta. 2 ÉLŐ VÍZ
