Élő Víz, 1943
1943-május / 2. szám
ELŐADÁS „Ti vagytok a földnek savai"* Jézus minden követőjének, megváltottjának küldetése van. Nem ok nélkül vagy a földön! „Ti vagytok a földnek savai.” Itt a földön feladatot, hivatást bízott reád az Ür. Minden öt kell hogy szolgálja, mindenkiben kell, hogy ö dicsőítse meg magát! A hitetlenekben meg fogja mutatni az ö haragjának és ítéletének a dicsőségét, a hívőkben pedig az ö szereteté- nek dicsőségét, amikor küldetéssel bízza meg őket. Jézus példát használ, hogy annál világosabban álljon előttünk küldetésünk. Hogy hasonlatát megértsük, három kérdést kell feltennünk. Mi történik, ha nincs só? Mi történik, ha van só? Mi történik, ha megromlik a só? Amit az egyes kérdésekre való válaszban megállapítunk, azt mindjárt alkalmazzuk is a keresztyén ember életére, hiszen maga az Úr mondja: „Ti vagytok a földnek savai." I. Mi történik, ha nincs só? Hogy milyen nagy fontosságú a só, azt tulajdonképen akkor tudnók meg, ha egy szép napon eltűnne. Lgyszer Édesanyám kifelejtette kenyérsütéskor a kenyérből. Szinte élvezhetetlen volt a kenyéri Alig vártuk, hogy elfogyjon. Isten úgy teremtette meg az élő világot, hogy minden élőlény számára nélkülözhetetlen a só. Az állati szervezet is megkívánja, hogy kapjon idönkint sót. Kisdiák koromban tanultam, hogy az embernek évente fejenként legkevesebb kilenc kiló sót kell elfogyasztania. Ezért nélkülözhetetlen! A földi élet, a világ is elhordozhatatlan, „élvezhetetlen" lenne „só” nélkül. A földnek, a világnak is nélkülözhetetlenül szüksége van sóra. A föld, a „világ sója" a keresztyének, a tanítványok. Ügy, hogy benne élnek. A sótlan kenyér élvezhetetlenségén nem sokat segített, ha kívülről megsóztuk; bele kellett volna sütni a sót, hogy az teljesen átjárja. Ezért imádkozott így Jézus: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (Ján. 17 : 15.) Jellemző, hogy Jézus, mielőtt a sóhoz hasonlítaná tanítványait, előbb üldöztetésükről beszél! A tanítványokat ez a világ megveti, gúnyolja, üldözi, pedig nélkülözhetetlen só néki Krisztus tanítványa. Csak általa válik elhordozhatóvá ez a világ Isten és ember számára egyaránt. Isten Ábrahám közbenjárásáért könyörülne Sodomán és Gomorán a 10 igazért. Az embert is a tanítványokért áldja meg Isten. Luther szerint e világnak semmije sem lenne, sem gabonája, sem ruházata, ha Isten, miközben felhozza napját és esőt ád az igazaknak, nem tenné ugyanezt érettük a gonoszokkal is. Lábán maga is bevallja Jákob előtt: „Ügy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Ür." (I. 30:27.) Fáraót és az egész .Egyiptomot „Józsefért" áldja meg az Úr (I. Móz. 39:5). Háborús napokban kezdünk sok mindent becsülni, aminek a létezésével azelőtt nem sokat törődtünk. Milyen mély hatású volt először gondolni arra, hogy kevés kenyeret fogunk kapni és azt is jegyre! Így lennénk a sóval is, ha eltűnnék; és így lenne ez a világkeresztyénséggel is: akkor érezné meg, mit jelent számára a keresztyénség, *) *) Nagytarcsán a Gyülekezeti Közösségek Konferenciáján 1942. IX. 5-én elhangzott előadás. Krisztus tanítványai, ha nem lennének! III. Móz. 2:13. szerint minden áldozatot meg kellett sózni! Só nélkül semmit sem volt szabad áldozni. Az áldozat az első szövetség látható megnyilvánulásainak egyike Isten és az ö népe, Izráel között. Az első szövetség. Isten a mai világnak semmiféle áldozatát nem fogadja el, ha azokban nincs része a „föld savai"-nak, a keresztyén- ségnek! Küldetésünk van! Isten előtt semmi nem állhat meg, amiben nincs része az igazi Krisztus-hitnek. II. Mi történik, ha van só? A só ízt ád. Hogyan? Bele kell tenni az ételbe! Csak így élvezhető az étel is, meg a só is. Ezért bibliaellenes pl. a remeteélet, a magábazárkózott keresztyén ember élete, a nem misszionáló, .de magának élő közösség! „örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal" — az ember magától azt sem tudja, hogyan kell élni, ezt is meg kell tanulnia. Vájjon teszed-e más számára elviselhetőbbé az életet? Vájjon tanulhatják-e mások tőled, hogyan kell élni? Az örömnek, fájdalomnak meg tudod-e adni mások életében a helyes izét? Vagy ellenkezőleg, teher vagy mások számára? Azt láthatják tőled, hogyan nem k'ell élni? Küldetésed van! A só észrevétlen, szerény. ízlik az étel: senkinek nem tűnik fel, miért. Nem „kiabál" benne a só: nekem köszönhető! Akkor már nem lenne ízletes az étel: ép önmagával, legjellemzőbb tulajdonságával kerülne ellentétbe! Eszünkbe sem jut étkezés után azon gondolkodni, hogy éppen az észre sem vehető só miatt volt oly ízletes az étel, a kenyér. Tudsz-e háttérben maradni? Tudsz-e észrevétlenül, szerényen, csendesen, zaj nélkül szolgálni? (Ézs. 42:2!) Tudsz-e meglenni minden-minden elismerés nélkül? Mennyi munka szűnik meg Isten királyságában azért, mert nem tudunk így szolgálni, mert hiányzik nékünk az elismerés! Mennyire el tudsz csüggedni ezért! Mennyire várod, hogy észrevegyenek, elismerjenek. Só-keresztyén vagy?! Csendesen felelj magadban erre a kérdésre. Re- ményiknek van egy szép költeménye: „Akarom" a címe. „Akarom: fontos ne legyek magamnak . .. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas. mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek kendő, mely könnyet töröl, Legyek csend, mely mindig enyhet ád .. . A kéz legyek, mely váltig simogat. Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, nézik-e vagy sem ... Legyek drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam . . ." Tudsz-e Istennek adni minden dicsőséget? Jézus vallomása erre a kérdésre ez volt: „Emberektől dicsőséget nem nyerek" (Ján. 5:41). Tudsz-e imádkozni a 115. zsolt. 1. versével: „nem nékünk Uram, nem nékünk adj dicsőséget!" — vagy fáj, ha nem kapod meg a kívánt elismerést? A zsugori ember falhalmozott pénzével vétkezik az állam ellen, a szolgálatban, hitÉLÖ VlZ 3
