Élő Víz, 1943
1943-szeptember / 6. szám
IM AKŰZÖSSÉG Fegyelem Máté 18 : 15— 20. Mennyei Atyánk és Megváltónk Szentleikét mint a fegyelem Lelkét is veszik az övéi. A II. Tim. 1 : 7/b pontos fordítása: ,,erőnek és szeretetnek és fegyelemnek Lelkét". Egyik bibliaolvasó vezérfonalunk júliusban egész héten át tárgyalta a fegyelem kérdését. Amíg szokásvallássá nem erőtlenedéit a keresztyénség, addig a gyülekezetek gyakorolták a fegyelmet a hívek fölött, aminthogy az apostoli korban erős volt ez a fegyelem. Később azonban egyre teljesebben, tűnt el. Végül semmi se maradt belőle, vagy legfeljebb a re- verzális bűnére szorítkozott egyházvédplem szempontjából. Az ébredés azonban újra előhozza a fegyelmezés kérdését. A névleg-keresztyént nem lehet fegyelmezni, mert csak megsértődni tud, s gyülekezetét nem becsülvén, otthagyja, ha ugyan ki nem tér. Isten gyermekei azonban éppen olyan fegyelmezhetek, mint amennyire fegyelemre szorultak is. A gyülekezeti imaközösségben el is kell kezdeni a fegyelmezést. Miután az új ember semmivel se különb, mint az ó, s csak a kegyelem hordozza, az a hajlama is erős, hogy a többiek bűnét jobban .lássa, mint a sajátmagáét. Sőt, az a hajlama is, hogy ilyenkor ítélkezzen, magát különbnek képzelje, s közösségbeli testvérének bűnéről elítélően beszéljen mások eiőtt, vagy pedig görbe úton próbálja észrevétetni a hibát a másikkal. Ilyen kiváltképpen való görbe út a közösségben a prédikáló imádság. Kérem Istent, hogy mutassa meg ezt, tanítson meg arra, szabadítson meg amattól minket, — s közben a közösségbeliek közül egyiknek vagy másiknak a bűnére gondolok. Hadd venné már észre. Néki van címezve az imádság. Olykor az egész közösségnek is, — csak nékem nem. És az ember észre se veszi, hogy Imádság címén milyen csúnya dolgot művel. Nem jól van ez így. Alázkodjunk meg rajta. A fenti igében megtaláljuk, hogyan kell hozzákezdenünk a fegyelem kérdéséhez. Ugyanúgy Gál. 6 : 1-ben is. Igen fontos, hogy milyen szívvel tesszük. „Szelídségnek Leikével" — mondja az apostol. Ha nemcsak mentő szeretet, hanem valami keserűség vagy ítélkezés is van bennem, alkalmatlan vagyok rá. Imádkoznom kell a szelídség Leikéért. Általa olykor azt is meglátom, hogy nem nékem kell figyelmeztetnem vétekben élő atyámfiát, hanem van, akire ő jobban hallgat, aki alkalmasabb erre, s akkor ahhoz megyek e célból. Ez az egy van, amiért ne csupán a csendes kamra imád1907 szeptember 15-én ment be Isten népének nyugodalmába. Egy negyedszázadot töltött el karosszékéhez láncoltán, reggeltől napestig Urára szegzett tekintettel, fáradhatatlanul dolgozva, két engedelmességre kény- szerített ujjával kopogtatva írógépén. Tekintete újra meg újra a hit látásával tekintett Kína felé, ahol tudta, hogy milliók várnak arra a munkára, amit szobája négy fala között végez. Emberi szem csak annyit látott, hogy nehéz keresztje hordozásában feleségének és ké't gyermekének szeretete segíti, de az ő lelkét újra meg újra eltöltötte a gyönyörűség, hogy betegszobája csendjében zavartalanul végezheti és elvégezheti