Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)
1969-09-01 / 17. szám
NYOMUNKBAN JÁRÓ HIT: 2 Jugoszláviai levél. ...Nagyon örülök, hogy ezelőtt négy évvel, nem mással, mint a távolságokra is haté lelkem erejével rádkényszeritettem a templom-építés tervét, s kézimunkaküldeményünkkel a genfi vásárra, az indítást is megadtuk hozzá. Tudom, hogy szétszórt emberek fejszéjének nagy gond ez, de lehet-e másképen vállalni a magyarság életes gondjait, felszithaté-e a parázs a kihunyó lelkekben, ki lehet-e térni a százados testvérharcok elöl, leküzdhetjük-e a javak bírásáért folyó önzést, - a minden alkalmatlan ügytől elkülönülő törtető-kedélyt, a szépnek-látszásból minél előbb való beolvadási-hasonulásé tendenciákat, önegyéniségünk megtagadásával megszegényitve az embervilágot; leküzdhető-e ez bármivel is jobban bennünk, mint - elérhetetlennek Ítélt, nagy, ember-nöttetö tervvel ? -Csak hit-s akarat kérdése a siker! Pár ezer forró, magyar szív kell hozzá. Hosszú, áldozatos munkára edzett szivek s a magyar lélek megveti lábát nemzedéki időkre Genfben , otthont teremt s Genfben is "otthon" veszi magába eztán e lélek az "eszmét", s hozza-viszi, tovább-adja "haza", mindenüvé, ahol csak élünk a földön. Honfoglalás ez a szellemilelki világban s ha hajdan szükség volt erdélyi fejedelemségre, külön élő magyar államiságra,, úgy van szükség e genfi magyar jelenlétre:a lassan valóban mindenki Európájában! - Látások szülessenek, indíttatások sugározzanak szét az emberi egybeforrásra-, egybetartozásra; hitek szülessenek s induljanak a krisztusos emberközösség egybeszerkesztése érdekében! Ha tagadnék is: az Élő Egyház kezdi egybeforrasztani a sziveket! Várjuk, meritünk belőle. De ha nem is merítenénk, öröm, hogy - van. - A"Ház-at is nevezzétek el Élő Ház-nak; Élet Hazának, oly "templomnak", melyben élő lelkek épülnek fallá, kővé; olyan "templom" legyen, melynek él a fala, köve! S aki áldoz, az tudja, hogy önmagának|áldoz, önmagának ad, gyűjt, mert közös célra áldozik. Csak a fölösleget adni: nem áldozat! Isten abból kiván tőlünk, ami nekünk is kell. Ez az igazi áldozat, mert az'áldozat: lemondás. - Áldozat nélkül pedig nincsen semmi! Sem jelen, sem jövő, sem szeretet, sem igazi emberi közösség. Nép, nemzet sincs, Egyház sincs, igazi társadalom sincsen igazi áldozatok nélkül! Az áldozat éppoly nöttetö erő, mint a vesztés, mint a szenvedések! Bárcsak hű maradna ehhez a kint szétszéledt magyarság, a mi örömünkre, lelki-szellemi gazdagodásunkra!... . Szives barátsággal: Békássy Zoltán, Zombor. NÉHAI THOMKA VIKTOR : * * * * * * * Debelyácsa-Torontálvásárhely-i lelkész halála előtt Írott leveléből: .... Nem szabad csüggednünk a nehézségek láttán; szavunk s áldozatvállalásunk olyan, mint a kürt, amely sziveket mozgat meg! Ne feledd! Ügyünk az Űr ügye. Nem mi számítunk, de a fény, amit lelkűnkben az Úr gyújtott, hogy világoljuhk, s elégjünk, ha kell, a többiekért, - Ne engedje a jó Isten, hogy megtörjön lelked! Mi most tataroztuk a templomunkat, ezt a gyönyörű református kathedrálist, hét és fél millió dinárért, évi költségvetésünk duplájáért. Milyen jó ilyenkor a nagy gyülekezet körülötted: a négy és fél ezer lélek. Én megtörhettem, de ők körülvettek, segitségemrejöttek s évzárás előtt minden adósságunkat kifizettük. - Neveitek, Írásaitok ébresztöleg hatnak ránk, vigyázatra serkentenek az örök isteni kegyelemből reánk maradt "kincsek" felett. Titeket viszont mi látunk nehéz sorsotokban. Lélekben s imáinkban ezért veletek vagyunk. S mindez lehetséges a "békesség fejedelmé"-nek jogara alatt. -Igaz szeretettel: Thomka Viktor.
