Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 15. szám
Kedves Olvasónk! A folyton "új utakat" kereső, "új eszméket" kergető emberi éredeklödés közepette, ez a körlevélnyi lap az állandót akarja hirdetni: a Jézus halála által megszabadult ember szabadságát! Tudjuk, hogy nem mindig sikerült ez eddig. A szemünkre is vetik olykor, hogy tűiig beletévedtünk volna a mi nemzeti életünk kultúrájába, kötöttségeibe. Kevesen bár, de vannak, akik felvetik annak a gondolatát, hogy mindezt hagyjuk el s csak Istenről, csak Krisztusról, csak hitünkről, csak a lélek dolgairól Írjunk, beszéljünk, prédikáljunk! Nem tudunk levegő nélküli növény lenni; nem tudunk emberi gyökerek nélkül élni; kint sem lehetünk el&rulói egy küzdő nép százados hitének, életformájának! Ezt sem félelemből, sem öntudatlanságból nem tudjuk vállalnij A'Nyugatra'szakadt hivő magyar, vagy volt magyar ember jelszavának Pál apostol igéjének kell lenni:"Nem vagyok-é szabad?" - "Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat?" (l,Kcr.9A*) Erre a szabadságra kell törekednünk azért, hogy visszakaphassuk, megtarthassuk, védelmezhessük egyéni, emberi, földi különvalóságunkat, személyiségünket, szabadságunkat - s vele a mi népünkét, amelynek Istentől rendelt szószólói, küldöttjei vagyunk kint. • Ezt a Jézus halála által számunkra is szabaddá lett szabadságot keresi, hirdeti, munkálja ez a kis körlevél, akkor is, ha nem mindig sikerült ezt világosan kifejeznie, A nyelv, a kultúránk, a múltúnk mindehhez csak eszköz, de olyan-eszköz, amelyet tartunk erősen, hogy enélkül el ne bukjanak a lelkek. A megfoghatatlan dolgokat illetően az-ember sokban jelképekben lát, szimbólumokban él, bennük gondolkozik. A mi Istent legkézzelfoghatóbban megjelenítő jelképünk egyik fontos eleme volt mindig a magyar lélekben a "templom". - A "templom", akkor is, ha a modern idők szerint "ház", Älet-központ neki a formája. - Ezt s nem mást jelenti nekünk a genfi magyar "templom" mozgalminak á jelképe. Köszönjük hit mindazoknak, akiket eggyé kovácsolt, összehozott, összefogott, s "együtt gondolkoztat" ez a.jelkép: a genfi magyar "templom." Köszönjük az áldozathozatalt. - Hiszük, hogy Isten adta az indíttatást, s ö jé végre viheti az ö tervét velünk! Megyünk tovább rendületlenül! Hisszük, hogy Istennek Vetszik ez s neki kell tetszeni, nem pedig az embereknek! Szives köszöntéssel: Genf, 1968,okt.havában - dr.Krüzsely József.
