Élő Víz, 1943

1943-május / 2. szám

ÉLŐ VÍZ EVANGÉUZÁCIÓ A hitrejutás útja Ap. csel. 8 : 26—40. II. Az embert kereső Isten. Nemcsak az ember nem tud élni Isten nélkül, ha­nem Isten sem tud élni ember nélkül. Hiányzik néki *az ember, — ha hiányzik. Pedig ö a mennyben lakik, ahol — úgy hisszük — nincs hiányérzet. Nincs is ott hiányéi zet., de csak az üdvözített embernél. Az üdvözítő Istennél azonban vrin. Hiányzik neki a még hitre nem jutott ember. Pedig ö gazdag Isten. Kövekből is teremthet ma­gának fiakat. Mégis hiányzik neki az ember. Ha nem igy volna, nem folytatódnék a történet úgy, amint folytatódik. Elindul a szerecsen főember Jeruzsálemből haza­felé. Hazamegy anélkül, hogy megtalálta volna Istenét. Ugyanakkor elindítja Isten Samáriából egyik emberét a szerecsen főember után. Nem valami ráérő embert küld utána. Samáriában ugyanakkor nagy ébredés van. Sokaság gyűl össze mindig az ige hallgatására s egy szívvel-lélekkel figyelmez azokra, amiket hall. Jelek követik az ige hirdetését. Tisztátlan lelkek távoznak a megszállott lelkekből. Nagy öröm tölti el a inépet. Simon varázsló is a hívőkhöz csatlakozik. (Ap. csel. 8 :5—25.) Az egész ébredésnek emberi vezére Filep. Isten ezt az embert szólítja ki a munkából. Samáriá­ban fehérek a tájak az aratásra s ő mégis a Gáza felé vezető járatlan útra küldi el az aratás vezérét. Nem elég világos bizonyíték-e ez arra, hogy mennyire hiányzik Istennek a szerecsen főember s mennyire keresi őt azért, hogy magáévá tegye. Nemcsak ez a történet az egyedüli, amelyik az em­bert kereső Istenről beszél minékünk. Lukács evangé­liumának 15. fejezetében is otthagyja a pásztor 99 bá­rányát, mert nem tud belenyugodni abba, hogy hiány­zik egy s elindul keresni. Ugyanebben a fejezetben a szegény asszony sem tud belenyugodni abba, hogy el­gurult egy drakmája, hanem mindent felforgat azért, hogy megtalálja. Hogy emögött a kereső munka mögött milyen nagy a keresésre indító hiányérzet, azt öt szempont kieme­lésével lehet megmérni. A hiányérzet nagyságát meg lehet mérni azon, hogy milyen kicsiny hiányra reagál már a szív. Isten­nek annyira hiányzik az ember, hogy egy ember is hiányzik. Ezért küldi Fiiepet egy ember után. Ezért megy a pásztor egy eltévedt bárány után. Ezért keresi a szegény asszony az egy drakmát is. Másodszor a hiányérzet nagyságát mindig meg le­het mérni azon, hogy mi minden nem tudja elfelejtetni a hiányérzetet. Az igazi hiányérzetnél sohasem tudja elfelejtetni az, ami van, azt, ami nincs. A pásztornak hiába van 99 báránya, a századik után indul, hogy megkeresse. A példázaíbeli asszonynak is hiába van 9 drakmája, a tizedik után sóvárog. A tékozló fiú aty­jának bánatát sem tudja elosztani az, hogy az egyik fiú otthon maradt, vele, mindig az után sóvárog, aki elhagyta őt. Istennek annyira hiányzik az az ember, aki nem az övé, hogy utána való vágyódását, szíve bánatát nem tudja elfelejtetni sem az angyalok serege, sem a hívők tábora. Harmadszor azon lehet megmérni a hiányérzet nagyságát, hogy milyen erőszakosan tör valaki a hiányérzet kielégítésére. A szerecsen főember történe­tében is egy szekéren haladó embernek küldi utána Isten Filipet. A szerecsen főember szekere előtt bi­zonnyal jóvérű paripák voltak, Filep pedig gyalog járt. Lehet-e emberi józan számítás szerint remélni azt, hogy Filep, a gyalogos, utoléri a szerecsen főember kocsiját. Csak azok cselekszenek ilyen ésszerűtlenül, antilogikusan, ak;k nem az értelmükkel vetnek szá­mot, mikor cselekszenek, hanem szenvedélyük hajtja őket. Ilyen, minden józan meggondolással szembeszálló módon dolgozik az iszákos az italért, a morfinista a morfiumért. Ilyen szenvedélyesen sóvárog Isten az ember után. A nagy vacsoráról szóló példázatban (Luk. 14 : 16— 24) annyira nem bírja a nagy vacsora gazdája üres helyek látását, hogy ezt a parancsolatot adja a szol­gájának: „Kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megtel­jék az én házam." Negyedszer megméri a hiányérzet nagyságát az az áldozat, amelyet hajlandók vagyunk meghozni azért, hogy hiányérzetünk kielégíttessék. Isten hajlandó fel­áldozni a samáriai ébredést a szerecsen főember meg­téréséért. De hajlandó volt feláldozni egyetlen egy­szülött Fiát is azért, hogy üdvössége legyen az elkár- hozottaknak. Isten mindig hajlandó feláldozni azokat, akik az övéi, azokért,. akik még nem az övéi. ötödször meg lehet mérni a hiányérzet nagyságát azon, hogy milyen öröm születik a hiányérzet kielé­gülésekor a szívben. Lukács evangéliumának 15. feje­zete szerint egyetlen ember megtérése olyan öröm Isten számára, hogy egyedül nem tudja elhordozni, összehívja angyalait s úgy örvendeznek együtt egyet­lenegy ember megtérése fölött. Ennyire hiányzóm én is Istennek. Ennyire keres engem is. Ennyire vár haza. * * * Hogyan keresi Isten az embert? Ügy keresi, hogy hívja. A szerecsen főembert is ö hívja ei. Hamarább keresi tehát őt, mint ő az Istent. Jeruzsálembe hívja őt. Vannak ugyanis helyek, ahol Isten találkozni akar az emberrel s ezt nem az ember jelöli ki, hanem Isten. Meghívását legtöbbször nem is élezzük Isten meghívásának. Nyoma sincs a bibliában annak, hogy hogyan jutott a szerecsen főember arra a gondolatra, hogy Jeruzsálembe menjen. Ha egy evan- gélizáció, vagy egy konferencia résztvevőit végigkér­dezgetnénk, hogy miképen jutottak el az evangéli- zációra, vagy konferenciára, a legkülönbözőbb feleletet kapnánk. Az egyiket egy meghívó, a másikat egy ba­ráti szó, a harmadiKat talán egy átszenvedett nagy életfájdalom, a negyediket talán egy érte mondott imádság hozott el, de mindezekben Isten hívó szava csendült fel. Továbbá úgy keresi Isten az embert, hogy utána­ÉLÖ VÍZ /

Next

/
Thumbnails
Contents