Élő Víz, 1943
1943-október / 7. szám
ELŐADÁS Szenvedés másokért* Nehéz eset. A szenvedéseket a szenvedések oka szerint három csoportba oszthatjuk. Vannak szenvedések, amelyeknek én vagyok az oka; vannak, amelyeknek mások az okai és vannak, amelyeknél Isten a szenvedés oka. Tiszta eset ritkán fordul elő. Hiába állapítom meg, hogy más ember az oka szenvedésemnek, ha jobban megvizsgálom a dolgot, rá kell jönnöm arra, hogy nettem magamnak is részem van abban, hogy más ember így bánik velem. Viszont ha más ember az oka szenvedésemnek, akkor is rá kell jönnöm arra, hogy ez az ember ostor Isten kezében, tehát végeredményben Isten az oka szenvedésemnek. Bármilyen ritkák is a tiszta esetek, mégis tanulságos az összebogozódó esetek szálainak szétválasztása, mert tisztább látáshoz segít. A legnehezebb a három szenvedéscsoport közül a második elhordozása. Ha valakinek meggyullad a háza és mindene odaeg, ez súlyos kár és nagy szenvedés; de egészen másképpen hordozza ezt a szenvedést, ha nyári zivatarban iecsapott villám okozta a kárt, és másképpen ha gonosz ember rágyújtotta a háztetőt. A szenvedés nem változott, a kár ugyanaz, de mégis másképpen hordozza az ember azt, amit Isten kezéből tudott venni és másképpen azt, amit ember kezéből kell elfogadnia. Amikor Jézus először beszél tanítványainak szenvedéseiről (Máté 16 :21), akkor is azt emeli ki, hogy emberektől kell majd sokat szenvednie. Vájjon mi lehet az oka annak, hogy olyan nehezen tudja az ember elhordozni az ilyen szenvedést? Az egyik oka az, hogy a másik ember részéről ért sérelem rendesen lelki szenvedést is okoz, és ez mindig nagyobb, mint a testi szenvedés. A másik oka az, hogy amikor ember kezéből kell a szenvedést elfogadnom, akkor mindig valami csalódás is ér. Ügy érzem, hogy a világ rendjén esett sérelem. És így is van. Az ember a világrend ellen. Isten az embert közösségi életre teremtette. (I. Mózes 2 : 18.) Másik embert adott mellé, hogy legyen néki segítőtársa. Azt akarja, hogy elmondhassa az ember valakinek: jó nékem így lenni, jó nékem élni. Ez a világrend. Mit csinált azonban az ember ebből a világrendből? Gondoljunk csak a Példabeszédek 21:9-re: „Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal és közös házban". Micsoda utat kellett az embernek megfutnia, amig eljutott az Évát megtalált férfi boldog felkiáltásától (I. Mózes 2 :23) eddig a kifakadásig! Pedig ez a kifakadás kétszer is benne van a Példabeszédek könyvében. (Péld. 25 : 24.) Nem lehet megerőtleniteni ezt a szomorú vallomást azzal, hogy Salamonnak sok felesége volt, megvolt tehát az oka arra, hogv így nyilatkozzék. Gondoljunk arra, hogy a magunkfajta emberek is, akik annyit vagyunk kénytelenek emberekkel foglalkozni —, ha nyári szabadságra akarunk menni, olyan helyet keresünk, ahol emberekkel lehetőleg nem kell sokat találkoznunk. Rettentő kificamodása az emberi világrendnek az, hogy emberek, akiket azért teremtett Isten, hogy egymásnak éijenek, menekülnek egymástól! Ba* A máriabesnyői férfievangélizáción elhangzott előadás. rátnak, társnak, segítőnek szánta Isten az ember számára az embert s az ember az embernek hóhérává lett! Valaki, aki egyszer arról elmélkedett, hogy mi ^minden kínzó szerszám lehet a pokolban, közben felfigyelt Máté 13 :30 és 40. versére, ahol arról van szó, hogy az ítéletkor a konkolyt kévékbe kötik s úgy dobják az örök tűzbe. Lám — gondolta — nincs szükség ott hóhér-ármádiára, elég, ha összekötözik azokat, akik egymást boldogtalanná tették a földön! Ha egy ember tönkre tudja tenni egy család, egy hivatal, egy egyház életét, mi lehet ott, ahol mind együtt van az ilyen ember! Nincs oly leleményes technikája ennek a világnak, amely úgy pokollá tudná tenni a poklot, mint ahogy az ilyen emberek pokollá tudják majd tenni egymás életét! Bűnösök közt élek. Szenvednünk keli egymásért s egymástól, de nem azért, mert nem vagyunk egyformák, hanem azért, mert bűnösök vagyunk. Nincs két egyforma ember a világon. A világ nem egvbillentyűs orgona, amely mindig egyformán szól. Az egyformaság még nem harmónia. Isten egyéneket teremtett, különböző embereket, de ebből nem következik, hogy a világnak pokollá kell lennie az egyik ember számára a másik ember miatt. Nem az a baj, hogy az emberek különbözők, hogy az egyik érzékenyebb, a másiknak meg keményebb bőre van; az egyik azonnal felfog mindent, a másiknak meg lassúbb a felfogása; hogy az egyik hirtelen, a másik meg lajhár-természetű; nem azért nem jó az embernek az emberrel együtt lenni, hanem ezért, mert az ember önző. Csak ne felejtsem el, hogy a bűnösök között az első én vagyok! Az ember az osztó igazság alapján mindig olyan ítélettel ítél, mint amilyennel őt ítélik s olyan mértékkel mér, mint amilyennel neki mérnek. (Máté 7 :2.) Legfeljebb rendszerint még kamatot ad rá. Ha tehát valaki pokollá tudta tenni az életemet, akkor fel kell vetnem a kérdést: nem válasz-e ez csupán az én magatartásomra? Én még eddig sohse találkoztam olyan esettel, hogy amikor két ember pokollá tette egymásnak az életet, akkor csak az egyiknek lett volna igaza. Mind a kettőnek igaza volt és éppen azért nem volt egyiknek sem igaza. Az egyik elkezdte, a másik folytatta. Pedagógiai erőszak. Az emberi önzésnek egész sajátságos megnyilatkozása a pedagógiai erőszak. Ezzel igen sok szenvedést okozunk másoknak. Pál I. korinthusi levelének 12. része olyan fejezet, amelyet nagyon sokszor el kellene olvasni azoknak, akik mások miatt panaszkodnak. Pál itt egészen világosan látja: az emberek különbözők és nekem ezeket a különböző embereket úgy kell vállalnom, mint isteni adottságokat. Megértéssel kell tehát lennem aziránt, hogy az egyiknek adatott a bölcseség- nek beszéde, a másiknak meg a tudománynak a beszéde, egynek hit, másnak gyógyítás ajándékai. Nem Kifogásolhatom tehát azt, hogy Isten a képességeket Különbözőképpen osztotta ki és egyéniségeket teremtett. Sokszor elfelejtkezünk erről s ráakarjuk kényszeríteni a mi egyéniségünket mindenkire. Azt akarjuk, hogy minden ember az én egyenruhámba bújjék; úgy gondolkodjék, ahogy én; úgy reagáljon, ahogy én; legyen az én képemre és hasonlatosságomra teremtve. Ebben az a gőgös önteltség vezet bennünket, hogy monopólium-birtokosnak képzeljük magunkat. Mi tudunk mindent a legjobban. A mi álláspontunk a leg-
