Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)
1969-09-01 / 17. szám
SZÉP-MaGYAR SZÓ: ,, . . . (.A párizsi • - 13 -"Uj-Honfoglalás"után.) "Már negyedik éve hullatom a Millstone Ridge-i erdőbe a szavakat. Fák és bokrok közé ültetem őket az amerikai őszben, hatha átütnek az avaron és tavasz ra kinőnek. Magyarul beszélek a leveleknek, és zizegve visszafelelnek. A madarak kórusában magyarul énekelek, és maguk közé fogadnak. A tücskökkel álmatlanul cirpelem végig az éjszakát. (Lehet-e aludnia annak, aki anyanyelvét félti?) Az őszi erdő hulló leveleit, letört ágait, kopaszodó fáit úgy nézem, mint egyre vénült nyelvemet idegen évszakok változásai között. Mennyi marad belőle, és gyermekeim fülében meddig tart varázsa a más ütemű, új dallamú mindennapok között? Kertünktől, a hegytől és a gondomat értő erdőtől kerek tanácsot, hogy mit tegyek“; A méhekkel járok mézet gyűjteni, és kaptáromba rejtem, táplálékul a keserű évekre. Hitetlen füveknek feleselek, és a tátongó sziklaüregek kétkedést kiáltó száját lezárc Miért is ne lenne igazam, ha a Balatont, a Tiszát, a Dunát, a Hernádot, a Marost, a hármas Köröst, s a Szamost idehozom? Miért is ne lehetnék erős, ha itt is az otthon" hegyekre állok s a Hortobágyra lekiáltok? Miért ne hajtanának ki újra ágaim, ha az otthoni gyökérből táplálkozom, és az egész földön földemet magamban hordom? Viharra várok folyton, hogy a szélbe kiáltsak s hangomat a hegyen és tengeren átvigye azokhoz, akiknek fülében éppen olyan édes a szó magyarul, mint az enyémben. Ha hallani fogják mindnyájan odaát, és én itt hallani fogom, ha hozzám szólnak, virágos lesz újra minden ágam, és teljes lombú fámat a Housatonic River, vagy a Hudsoi a Tisza, vagy a Szamos partján is megcsodálják." FLÓRIÁN Tibor:Beszélgetás * * * ■**■** a Millstone Ridge-i erdőben. •&- -)(- v(- -)r v(- ~/c ~/c ~/~ -/<■ -/(" _/(_ *>c -Jr xxxxxxxxxxxxxxxxx Új reformáció. (Kivonat dr.KISS Ferenc, volt neves budapesti orvostanár (1389 - 1966) cikkéből. Megjelent a"Keresztyén Testvérgyülekezet" (magyar szabadegyházak) közlönyében. ) ...A mostani történelmi idők mindenütt igazolják az evangéliumi keresztyének bizonyságtételét. A történelmi erők megszabadítják a keresztyénséget az idők folyamán magára vett sallangjaitól: világi hatalmától, vagyonától, túlméretezett világi szervezeteitől... és igy tovább. Ezek helyett a világi támasztékok helyett a keresztyénség minden fajának vissza kell ülnie az apostoli idők háromlábú székére. E szék biztosan álló lábai az első keresztyéni idők tanúsága szerint ezek: 1. / Foglalatosak voltak az apostolok tudományában,( ami a Szentirás), 2. / a közösségben,( a kenyérnek megtörésével együtt) 3. / és a könyörgésben. (Ap.csel.2,42.) Ezeket mind megtették, valahol csak kétten-hárman összejöttek, még a katakombákban is. Birták és tapasztalták Jézus Ígéretét, hogy " ahol ketten vagy hárman egy akarattal összejöttök az én nevemben, ott leszek köztetek". Ne gondolja senki, hogy az igazi evangéliumi keresztyének élete csupán ebbö] a közösségi, gyülekezeti mozzanatokból áll... A hivő keresztyén életének nagyobb része nem a gyülekezetben, hanem a gyakorlati életben zajlik le. Ott adja le a Szentirásból, a gyülekezet lelki közösségéből ás az imádkozásból nyert erejét. Ha az e/yéni és társadalmi vagy nemzeti életnek nincs felfrissitö, megújító ereje,mint a tüdő a vérnek, akkor annak erkölcsi (szellemi) vérkeringése beteg... Az új reformáció nem új tömegegyházakat fog létrehozni, hanem őszinte, bensőséges és egészséges lelki közösségeket...
