Élő Egyház, 1972 (7. évfolyam, 19-20. szám)

1972 / 20. szám

mindennapokban, hanem az álmaid valósága. Ez emel fel, ez visz tovább s legszebb akarataid ez próbálja!.....

'LADÁNYI ZSIGMOMDNAK is álmai valósága sugallta, milyen legyen a genfi templom-ház s magyar nyomda, magyar könyvkiadás volt a Mr.John Szabó- Taylor álma.

PaDANYI-GULYÁS BÉLA, Genfben élő köziróval beszélgettünk nemrég.

Otthon parlamenti képviselő volt s a Pro Libertate svájci szabadegyetem, amit ö hozott létre, tizedik évfordulóját készül megünnepelni. Most létrehozták a magyar irodalom-barátok genfi körét. - Nyomda kellene a Kör-ben tömörült Íróknak! Jó lenne, ha a nyomda is helyet kapna a templom-ház akcióban, - mondotta nekem.

Az ÁLMOK, mint valótlan valóságok még, s a viziók egyre-másra kelnek, támadnak a lelkekben. - A ti genfi ügyetek haladásának örülök, - Írja Dél-Amerikából SZaBO Imro lelkipásztor. - Bástya vagytok, s lesztek - nekünk - Európában, amelyik mégis csak újra és megint bölcsője lehet egy nagyméretű emberi egyetemes megujúlásnak. A mi kis, de erős magyar kártyánk is ott van ebben a nagy játékban, s azt nem dobálhatják már el sem külső, sem besö elleneink, - irja tovább. -- 2 -PADANYI-GULYAS JENŐ USA-i levelei is annak a bizonyságai; hogyan teng, s éled föl szétszórt szigeteiről a magyar szellem még egy ilyen ügy kapcsán is, mint a svájci magyar ház-templomépitÖ mozgalom. Nevét a Teleki páli időkben, ahol -, a mi nemzedéki korunk idején talán egyetlen egyszer sikerült összefognia az értelem keresőinek, cikkei tették országosan ismertté, naint akkor fiatal képviselőét..Mi diákok voltunk még, amikor kapcsolatok szövődtek köztünk.

Padányi Gulyás Jenő a mai fiatalságot mutatja be, amikor igy ir:

... Résztvettem a clevelandi Magyar találkozón is. Délután otthagytam az "öregek" tanácskozásait s benéztem abba a terembe, ahol a fiatalok voltak.

Tudod miről folyt a szó ? Egyikük feltette a kérdést: emeljék fel a kezüket, akik a mai vallásos bizonytalanságból egy új magyar vallás útmutatása szerint szeretnének kiigazodni. Valami nyolc kéz emelkedett fel. Második kérdése az volt: hányán szeretnének egy Krisztus tanítása szerinti magyar vallást, függetlenül a meglevő felekezetektöl? Kétszerannyi kéz emelkedett fel. Apró kis tünet, de elgondolkoztató, hogy negyven-ötven amerikai magyar fiú és lány ilyesmin töri a fejét és ezt a kérdést hozza fel Amerikában, összejövetelein.

A megfigyelés s a tapasztalások leirása persze, a vallásban is életesebb, authentikusabb, ha ebben saját hittapasztalásunk, hitvallásunk is bennevan. A levél Írója vall erről:... éjjeli óráim javát Krisztus tanításainak fáradhatatlan tanulására fordítom, annak minden korunkbcli hűséges magyarázóját számbaveszem... vagy legalább is erősen igyekezem a gondos számbavételre Millióm James-töl Teilhard de Chardin-ig, költőket, prédikátorokat, és Isten országának figyelőit, a természetbúvárokat is ideértve....- irja levelében.

Aki igy él, az joggal állíthatja egy "templommal" kapcsolatos vélekedéséről, hogy: ami kevesebb,az nem elegendő.

MI LEGYEN A CÉL? - hangzik az első kérdés.

Mert mindennél fontosabb annak elhatározása, hogy ház legyen-e, vagy esetleg múzeummá szikkadó "templom"? Azt hiszem, Isten háza kell legyen ez az épület, - folytatja a levél Írója, - de esetleg alapjaiban új elgondolással. Bátran, ahogy az idő parancsolja.