Élő Egyház, 1968 (4. évfolyam, 13-15. szám)
1968 / 15. szám
12 Dr.KUPA László (Genf): (Olvasandó:Máté ev,$/ö.v.) Emlékezés néhai BURGERT Anna^ü a magyar gyermekek svájci nyaraltatási akciójának titkárnője életére. Burgert Anna, a Svájcban élő magyarok "Annus nénije" ez év augusztus 20.án elment, de ezúttal nem valahova a magyarok közé. - Az Örökkévaló hivta meg. Végkép befejezte földi útjait. Nagyon sokan vagyunk, akiknek hiányozni fog, 1887-ben született Budapesten. Tanítónő lett. Egy ideig Becsben, Drezdában nevelösködött, azután az egyik budapesti iskolában tanított; szegény családok gyermekeit tanította Angyalföldön. Ez volt a hiva.tása: azokkal a gyermekekkel.foglalkozni, akiknek különösen sok szeretetre volt szükségük. Ilyen hivatása volt Irlet Károly akkori bádeni lelkésznek is Svájcban, aki az első világháborút követő nyomorúság idején segített a magyar gyermekek sorsán, szivébe fogadva őket. Munkája nyomán vonatok indultak Magyarországról vézna gyerekekkel, hogy nehány hónapos svájci tartózkodás után piros-pozsgásan térhessenek vissza hazájukbel Magyar részről ezt a munkát a Magyar Gyermekvédő Liga szervezte s 1920- ban megbízta Burgert Annát, hogy ezt a sok évig tartó akciót Irlet Károly irányításával végezze Svájcban. Szivét, lelkét adta a gyermekekért. így lett e gyermekek "Annus nénije" Lassan mindenki igy hivta, még a nála idősebbek is. Sok jót tett a magyar gyermekek között, meg-az Irlet családban is, akiknél az öreg szüléket is ápolta öregkori gyengeségükben. Időközben a magyar viszonyok otthon megjavultak; megritkultak a magyar gyermekvonatok, de Irlet Károlyban a magyarok szeretető megmaradt. Megértette Trianon utáni hazánk sorsát s a Svájci-Magyar Társaság megteremtésével kapcsolatot igyekezett szerezni a magyaroknak. A Társaság utazó-titkárnője Burgert Anna lett. Burgert Anna fáradhatatlanul jelenvolt a rendezvényeken, a svájci-magyar napokon^ estélyeken, találkozásokon, fogadásokon, családokban várva-várt vendég volt s a magyarnyelvű református istentiszteleteinken is hűségesen jelen volt. Magyarok és svájciak egyaránt szerették, becsülték, tisztelték, A második világháború következtében sok magyar hagyta el hazáját. Burgert Anna megsokszorozta munkáját; mindig többet és többet utazott, többet és többet leirelezett és tett. Mindenütt ottvolt, ahol szükség volt rá. 1953-ban Irlet Károly lelkész, a debreceni egyetem diszdoktora meghalt. A magyarok éppúgy.meggyászolták Bt, mint az Irlet-család. Burgert Anna most már főnök nélkül folytatta, fáradhatatlanul, munkáját. Az 1956-os események idején idős volt már. Kora mégsem gátolta abban, hogy a százával, ezrével érkező menekülteket a régi és az új •munkatársakkal együtt körülvegye. Mindenütt■ottvolt, ahol segiteni lehetett, vigasztalni kellett, vagy tanácsot adhatott. A közhivatalokban is jól ismerték. Mielőtt megszólalt volna, már tudták, hogy a magyarok érdekében jár közbe. Mindig meghallgatták, teljesítették kéréseit. Hitel-^ le volt. Közben az évek elmúltak felette. Irlet Károlyné, a bensőséges barátnő meghalt s Burgert Anna magáramaradt a twanni házban, bár az írlet-gyerekek s unokák a hétvégeken körülvették és továbbra is szerették. Vele voltak természetesen magyar barátai is. Múltak az évek.- Az ősz hajfürteket nem lehetett mindig rejtegetni, bár Annus néni folyton védekezett. Nem akarta megadni magát. De lassan meglassult a mozgása, botra kellett támaszkodnia, majd ágynak esett. Ezután a bieli korházba kapta a leveleket s a virágot, Nem ö jött, hanem hozzá kellett látogatóba menni.. - Aug.2o-án, István király napján aztán elköltözött. Elment s nem jön vissza, de élete ittmaradt a szivünkben. Megtanított -arra, hogy az élet célja:szolgálat. Szolgálat a szeretetben s szeretet a szolgálatban. - S még egyre megtanított: egy fél századon át meg tudta őrizni magyar szivét. Még állampolgárságért sem folyamodott Svájcban s szomorúan beszélt azokról a fiatalokról,'akik "elfelejtik" anyanyelvűket. - Hite, magyarsága, élete, szolgálata, úgy, ahogy Isten adta, legyen példaadás valamennyiünk számára!
