Élő Egyház, 1969 (5. évfolyam, 16-17. szám)
1969-01-01 / 16. szám
« 10 -/á délszlovákiai magyarok. - Folytatás.-) A"szocialista realizmus“-tűzkeresztségén áthaladt költö még mindig a csata előtt érzi magát, A"va'gy élni-vagy halni "realizmusával igy énekli meg a délszlovákiai fiatal nemzedék élményét:"A ráolvasással bűvöltek, néztek és egyre inkább látni is akartak. - A védteleneket felmenti az idő ügyésze, de ki menti fel a költőt, aki érzi: bünösebb mindenkinél, mert nem gondolkozott a legnagyobb szükség idején..." (Gyurcsó István:Ki a bűnös? c.verse. Megjelent a pozsonyi"Hét"196ő.V.26.-21-ik sz.ban.) S nemcsak a költők, a gondolkozó ifjak is igy tépik magukat, amint terhes aggyal élik a foganó Gondolat valósága kinjait. Ez egyikük igy szemlélteti önmagán: "Harcok, kegyetlen, lecsilapithatatlan harcok dúlnak az ember lelkében. Nincs megállás, nincs visszakozás. A gondolat - születése pillanatában még csak erjedés - de később már követelés, nyilvánosságra kívánkozó, más emberek lelkében tovább élni óhajtó erő. Erő, amely tulajdonosainak sokasodásával hatványozva nő. Gondolat! Indulj hát hóditó utadra s szülj tetteket a csehszlovákiai magyarság örömére!"(Takács András: Miért nincsen a csehszlovák televíziónak magyar nyelvű adása? c. cikke. "Hét" c. újság, mint f ént.) A szabad, kisbirtoktól megfosztott magyar vidék fiatalsága belemenekült a kétkezi munkás sorsba, magyarnyelvű tanonciskola-látogatás lehetősége nélkül. Kladno vidéke, a szenes Ostrava bányái magyarokkal telnek meg. Agcsernyötöl Cheb-ig, mindenütt magyarok végzik a másodrendű munkát, - panaszolják az ifjú szociológusok. N.László Endre:Cáfolják meg, ha... cimü cikkében igy ir erről:(Új ifjúság, 1963 nyara): "Osztrava bányáiban beszéltem a brigádistákkal... magyarok voltak -Garamszentkereszt kohói mellett is -a segédmunkások magyarok voltak és Zsolnán is azok, akik a csatornát tisztították, akik a maltert keverték, akik a téglát hordták, akik a legnehezebb munkát végezték - - magyarok voltak - magyarok most is. Most már csak arra lennék kiváncsi: MEDDIG MÉG ? A fiatal tudósok felpanaszolják, hogy ezek a segédmunkás-sorsú magyarok egész életükben több munkával kevesebbet keresnek. Pedig a téglát magyarul is lehet rakni! A maltert magyarul is lehet keverni! S éppen olyan jól, mint szlovákul! - folytatja gúnnyal az idézett iró. A nyelv miatt is Dávidként indulnak harcba a rendszer Góliátja ellen. "A nyelvnek szelleme és törvénye van, - Írják a nyelvészek, - a helységnevek esetében sem lehet tehát politikai manőverezést végezni vele. - Az anyanyelv tanítását azért kell magas szintre emelni, - Írják tovább, - mert ez az ismeretszerzés csatornája s erre épül az idegen nyelvek tudása is. - Becsüljük meg anyanyelvűnket, - Írják, - és neveljük gyermekeinket anyanyelvűnkön, amelyért igazán nem kell szégyenkeznünk, hiszen oly remekműveket írtak rajta, mint az Ember Tragédiája, vagy Arany János, Petőfi s Ady versei! A délszlovákiai magyarok politikai igényét az állammal szemben Lőrincz Gyula, az ottani magyar kulturszervezetek elnöke foglalta össze. Deklarációjában sürgette a magyarok egyenjogúsítását s a magyarok autonómiáiig törekvését tűzte ki végcélképen. A magyarok különösen a kitelepítés alapját képező úgynevezett Kassai kormányprogramm revízióját akarták elérni. A szlovákok ellendeklarációkat szerkesztettek, sőt tüntetéseket is rögtönöztek, hogy a magyarokat megfélemlítsék s letörjék igényeiket. Ez ellen a manőverezés ellen is a fiatal magyar nemzedék legjobbjai léptek csatasorba., Igényüket s borzalmas gyermekélményeiket Gyüre Lajos foglalta össze: "Ne fessenek torz képet a való helyzetről" cimü Írásában. -... Mert mit akarnak azzal, - Írja,hogy ma is védik a volt Kassai kormányprogrammnak a kitelepítésre utaló részeit?...
