Élő Egyház, 1970 (5. évfolyam, 16. szám)
1970 / 16. szám
- Ik ~ IDEGEN aenekritikások Bartók müveit szigorú forma, zártsága- és belső fegyelmezettBégé miatt is egy egy matematikai képlet levezetésének minősítik» Ebben az önmaga-alkotta formában hatalmas erők feszülnek a szó leg. sorosabb értelmében. Dinamikájának fokozódása éppen az állandó fékentartottság nagy feszül sége,~ sajátos magyar .jelleg is! Népnyelv! kifejezésmódunk gyökeressége is ez. Ez az ismét oly eredeti magyar mivolt és minőség költőink a'Íróink füveiben természetesén, sokkal közérthetőbb és feltűnőbb is lehet. De Bartók zenéjében, s a tiszta hangszeresben is persze, igen sok a látomásos mozzanat. Ecy-egy elhaló, vagy felszökkenö hangra következő pillanatnyi kiszélesedés valamiképpen a. térbeliség pillanatnyi odavetlilése. A XX-ik zongoraversenye, os az erőteljes villódzás, ez a szakadatlanul feszultsóges iclíejezés olyan,- mintha Ady "lidérces messze fényci'l lobbannának fel előttünk zenei ihletetts égben. AZ EGYIORT. MAGYAR ZEÜIC ÍLET1EK mindig ir. nagy eseménye volt, amikor Bartók Beethovent zongoráztam Azt a belső erőt, nagy-nagy fesséltséget. felviharzásokat, amik Beethoven lelkében még ic’ij.likUsra', pastoralrsra lesirrj.lt állapot jában is ott éltek, talán senki sem tudta olyan természetes őszinteséggel élni, mint Bartók, Ez az, amit az alkotók spontán e gymá s r at alálá s ár.a k, ken zsenialitásánál: nevezhetünk. Hiszen természetes folyamat az, hogy épp a legnagyobb alkotók műveinek értelmezése, előadása, s felfogásuk különbözősége egyéni, személyes jellegi marad. Viszont a törekvés éppen az, hogy újra és újra behatoljunk abba, ami az egyes müveknek független sajátja tőlünk s célzatosságainktól.. Beethovent is cl lehet finomítani, mozartositani, lágyítani, vagy nondjuk igy:elálmositani, s a mfiélvozet mégis kétségtelen. De Beethoven Bartók-i előadása átélés is. Ez azt mutatja, hogy az alkotó £zellem háborgó, vagy csituló, vagy emelkedő élményvilága húrjain állandóan játszik a skálája, s élményvilága annyira tág és bő, logy benne nemcsak az életnek, de az egyetemes létnek is mind űjabb-újabb értelmét mT * **Ty Beethovenben, is a népzeneiség s a természet szinei,hangjai az. önmagát meglyitó ihletek. Ezek azok a külső "hatások", azok az életmozzanatok, amelyeknek érintésére a zeneköltö lelkében hatalmas szimfóniák születnek. S legjellemzőbb rájuk az erő, í kitörésben fékezett, tehát annál feszültebb erő. S éppen ez az, amiben Bartók 'találkozik" vele!Ebből az erőből egészen más a "váltások" értelme, mint azoknál, akik Beethoven világának csak a magasságait élik, de néni a mélységekből feltérőét.. A Beethoven - Bartók viszonylat is azt a tételt erősíti, hogy költőt csak cöltöi lelkiség képes élni, együtt-élni s együtt, újra meg újra formálni ugyanazt a A szell.emtudományok művelőinek, tudósainak is költőiségek átélésére való :épességben valójában költőnek is kell lenniök, EUROPEUS.-íbbbíbbbíb;- -:bbbbbbb;acnoc««e*9* • ?ef>o*oonttc 0 . Szikár, szigorú zenész, hű magyar (mint annyi társaid közt, - "hirhedett") volt törvény abban, hegy éppen e nép lelke mélyéből, ahová leszálltál, hogy épp e mélység még szűk bányatorka hangtölcsérán át küldted a sikolyt föl a hideg-rideg óriás terembe, melynek csillárjai a csillagok ? » Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz,;ki btuzsikád ujjaival tapintva lelkünk, mind odatapintasz, ahol a baj s béh különös, beh üdvös irt adsz azzal, hogy a jaj siralmát, ami fakadna belőlünk, ■ de nem fakadhat, mihelyettünk - kik sziv-némaságra születtünk kizsnged ideged húrjaival! így ir Bartókról Illyés Gyula költő a róla szerzett versben. ( - A költő felel c.kötet.)-x- •>;* ■?;- * ■ír -íf- *
