Élő Egyház, 1972 (7. évfolyam, 19-20. szám)
1972 / 19. szám
/Église vivante/-1972 -DIÓSZEGHY T'IBÜR : IMA Perlekedtem Uram sokat Teveled, szélmalomharcom révületében, hívtam és tagadtam egyszerre neved, mégsem tagadtál soha meg engem. Bölcsöm és révem csak Te, Te maradtál, kezed biztosan vezette kezem, némán több voltál igérö szavaknál, nem kérdezted, hogy megérdemelem? Koppány szivembe lelked csendje jött el, nem számonkérön, szinte hangtalan, csodáid láttam hirtelen szemmel és Benned megtaláltam önmagam. Azóta nincs árnyék, befedi Fényed, virágként bontom benne szirmomat, nem riaszt földi +1feszitsd meg!" Ítélet, csak Te Ítélhetsz fölöttem,Magad !...•íi- *A "LÁTHATÓ ISTEN": Látom őt a csillagtejutakban. -Látom az asszú falevél férgeinek életében. -Látom az emberi lángész remekeiben. -Látom saját sorsom rejtélyes fordulataiban. -Látom nemzetem csodateljes történetében. -Látom az üres papírlapon előttem. -Nincs olyan nagy, és nincs olyan kicsiny, hogy öt ne látnám. S nem félek kimondani, hogy a nagy és kicsiny között, aki középen áll, az az ember Nem a csillagos ég, de az ember az istenség igazi tanúja. - A nap csak eszköz, a föld a cél, bárha ez forog is ama körül: s a mindenség közepe nem a Syrius, hanem az emberi szív, mely megtelt Istennel. /Jókai Mór egyik - 1879.-i beszédéből./ Hozzád kiáltok szüntelen T e erősíts meg - Istenem ! Add, hogy bánat, s titkos bűnök Szivemet elkerüljék. Ne rágjon ártó féreg A T e fádon, Istenem I Lelkemet teelébed viszem Tekints rám kegyelmesen o _ Ámen. //Szegö-Karap Klára.
