Élő Víz, 1943
1943-október / 7. szám
A legnagyobb szolgálat Közösségi környezetben élő, évek óta súlyos betegségben mozdulatlanul fekvő, sokat szenvedő testvérünk leveléből idézünk pár sort. Aki őt ismeri, mind bizonyságot tesz róla, hogy a kegyelem menynyire áldást adóit néki és áldássá tehette ót a betegágyon. „Én hála az Ürnak csak dicsérni tudom Öt szüntelen. Éppen öt éve, hogy fekszem és testileg teljesen erőtelen vagyok. Sokat szenvedtem és szenvedek még, de az Ürban való örömöm napról-napra növekszik. Végezhetem imaszolgálatomat, járulhatok állandóan a kegyelem királyi széke elé; papi tisztet adott nékem az Ür, hogy így szeretettel és részvéttel hordozhassak mindenkit odafent a szentélyben. Nem vetett el az Ür, mint ahogy azt megérdemelném, hanem itt a betegágyamon is szolgálhatok tovább Néki. Micsoda kiváltság, milyen boldogság! És szolgálatomnak nincs határa és korlátja, mert az imádság szárnyain mindenüvé eljuthatok. Csak egy a vágyam: hogy hűségesebb és buzgóbb lehessek szolgálatomban s nagyobb szeretettel és engedelmességgel végezhessem.“ Tetvéreim, akik nem szenvedünk így, vagy éppen egészségesek vagyunk, hogyan teljesítjük papi tisztünket, legnagyobb szolgálatunkat? Imádkozzunk hűségesebben és odaadóbban: imádkozó papi lélekért, igére szomjas szívért, szolgálat öröméért, mentő szeretetért, növekedő és szolgáló közösségért, lélekkel való megteljesedésért, Megváltónk szerelméért. — A nagy ébredésért! Ehhez: ébredési mozgalmakért, egyesületekért, Isten gyermekei ébredéséért, egységéért. — Csendes héten járt férfiakért-fiúkért, hatvani és sződligeti testvéreinkért, nagyváradi és következő evangélizációkért. nyíregyházi lelkészevangélizációért, evangélizációs telepért, Bethesdánkért s többi szeretetintézményeinkért, lapunkért, könyvkiadónkért, iratmisszióért, bibliai tanfolyamunkért, népfőiskoláinkért. Hazáért, egyházért, keresztyénségért, a háborúba süllyedt világért, Urunk visszajöveteléért. IMAKÖZÖSSÉG Eddig azt hittem, hogy nincsenek bűneim, örültem, hogy nem vagyok katolikus, mert a fülbegyónás- nál egyetlenegyet se tudnék mondani. Most ezen a héten olyan csoda történt velem, hogy egyszercsak észrevettem magamban az első bűnt. Aztán sorba a többit. Ma már annyit látok, hogy fel se tudnám sorolni. * * * Életem legnagyobb problémája volt, hogy miért kell nehezen elviselhető emberek között élnem. Meg- Kaptam a feleletet: így gyalul az Űr. * * * Az első napokban nagyon úntam a dolgot. Korá- lottam a felkelést és a megbeszéléseket mindig átaludtam. Most úgy fáj minden egyes mondat, amit elmulasztottam ... Gyenesi morzsák Eddig azt hittem, hogy .Jézussal nincs élet, most megláttam, hogy Jézus nélkül nincs élet. * * * * Mentő testvéri szeretet hozott ide. Már harmadszor vagyok itt. Sokszor visszaestem, de az Űr kereső hűsége biztat, hogy „aki elkezdte bennem a jó dolgot, el is fogja végezni" * * * Isten kegyelmét abban láttam meg, hogy akkor hajolt le hozzám, amikor nem is kértem, akkor talált meg, amikor nem nem is kerestem, hanem inkább futottam előle. Kicsiny gyermekkoromtól vallásos, jó .eány voltam. Mindenki dicsért. Azonban a vallásosságom ereje akkor lett nyilvánvalóvá, amikor Isten próbának vetette alá. Hitem teljesen szétfoszlott, meggyűlöltem az embereket és az életet. Isten elől is menekültem. Hetekig minden este azért imádkoztam, hogy másnap ne kelljen felébrednem Isten nem hallgatta meg a kérésem, hanem ehelyett elvezetett valakihez. Az utcán mentem. S mintha csak odalépett volna mellém valaki. Határozottan éreztem, hogy el kell mennem hozzá, akit pedig alig ismertem és soha se kerestem vele a találkozást. „Ugy-e, nagyon fáj az élet?" — kérdezte szelíden az első szavával. Nagyon szíven talált a kérdés Zokogva, könnyek között mond- lam el mindent. Utána jött a gyógyír. A sebeket kötöző, terheket megosztó testvéri szavakban maga az elsodrott életek keresője: az áldott orvos. Együtt imádkoztunk. S már nem kívántam a halált, bár még nem láttam, hogy mekkora kegyelem kezdődött az életemben. — Nemsokára aztán imaközösségbe jutottam, pedig csak gratulálni mentem egy kisfiúnak. Aznap épp félórát késtek az imaórával. Mintha csak engem vártak volna meg. Azóta otthon vagyok köztük. Minden más. Megláttam önmagamat és megláttam, hogy össze kellett törnöm, mert másként sohase lettem volna az övé. A szakadék szélén hajolt le hozzám! Itt is ez a kegyelem ragyogott felém. Most már szeretek élni és boldogan teszek róla bizonyságot. * * * A kisgyermek első lépései nagyon nehezek. Én ezeket a lépéseket teszem. Az biztat, hogy az édesapa ilyenkor vigyáz legjobban a gyermekére. * * * Kimondhatatlan őrömmel van tele a szívem. Nagyon vallásos gyermek voltam, de a hitem eddig nem szerzett különösebb örömöt. Most mindaz, amit eddig otthon, az iskolában és a templomban tanultam, megelevenedett bennem. Nagyon boldog vagyok. Ügy éreztem, hogy napról-napra közelebb kerültem Krisztusomhoz. * * * Testileg-lekileg fáradtan jöttem ide. Elcsüggesztett a sok eredménytelenség. Ügy éreztem, hogy Isten minden alkalmon számonkéri tőlem az évi munkát és megosztályoz: szolgálatból elégtelen, türelemből elégtelen, szeretetbő! elégtelen, hitből elégtelen. Egészen összetörtem. De Ö felemelt és azt mondta: Elég néked az én kegyelmem. * * * Sokszor fájt, hogy otthon nem tudtam lelki testvért találni. Most láttam meg, hogy az igazi hű Barát mindig mellettem volt. MORZSASZEDÉS
