Élő Víz, 1943

1943-május / 2. szám

I MA KÖZÖSSÉG

KÉRDÉS - FELELET

„Ne legyetek sokbeszédűek!"

Az Úr Jézus szava {Mt. 6:7). Ö maga egész éjt- szakát is töltött imádkozásban (Luk. 6 : 12) s az első keresztyénekről is olvassuk, hogy pl. Péter bebörtönzésekor szüntelenül imádkoztak és a kiszabadult Péter az éjtszaka derekán is együtt találta a gyülekezet imádkozó közösségét (Csel. 12 :5, 12). Világos ebből, hogy nem minden hosszú imádság: sokbeszédűség. Mihelyt azonban azt hiszen, hogy az imádság hosszúságáért hallgat meg az Úr, sokbeszédűvé válók (Mt. 6 :7). De sokbeszédű vagyok akkor is, amikor nincs igazi imádságos mondanivalóm, és mégis hosszan imádkozom. Ilyenkor az egyperces imádság is sokbeszédűség. Pedig ezt sokszor lehet tapasztalni imaközösségekben. Éppen azok szoktak hosszan imádkozni, akiknek az imádságában nem határozod kérések, könyörgések, hálaadások, dicsőítések vannak, de csupán általános kegyes kifejezések. Sokszor már az imádságot kezdő megszólítás maga is egy hosszú mondat. Tartózkodjunk a sokbeszédűségtől! Határozott dolgokért imádkozzunk és ne csak általánosan. Ha határozott dolgok soráért nem tudunk imádkozni, ha nincs sok szívből való imatárgyunk, az azt mutatja, hogy vagy elméleti keresztyének, vagy elfásult hívők vagyunk. Azokat a testvéreinket pedig, akik sokbeszédűségben szenvednek és csak elimádkozzák a többiek elől az időt, csak fárasztják őket, szeretettel figyelmeztessük négyszemközt. Mert az „általános" imádkozok rendszerint süketek ahhoz, hogy megértsék és megszívleljék az „általánosságban" való figyelmeztetést. De nem vagyunk-e ilyenek mi is?

Imádkozzzunk:

a legutóbbi evangélizációkért (Sajógömör, Tisza- földvár, Komádi, Aszód, Máriabesnyő, Budafok), a következő evangélizációkért, a németnyelvű evangélizációkért, az evangélizáció szolgáiért, lapunk szolgálatáért Isten gyermekei közt, az evangéliumi iratterjesztésért, a nyári konferenciákért (gyenesdiási, gyülekezeti közösségi, Fébé, Bethánia, Pro Christo, stb. evangélizáció és hitmélyítő konferenciák), evangéiizációs telepért, gyülekezetünkért és lelkészünkért, közösségünkért,

Isten gyermekei egészségéért,

lelkeket mentő ébredésért és ehhez kegyelmi időért,

ifjúságunk ébredéséért,

• saját ébredésünkért, a háborúban sínylődő világért.

Öh, milyen nagy dolog a kegyesek imádsága! Egy nyomorult ember beszél a mennybéli Felséggel; nem ijed meg Tőle, sőt tudja, hogy Isten barátságosan rámosolyog Jézus Krisztusért. Nem kell visszariadnia, méltatlansága miatt kótségeskednie, sem elrettennie, hanem bizonyosra veheti, hiheti, hogy Isten máris meghallgatta, amit Krisztusba vetett hittel kért. Nekünk minden oltalmunk és védelmünk egyedül az imádságban van. Senki nem hiszi, milyen erős és hatékony a mi imádságunk, hacsak meg nem tapasztalta.

Luther: „így imádkozzál!"

Végig Icísérnelc-e ifjúkori bűneink egész életünkön? Hég akkor is, ha megszabadultunk azoktól?

Amikor a 25. zsoltárban azért imádkozunk, hogy Isten ifjúságunk vétkeiről és bűneiről ne emlékezzék meg, azt kérjük Tőle, hogy az ítélet napján ne ítéljen el bennünket vétkeink szerint, hanem kegyelmezzen meg. A bűnbocsánatban ezt ígéri is. Ifjúkori bűneinket is olyan messzi veti el tőlünk, mint napkelet van napnyugattól és soha említés nem történik azokról. Azonban nem jelenti ez azt, hogy bűneink földi következményei is nyomban megszűnnek. Amit vet az ember, azt aratja is. Sokan hordozzák egész életükön at különösen az ifjúkori bűnök átkos következményét. Lehet, hogy Isten ezt nem is akarja elvenni. — Elkísérhet ifjúkori bűnöm — kegyelemnyerés után is — az életem gyenge pontjaként, amelyen mindig könnyebben kísérthet meg a sátán. Ebben azonban Isten mindig kész győzelemre segíteni s a legyőzött bűnt még erőforrássá is lenni.

„Milyen a szándékos vétkezés?"

Úgy érzem, hogy én még most is teszek olyat, amiről pedig tudom, hogy rossz. De nem azzal 'az elhatározással, hogy én pedig most rosszat akarok tenni. Mondhatnám megalkuvásnak. De a név nem fontos, fő, hogy bűn. Zsid. 10:26-tal kapcsolatban kérdezem."

Amit magyarázatul fűz hozzá a kérdéshez, abból kitűnik, hogy nem arra a szándékos vétkezésre gondol, amelyre nincs többé bűnbocsánat. Annak a magyarázata a folytatólagos igékben, a 29. versben van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megnyugodjék a jelenlegi állapotán, amelyben nagyobb lehet az emberfélelem, mint az istenfélelem, vagy az önmagának való kedvezés, mint az Úrnak való. Cselekedjünk a hitünk mértéke szerint. Ha többet teszünk ennél, az csak emberi erőlködés lesz, míg ha hitből tesszük, akkor nemcsak szinte magától megy, de szeretetből és szeretettel is történik, és az igazságot nem a szeretet megcsúfolásával tesszük. Ha pedig nincs hitünk megalkuvásunkkal szemben, akkor adjunk érte hálát, hogy ez így kiderült s kérjük és keressük közvetlenül is és közvetve is annál, Aki egyedül adhatja.

Szerb Anna: „Megtörteknek szabadulást..." 216 oldal. Ára 6 P. — Bizonyságtételek gyűjteménye ez a könyv. Részben a „Gute Botschaft" c. német mű fordítása, kiegészítve magyarországi tapasztalatokkal. A magyarországi bizonyságtételek közt nem egy olyan esetről van szó, amelynek szereplőit sokan ismerik. Hatalmas ellensúly a hitetlenséggel szemben ez a kb. 50 bizonyságtétel. Az imameghallgatások közt eféle esetekről van szó: valakinek új szeme fejlődött a szemüregeiben; rákos betegek felépülnek; hátgerincsorva- dásos meggyógyul; csonttörés estétől reggelig összeforr; sérv, bélcsavarodás a veszedelmes műtét előtt percek alatt rendbejön az imádság nyomán; elmebeteg noimálissá lesz; epileptikusok megszabadulnak a kórságtól; általános vérmérgezésből menekül ki a beteg, üszkösödés, orbánc stb. gyógyulásának csodálatos eseteit olvassuk sok olyan leírás közt, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy van szabadulás minden betegségből és bűnből az Ür neve által.

6 ÉLŐ VÍZ