azt, amit az Űr reábízott. „Áldásul lön nékem a nagy nyomorúság!" — vallotta bizonnyal és erre áment mondtak és mondanak Kínában azok a miilók, akiknek a nyelvén ő szólaltatta meg Isten igéjét. j uzJty ságában Istennek s magának az illetőnek szóljak, — amint ez rendjén való, — hanem másnak is. A hátmö- göiti súsárlás és a prédikáló imádkozás nem Isten szerint való! Hogy Pál apostol milyen mentő szeretettel gyakorolta a legkeményebb fegyelmet is, azt jól láthatjuk az I. Kor. 5. és a II. Kor. 2 : 1—11 egybevetéséből. így kell nékünk is gyakorolni, — egészen a közösségből való kizárásig, ha valaki nem akar szakítani valamilyen nyilvánvaló bűnnel, botránkoztató élettel. (II. Thess. 3 : 6, 14—15, I. Kor. 5:5.) — Máté 18-ban megvan a sorrend is, amint ezt tennünk kell. Csak el ne felejtsük: szelídséggel, mentő szeretettel! Igen le kell ehhez csillapodni, csendesedni az Urban, Ide tartozik ez is, ha bennünket fegyelmeznek. Figyelmeztetnek valamilyen hibánkra, vagy rámutatnak valamilyen rejtett bűnünkre. Milyen szívvel fogadjuk a figyelmeztetést? Ha fáj, ha rosszul esik, ha nem tudok szívem szerint legalább annyit mondani: „Testvér, én nem látom ezt magamban, de bizonyosan van itt valami, amit észre kell vennem, — köszönöm néked!" — akkor ez arra mutat, hogy az ó-ember még nagyon él és érzékeny bennem, s már csak azért is kellett a figyelmeztetés, hogy ezt meglássam. Egészen beteg dolog, ha azután rossz érzés marad bennem figyelmeztető atyámfiával szemben. S még szomorúbb ha igen nehezen mernek engem figyelmeztetni, mert tudják, hogy milyen sértődő vagyok. Jó dolog egyenesen kérni a figyelmeztetéseket! IMÁDKOZZUNK: Az újra megindult evangélizációkért; a rajtuk feiébredettek közösségéért; gyülekezetben való szolgálatukért; megmaradásukért és növekedésükért (Ján. 3:30); a nyári csendes hetekről — konferenciákról hazatértekért; ébredésünkért és a nagy ébredésért; Isten gyeimekei egységéért; a népfőiskolái előkészületekért; evangélizáló iratokért és könyvekért; családainkért és gyülekezeteinkért; népünk megtartásáért; a vérbeborult világért; kegyelmi időért éppen úgy, mint Krisztus visszajöveleléért. £, TUDNIVALÓK A hatvani evangélizációról (szept. 5—12) és nagy- tarcsai konferenciánkról (szept. 10—12) lapunk legközelebbi számában számolunk be. Legközelebbi evangélizációk: Sződligeten (Vác íiókegvháza) szept. 26—okt. 3 (Csepregi Béla) és Nagyváradon okt. 4—10 (Sréter Ferenc). Evangélizációk óhajának közlését kérjük mindazoktól a lelkészi hivataloktól, ahol ebben az évadban kívánatos az evangélizáció. Abban az esetben is, ha ez az előző évadban már előjegyeztetett. (Jelenleg 36 van előjegyzésben.) Szükségünk van erre a pontos beosztás elkészítéséhez. Az Evangéliumi Könyvkiadó legújabb könyve' Szűcs Ernő: „A csoda vigasztalása". Legközelebbi számunkban fogjuk ismertetni. Ára: 2.50 P. Könyvkiadónk minden evangéliumi kiadványt szállít iratterjesztés céljára (Budapest, VII., Hársfa-u. 33), Bibliai tanfolyamról szóló hírünket olvassa el mindenki a hátsó fedőlap belső oldalán! 4 ÉLŐ VlZ
